A Költészet Napja, mely megállítja a pörgő mókuskereket
A költészet napján a versek évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéznek bennem.
A versek kicsi koromtól egészen legfelsőbb iskoláim végeztéig hozzátartoztak életemhez, napjaim részei voltak. Egy-két „botlásomat” kivéve azonban, amelyek alkalmával csasztuskának szánva, kín-rímbe szedtem soraimat, sohasem jutott eszembe verset írni, még serdülő-süldő koromban sem. Talán azért, mert igazi verseken, költeményeken nőttem fel, és valószínű, tudat alatt és tudattal is felmértem már egészen fiatalon, hogy ezt hagyom mindazokra, akiknek tehetségük van hozzá.
A későbbiekben, bevallom, magamtól ritkán fogtam kézbe verseskötetet. Nem azért, mert nem lett volna rá ...























