Köszönet a blog követőinek, kedvelőinek!

 Boldogsággal tölt el, hogy blogunk, a Régiségeknek, idősnek lenni jó megérte ezt a szép kort, (egy blognak legalábbis elég szép kor a 14 év) és követőinknek a száma meghaladta a bűvös 14 ezret. 14 éve minden reggelünk a bloggal kezdődik és este ezzel búcsúzunk a blog Facebook csoportjában. Egy kedves szó, egy mosoly, egy köszönés ismerős és ismeretlen kedvelőinktől, nélkülözhetetlen része lett életünknek.

Internetes közösségünk nyitott, bárki bekapcsolódhat. Olyanok vagyunk, mint egy régi, állandóan nyitva tartó kávéház. Mindenki odaülhet az asztalunkhoz, ha van mondanivalója nyitott fülekre talál, de lehet csak csendben nézelődni, hallgatni is.

Nagy örömünkre ...

Életem első, Márton-napi libasültje

 Hol volt, hol nem volt…, leginkább nem volt libagágogás annak a falucskának az udvaraiban, ahol felcseperedtem. Így hát Márton napi libalakomáról sem esett szó környezetemben. Már családos, kisgyerekes fiatalasszonyka voltam, amikor innen-onnan hallottam, ha Márton nap, akkor libát eszünk. Együnk libát! - hangzott már az őszi reklámokból is az éttermek invitálása újságokban, az éttermek hirdetőtábláin. A liba árát nem éppen pályakezdő, otthonteremtő fiatalok pénztárcájához mérték (sokunk mai pénztárcájához sem), még akkor sem, ha boltból vásároltuk volna otthoni elkészítéssel. A libasült nemcsak, hogy nem volt hétköznapi eledel, de valahogy Márton napkor is elmaradt. Nem okozott lelki ...

Tunikás uralkodók, keveréklény-démonok, madárfejű védő szellemek

 A látványos és élvezetes kiállítás a mai Irak területén 2500-3000 évvel ezelőtt virágzó asszíriai és babiloni civilizációról mesél. Mindenképpen ajánlom annak, aki nem látta Berlinben, a Pergamon múzeumban a babiloni Istár-kapu rekonstrukcióját, hiszen azt a múzeumot felújítás miatt hosszú évekre bezárták. Annak is feltétlenül érdemes megnézni a budapesti kiállítást, aki volt már a berlini múzeumban: egyrészt az itt kiállított makett méretarányos mása az Istár-kapunak és a Felvonulási útnak, másrészt itt együtt mutatják be a legnagyobb élményt adó mázastégla-reliefeket, palotadomborműveket és pecséthengereket, jelentős európai ...

Royal Alcazar és a Santa Maria katedrális - 2. rész

 Az 1. részben leírtam, hogy a tengerparti Malagában foglaltunk szállást lányommal, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt megismerkedjünk a mór kultúra néhány gyönyörű emlékével. (A területet arabul al-Andalusznak nevezik, jelentése vitatott, sokak szerint az 5. században itt élt vandál nép neve).

Royal Alcazar, legvégül a kijárat a Giralda torony látványával

Tartózkodásunk 3. napján a neten előre befizetett kirándulással indultunk a megadott találkozási helyről Sevillába, Spanyolország 4. legnagyobb városába, ami egyben Andalúzia fővárosa. A kirándulást a Royal Alcazarba hirdetett belépővel együtt fizettem (gondoltam naivan),  hiszen ez a királyi erőd a ...

Az unoka kedvence

 Akinek van a családjában válogatós gyermek, unoka megérti, hogy milyen "terhet" vettem magamra, amikor felajánlottam, hogy 10 éves fiúunokám tanítás után ebédeljen nálam. Nála válogatósabb gyereket nem ismerek, iskolai menza szóba sem jöhet, kidobott pénz. Úgy gondoltam, mivel egyedül élek és mindennap főzök, ez nem okoz gondot. Boltba, piacra szívesen eljárok, szerencsére közel van minden.

Kettesben leültünk és megbeszéltük, mi az, amit megeszik. Hát nem valami biztató a lista, bizony bűvészkednem kell a kevéske lehetőséggel. Nagy örömet okozott, amikor közölte - Nagyi! Már a sütőtök levest is megeszem! Örültem, hiszen többféle zöldséget tudok "belecsempészni", így tápláló és vitamindús levest ...

