








Lányom és unokám gyerekként - állatsimogatás a piacon 
Az új év első napjaiban látogatóm érkezett. A látogató régi barátnőm, ki már öt éve egyedül él, miután férje az örökkévalóság világába költözött. Nagyon vártam, nem csak az ünnepi finomságok maradványaival, hanem fontos terveink megbeszélésével. Ugyanis egy közeli, régi ismerősünk lelki, szellemi és testi állapotának fenntartásában ügyködünk. Próbálunk segítségére lenni, ha nehéz periódusokat kell átélnie. 



A januári bíztató napsütésben kihasználtam az enyhe délelőttöt és kiadós sétára indultam a környékünkön. Meglepődtem, amikor láttam, hogy az utcánk végén sorakozó karcsú nyírfák még nem hullatták le sárga leveleiket. A vékony ágak ragyogtak a napsütésben és felidézték az őszi színeket, a természet szép csodáját. A sok sárga, vöröses lombú fa színessé varázsolta még a ködös reggeleket is, élénkké, vidámmá tette a parkokat, az erdőket, az egész vidéket.