Ne dobd ki, használd fel újra!

Nekem már nincs szükségem új ruhára, szoktam mondani, miután megleptem magam egy-két új darabbal. De a ruha csak tornyosodik a szekrényben, és alig tudunk helyet csinálni az újnak. Mit lehet csinálni a régivel? Például újra lehet hasznosítani, valami újat csinálni belőle.

Ma új ruhát kapott a bőröndöm, vagyis varrtam rá huzatot! Nyári ruhák selejtezése során akadtam erre a kisvirágos, sötétebb tónusú szoknyára. Anyaga remek, vastagabb, minőségi selyem, nem gyűrődik, nem látható rajta a kosz és egyedivé varázsolja a bőröndömet.

Mi kellett hozzá? Tű, cérna, gumiszalag, olló és egy szoknya, no meg hangulat. Én kézzel varrtam meg, de géppel nyilván egyszerűbb.

A szoknya tetejét, alját ...

Október elsején, az Idősek Világnapján, elgondolkodtam azon, hogyan is van jelen manapság a fiatalok életében az idős emberek megbecsülése, tisztelete, szeretete. Leszögezném, hogy senki részéről nem várható el tisztelet csupán a kora miatt. Mégis minden idős ember előtt fejet hajthatunk egyetlen tény miatt is, mégpedig azért, mert sokkal nehezebb körülmények között nevelték háború alatt, vagy után született gyermekeiket, és sok mindenről lemondtak, hogy jobb jövőt biztosítsanak nekik.

A fiatal is tiszteletreméltó, ha értékeket képvisel. Mik lehetnek ezek az értékek? Például humánum, együttérzés, tudásvágy, szorgalom, munkamorál, kollegialitás, alkalmazkodó-készség, önzetlenség, tolerancia, segítségnyújtás, ...

A pótnagyi „intézménye” nem új dolog, már az én falumban is jól működött az ötvenes években, sőt az én gyerekeimnek is voltak fogadott nagyszülei.

Gyermekkoromban csendes vágyakozással néztem más gyermekek örömét, akik csak átmentek a kerten, vagy elszaladtak a szomszéd utcába és máris ott voltak a nagyszüleiknél. Apai nagyszüleim 25 km-re éltek, anyai nagymamámék pedig „külföldön”, Kolozsváron. Csak távolról szerethettük egymást. Ha egyszer-egyszer meglátogattuk őket, vagy ők jöttek el hozzánk, kész kaland volt az utazás: az útlevelek, vízumok beszerzése, és nagyon sokba is került.

A szomszéd Örzse néni volt számomra a pótnagymama: vigyázott ránk, ha édesanyámnak el kellett mennie otthonról, vagy a ...

majd megérkezés a "világ legszebb szigetére" 1. rész

Csoportos út keretében, egy szeptemberi hajnalon busszal elindultunk az addig csak képekről csodált, de a sokat ígérő jelzővel ellátott Korzikára. 16 órás utazás után érkeztünk meg olasz tranzitszállásunkra, Montecatini városkájába, ahonnan reggel frissen, fiatalosan, (sőt legtöbben fiatalon) folytattuk utunkat Pisába. A városkapun átlépve a Csodák tere a nevének megfelelő látvánnyal kápráztatott el bennünket. A zöld pázsiton ott állt előttünk a híres épületkomplexum, nevezetesen a keresztelő kápolna, a XI. századi dóm és a Ferde torony, fehér márvány együttesével.

A Ferde Torony építése kétszáz évig tartott, három szakaszban. Az építkezés 1173-ban kezdődött ...

Milliomos casting a Tv2-ben

Arra figyeltem fel a televízióban, hogy minden este a sorozatomat nézve megjelenik egy reklám a Tv2 oldalán.: Akarsz 50 milliót nyerni? Gyere jelentkezz, játssz velünk! - szólt a felhívás - , hozd magaddal a barátodat, családtagodat, vagy jó ismerősöd, akivel nyerhetsz! Ki ne akarna nyerni? Hát én nagyon szeretnék ! Mindig gondolkodtam rajta, hogy egyszer ki kéne próbálnom magamat. Itt az alkalom, jelentkeztem írásban és nem sokat kellett várnom a válaszra.

A fiam, Krisz, pesszimistán adta be a derekát, hogy eljöjjön velem a játékra. Csodálkozott, amikor visszahívtak a Tv2-ből, és időpontot egyeztettünk. Mivel már megkezdődött a nyári szünet, gondoltam, hogy unokámat, Krisz lányát, Lenát is elviszem, hadd ...