Perzselő nyáridő, komolyodó kiskutya, kirándulások

 A testet lelket felpezsdítő rövid tavasz utáni, kiskerti tevékenységem mélyrepülésbe kezdett .

A perzselő nyári napsugár inkább lakásban maradásra késztetett, mint kerti munkálatokra. A hosszú, forró nyarat megsínylette fű, fa, bokor, vetemény, és persze én is. Ilyen rosszul sikerült nyaram még sosem volt. Mindez a forró hőmérsékletnek köszönhetően. Elhanyagolt kert, még, ha locsoltam is a meglévő veteményeket, de egy fia virágot nem hoztak. Ami azt jelentette, nincs több paradicsom idén. Nem is lett. Boltban kellett vennem a paradicsomot! Mióta kiskertem van, ilyen nem fordult elő. Azért mindehhez hozzátéve valószínűleg lelassult, nehézkesebben mozgó korom is hozzájárult ...

Granada és Málaga csodái

 Régi vágyam volt, hogy megcsodálhassam az andalúz városok mór építkezését, királyi erődeit, csodálatos kertjeit. Sok útifilmet láttam már erről a spanyol tájegységről, és lenyűgözött szépsége, hangulata.

Lányom szívesen elkísért a rég óhajtott utazásomra, és egy általa kedvelt internetes portálon lefoglalta szeptember elejére a repülőt Málagába, a szállást és félpanziós ellátást. Mindezt havi részletekben kellett fizetni. Sajnos csak 5 napot engedélyezhetett magának, aminek így is nagyon örültem. Az időpont megválasztásánál azonban nem voltunk elég körültekintőek, illetve nem gondoltuk, hogy Spanyolország déli részén szeptemberben még nagyon meleg van, ami városnézésre nem a ...

Emlékeim az ötvenes évekből

 Az 1950-es évek második felében tanácsi kiutalás alapján költöztünk be egy társbérletbe. Az ötszintes, belvárosi elegáns épületet, ahol ez a lakás volt, nem véletlenül hívták palotának. Két lépcsőháza volt, és lépcsőházanként egy-egy szinten két, 150-160 négyzetméteres, háromszoba hallos, személyzeti szobás összkomfortos lakás volt. Ezekbe az egykori nagypolgári lakásokba költöztettek össze több családot, társbérleteket létrehozva.

A mi társbérletünk hármas, - igen jól olvassák – hármas társbérlet volt. Mi a középen lévő erkélyes nagyszoba, hallba költöztünk négyen, szüleim, öcsém és én. A nagy lakás tőlünk balra eső, egyszobás, előteres részében egy házaspár ...

Lélekemelő és hasznos időtöltés

 Színpompás és gyönyörűen elrendezett virágok, gyümölcsök és termények seregszemléjén vettünk részt a Stefánia Palotában. A Kertbarát Körök hagyományosan évente szeptemberben találkoznak és vonultatják fel munkájuk gyümölcsét.

A férjem és én először vettünk részt, mivel újsütetű kertbarát kör tagok vagyunk. Élveztük a vidám forgatagot, ahol az éves kertészkedés terményei kerültek bemutatásra. Mi a fügelekvárunkat tettük ki az asztalra, méghozzá kis kenyérkockákra kenve és kínálgattuk az asztalunknál megállóknak. Volt is nagy keletje, a kóstolgatás recept-ismertetéssel és tapasztalatcserével párosult.

A gyümölcsök, zöldségek, lekvárok, szörpök, befőttek, ...

Sétapálca és köttes  

 Péter és Pál nem csak a kalendáriumban állnak közel egymáshoz, de a való élet fordulataiban is részesei lehettek egymás küzdelmes életének.

A sors úgy rendelte, hogy ugyanazon város fogadta be őket kis koruktól. Együtt jártak iskolába, majd szakmát tanultak és együtt dolgozták végig munkás éveiket. Családot alapítottak, felnevelték gyermekeiket és útnak indították őket az élet tekervényes útjain.

Ma már egyedül élik megszokott életüket társaik nélkül, kik az örök nyugalom honában alusszák álmukat. Az egykori barátok megőrizték életkedvüket, sőt másokat is képesek vidám hangulatra deríteni, fittyet hánynak az élet figyelmeztető fintoraira. Most éppen egy jeles napra készülnek, az ...

Egyszerűen, tartósítószer nélkül

 Amikor beköltöztünk jelenlegi lakásunkba majd 25 éve, meglepődve vettük észre a szomszédban lévő terebélyes fügefát. Aztán nyáron már élvezhettük is a gyümölcseit, mert a fa jó kétharmada átnyúlik a mi területünkre. Általában bőségesen terem, júniustól októberig mindig találunk rajta  érett, édes fügéket.

Hosszú évekig csak eszegettük, majd beugrott, ki kellene próbálni a fügelekvárt. Irány az internet! Miután vagy 25-30 receptet elolvastam, úgy döntöttem, én a saját fejem után megyek, és a magam lekvárját készítem el. Az elsőt kísérletnek szántam. A kísérlet jól sikerült, nagyon finom, sűrű lekvár lett, minden tartósítószer nélkül.

A világ legegyszerűbb ...

Anglia és a rabszolgakereskedelem

 Az ananász Dél-Amerikából származik, a gyarmatosítók által indiánnak nevezett őslakosok többféle gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. A XVI. században került Európába. Miután megfigyelték, hogy megvédi a tengerészeket a skorbuttól, ananászültetvények létesültek a háromszögű atlanti kereskedelem egyik kulcsfontosságú helyén: a Nyugat-Indiának nevezett Karib-térségben, vagyis Közép-Amerikában, és hatalmas haszonnal folyt az import Európába – olvasom a washingtoni Smithsonian múzeum honlapján.

Az atlanti háromszög-kereskedelem a XIX. század közepéig tartott: az angol kereskedelmi hajók brit árukat vittek Nyugat-Afrikába, az árukért ott fekete rabszolgákat vásároltak. Őket ...

Csodálatos gyerekkorunk volt

 Drága nagymamánk mindig olyan remek játékokat talált ki nekünk, unokáknak, amit aztán nem akartunk abbahagyni.

Nagyszüleimnél mindent szabad volt. Akkora szabadságot későbbi életem folyamán sem élveztem. A velem egykorú unokatestvéremmel, Ilonkával, örültünk, ha szüleinktől engedélyt kaptunk meglátogatni nagymamánkat és olyankor ottragadtunk nála, amíg haza nem kellett mennünk. Csodálatos gyermekkorunk volt.

A régi, falusi földművelők otthona meg kellett feleljen az életmód adta elvárásoknak. Hely kellett a begyűjtött takarmánynak, széna- és szalmakazalnak, „góré” a megtisztított kukoricacsöveknek, hely a munkavégzéshez szükséges tárgyaknak: szekérnek, ekének, boronának, istálló a ...

 Kis ékszert kaptam születésnapomra

  77. születésnapom előtt 2 nappal kaptam egy kis „ékszert”. A koszorúerembe ültették be, kitágítva a beszűkült eret.

A beavatkozás menete olyan volt, mint egy sci-fi jelenet. A félhomályos, vacogásig hűtött műtőben csupán egy steril lepedővel nyakig letakarva feküdtem, csak a két karom lógott ki kétoldalt. A szkafanderbe öltözött műtősök és orvosok fölém hajoltak és megkezdődött a sci-fi film.  A fiatal operatőr szólt, hogy egy kicsit fájni fog a szúrás  és már indította is a katétert a csuklómnál az erembe, a szívem felé.

Kép forrása: Pixabay

Az óriási képernyőre néha én is odabámultam. Fekete-fehérben játszódott a sci-fi, nem voltak vérvörös jelenetek. Közben ...

Úszóházak fénykora 

 A Tisza címbeli, jelképes elnevezése az 1960-as évekből való, egy fővárosi városrendező és egy szegedi főépítész ötlete nyomán.

Az idei nyár forró napjaiban nosztalgikus hangulatban emlékeztem a Tiszához, és általában a strandoláshoz kötődő élményeimre. Ez az a folyó, ami 1879-ben „…zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot.” – írta Petőfi „A Tisza” c. versében, a nagy szegedi árvízre emlékezve. Többnyire azonban „A folyó oly símán, oly szelíden ballagott le parttalan medrében, nem akarta, hogy a nap sugára megbotoljék habjai fodrában.”

Fent, bal oldalt az építő Tisza, fent, jobb oldalt a romboló Tisza szobrok a Széchényi téren, a Városháza előtt

...