Mostanában több helyen is találkoztam hirdetésekkel, melyekben szülők gyereküknek pótnagymamát keresnek, illetve nagymamák szeretnének pótunokát találni. Blogunk egy facebook oldal létrehozásával szeretné segíteni az egymásra találást, és bátorítani ennek a remek kapcsolati formának az elterjedését.

Miért is akar valaki pótnagymamát találni? Sokféle, de valahol mégis hasonló okokból. Egy fórumon így fogalmazódtak meg a kérések:

- Nagymamát szeretnénk a családunkba a mindennapokba, aki mesét olvas a gyereknek, babusgatja, betegség eseten vigyáz a kisfiúra, szeretet ad neki. Amit mi cserébe tudnank adni: szeretet, odafigyelés, segítség, család.

- Nagyszülőket keresnénk akik szeretnek és akiket lehet szeretni. - ...

Visszaemlékező sorozatunk részeként a Londonban élő, 88 éves Rose naplójából olvashatunk szemelvényeket. Az 'Élvezzük az életet 120 évig' című írásai itt a blogban korábban nagy sikert arattak.

19 48

1948 november 28-án, mint reményekkel és illúziókkal teli fiatal lány érkeztem a londoni Victoria vasútállomásra, csúnya, sötét, esős időben. Otthon, könyvekben olvastam a fehérre festett Viktoria korabeli házakról, lelkesedéssel vártam látni először életemben. Londonban élő unokabátyám várt a vonatnál, és egy nagy, fekete taxiba ültetett be. Az ablakából láttam a lebombázott házakat, minden romos volt és csúnyának látszott, ez volt az első csalódásom Londonban.

Megérkeztünk London Willesden negyedébe, rokonaim ...

Régen fentem a már a fogam egy kis harcsapaprikásra. Nem mindig csak rántva, sütve, hanem ahogy én szeretem, lecsósan, túrós tésztával. Szegény hal ma reggel még vidáman úszkált társaival, nem tudta, hogy horogra kerül.

Hozzávalók 3-4 személyre:

Harcsapaprikáshoz: 2 kg-os harcsa, ha nincs a piacon, küld a férjed horgászni! 3 db zöldpaprika 3 db paradicsom 1 fej hagyma 1 evőkanál zsír ( nem olaj) só, bors, pirospaprika

Túros tésztához: 25 dkg tészta (kedved szerint lehet hosszúmetélt, kocka-, vagy csusza tészta) 25 dkg tehéntúró 10 dkg füstölt szalonna

Elkészítés:

Túros tészta Hagyományos módon elkészíted a túros tésztát. Kifőzöd a tésztát sós forrásban lévő vízben, majd leszűröd. A szalonnát kis kockákra ...

Az igazi barátságok a gyerek- és ifjúkoriak, amelyeket a sok kedves emlék tart még mindig össze.

Nagymamai büszkeséggel nézegettem uniformisba öltözött, jólfésült unokám bizakodó, várakozásteljes mosolyát az édesanyja (a lányom) által megosztott fotókon. Angliában szeptember 7-én kezdődik az iskola. Ők ugyanis sokkal később kezdik a nyári szünetet, így ilyenkor kapnak még néhány napot az akklimatizálódásra, és az imádott kütyüktől való fokozatos leválásra. A képet nézegetve felmerült bennem a mostanában oly sok vitát kiváltó iskolaköpeny kérdése: "Lenni, vagy nem lenni?" Az egyik tábor támogatja, mert erősítené a közösség és az együvé tartozás érzését. Mások az egyéniség, az individuum korlátozása ...

Megadatott, hogy itt a város közepén is barátságban lehessek kedves madarainkkal.

Valamikor, boldogabb éveimben, sok időt töltöttünk - javarészt munkával - a kertünkben, amelynek gyakori látogatói voltak a legkülönfélébb énekes madarak. A hideg közeledtével téli etetőt is csináltunk nekik, és hétvégeken gyönyörködtünk a nagy sürgés-forgásban, ami a szabályos madárbeosztás szerinti reggeli-, ebéd-, uzsonna-, vacsoraidőben zajlott az etetők körül. Meggyvágók, zöldikék, cinkék, tengelicek, vörösbegyek, rozsdafarkúak voltak az állandó vagy alkalmi vendégek.

Felejthetetlen madár-élmények is fűződnek a kerthez. Egy alkalommal hangos szajkó-rikoltozásra lettünk figyelmesek: kiderült, hogy az egyik macskánk ...

A koszorúkészítés nálunk  egy  őszi "szertartás",  búcsúzkodás  a kert növényeitől és alkalom a felhasználásukra, átmentésükre  a hidegebb, őszies időszakra. Nagyon élvezetes ez az évente megismétlődő  tevékenység, nevezhetném hobbinak is. Bár a koszorú meghatározó színeit mindig az okkersárga és tűzpiros tűztövis bogyók adják, kiegészítőként  mindig felhasználok más növényeket is, és mindig újakkal kísérletezem.

Így készült a koszorúm. Indulásként a még zöld szőlővesszőkből  koszorút fontam, a jobb tartás kedvéért tettem hozzá som és fagyal vesszőket is.  A sokéves gyakorlattal megtanultam úgy koszorút kötni, hogy nem kell hozzá kötözőanyag. A vesszők szárazabb részeinek ...

A páromat év eleji névnapján, megajándékoztam egy autós navigációs rendszerrel. Hivatalos nevén GPS, Globális Helymeghatározó Rendszer, mely segíti az autós közlekedést.

Ez a kis hasznos ajándék igazán lekötött mindkettőnket. Egymás kezéből kapkodtuk, hogy melyikünk tudja hamarabb beüzemelni. Bekapcsoltuk, kikapcsoltuk, ez már tökéletesen ment. Próbáltuk a programokat, nyomkodtuk, ide-oda járkáltunk a menüben. Nem egyszerű a kezelése, legalábbis nekünk nem az.

Egyszer kipróbáltuk a bevásárlóközpontig, ami egy kilométerre van a lakásuktól. Mire oda értünk, sikerült az oda utat beprogramozni, így visszafelé állandóan ezt hajtogatta: „A következő lehetőségnél forduljon balra.” Elmondta legalább háromszor, de a ...

– A madarak csivitelnek, a szél megsimogatja a bokrokat, a nap meleg fénnyel mosolyog le ránk fentről. De nem tűz erősen, nem bántó, épp csak kellemes. Már kabát sem kell, elég egy vékony póló, ha kimegyünk. Nem viszünk magunkkal semmit, esernyő felesleges, a gumicsizma sem kell, az előző napi pocsolyák mind felszáradtak már.
– De jó!
– Igen, ha odaérünk, már nem lesz semmi gondunk, szabadok leszünk, mint ...
– ... mint a madarak – mondta Bence kuncogva, hogy már ezt a mondást is sikerült megjegyeznie.
– Pontosan! – mosolygott vissza rá az anyja megborzolva a kicsi fürtjeit. – Ügyes vagy. Mint a madarak! Nekik a világon semmi gondjuk.
– Meséld tovább!
– Nos, ha megyünk, rengeteg feladatunk lesz ám, tudod–e.
– Igen?
– ...

Anyukám (középen), Nagymamám (jobbra), és egy barátnő  kiskutyákkal a strandon - 1940-es évek

Időutazás képekben: nagyszüleim piknikezős strandolásától, az én lavór lubickolásomon át,  unokám mélytengeri úszásáig. 

A minap érkeztem haza lányommal és unokámmal egy görög szigetről, Zakynthosról. Élménygazdag egy hét áll mögöttünk. Unokámmal, Markusszal a fotókban gyönyörködtünk. A galériámat "lapozva" meglátott egy régi fotót egy lavórban ülő babáról. Meglepve hallgatta, hogy azon az 1948-ban készült fotón én vagyok, egyévesként boldogan lubickolva nagyszüleim udvarán.

1948: én lavórban, 1983 : a lányom gumicsónakban

Elmeséltem neki azt is, hogy néhány évvel később, amikor egy ...

A barátság kedélyessége, meghittsége, izgalma a neten is átjön, felvidít és boldoggá tesz.

Ötéves kis unokámtól kérdezem a minap, hogy milyen volt a szülinap, amire meg volt hívva.  - Nem olyan jó, mert kevés barátom volt ott – válaszolja. Kit tartasz barátodnak, Pannikám? – kérdezek vissza. – Hát akivel szeretek játszani, és akit meghívok a szülinapomra. Elgondolkodtam ezeken a mondatokon és megállapítottam, hogy hatvanon túl is valahogy így működnek a barátságok, az ember akkor jön össze egy barátnőjével, ha jól érzi magát vele.

Azt szokták mondani, hogy a rokonokat nem, de a barátokat maga választja az ember. Első kis barátnőm Jucóka volt, akivel egyfelé laktunk és minden nap együtt mentünk haza az oviból. A ...