Az emberi lélek rejtelmeit boncolgató történetek

  Csodálattal tapasztalom, hogy a kortárs írók közt rengeteg női alkotóval találkozom különböző platformokon. Magyar írónők is vannak szép számmal, de mostanában leginkább angol szerzőktől olvastam városom könyvtárának gazdag kínálatából.

Bevallom, élvezettel olvasom fordulatos, izgalmas, drámai feszültségtől sem mentes, és főleg az emberi lélek rejtelmeit szinte pszichiáteri szakmaisággal boncolgató történeteket. Mindemellett ezek a könyvek olyan élethelyzeteket fogalmaznak meg, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek, vagy megeshettek a múltban.

Két legutóbbi könyvélményemet szeretném megosztani.

Az egyik: Kerry Fisher - Senki sem az, akinek látszik című regénye.

 Eszmefuttatás az időről és nevezetes emberekről

  Mint egy szélfújta felhőcske, úgy suhant át fölöttünk a 2024-es év az összes jó és kevésbé jó eseményeivel, és idősebbek lettünk egy újabb esztendővel.

„Nincs igazságosabb dolog az idő törvényénél” - hallom nagyapám szavait visszacsengeni a fülemben, amint éppen az élet nagy tanulságait taglalja. Igaza van. Elgondolkodom a szavak jelentésén. Ősidők óta sem katasztrófák, sem háborúk, sem emberi ténykedések nem voltak képesek megállítani, vagy akár csak késleltetni az idő múlását. A kérdés az, hogy mi emberek hogyan tudjuk kitölteni azt az időt, amit földi életünk idejére kaptunk, hogy boldogok legyünk, vagy akár örök kétségek közepette éljünk.

...

Fotós családfakönyv, blogkönyv, napló

 Kortársaim, akik életük utolsó felvonását "játsszák", egyre több időt töltenek (én legalábbis) az emlékezéssel, emlékek rendezésével.

Gondolom, közülünk legtöbben, - tudatosan, vagy tudat alatt - szeretnének örökül hagyni szeretteikre olyan egyedi dolgot, ami csak őket, vagy a környezetükhöz való viszonyukat, gondolataikat, érzéseiket jellemzik.

Nyugdíjas "időmilliomosként" van is arra lehetőségünk, hogy pl. naplót írjunk családunk történéseiről (amennyiben korábban nem tettük), vagy képeket fessünk, esetleg blogban mondjuk el, ami foglalkoztat bennünket, vagy ízletes főztjeink receptjeit gyűjtögessük, ki-ki képességei szerint. A régi fotók megőrzése, rendszerezése, ...

Ez biztosította a húst egész évre

 Kislánykorom nagy eseménye volt télen a disznóvágás, ami az egyhangú téli napokba érdekességet, vendégeket, vidámságot hozott.  

Nagy előkészület előzte meg, hogy minden a legteljesebb rendben menjen, mert a család hús és zsír szükségletét biztosítottuk ezzel, majdhogynem egész évre. A hentesnél ekkoriban hús nélkül üresek voltak a kampók, tehát a házi készítésű ételek adták a biztonságot, no meg a jó ízeket a családnak. Szinte mindig saját nevelésű disznóink voltak, két szép állat röfögött az ólban. Az egyiket eladtuk, a másik maradt nekünk vágásra.

Kép forrása: Fortepan, Kotnyek Antal

Már az előző napokban indult a sürgés-forgás, az előkészületi munkák. ...

Hányat tudsz kipipálni?

 1.Minden nap sétáljunk legalább 20 percet – gyalogoljunk el oda is, ahová járművön mehetnénk (tegyük meg gyalog az út egy részét), vagy sétáljunk a mozgás kedvéért. 

2.Minden nap tanuljunk valami újat! Lehet ez egy új recept kipróbálása, egy új fogalom a keresztrejtvényben, egy új háztartási készülék használatának elsajátítása, egy új kötésminta alkalmazása, egy megtanulandó vers új sora. Lényeg, hogy aktívan foglalkoztassuk az agyunkat, rákényszerítve addig ismeretlen dolgok elsajátítására.

3.Minden nap beszélgessünk valakivel személyesen, telefonon vagy a kommunikáció modern formája segítségével! Ne várjuk, hogy keressenek, keressük mi az ismerősöket, barátokat, rokonokat. Legyünk ...

Nosztalgia: csendes békesség, hóeséssel

 Mikre emlékezünk? Természetesen az ajándékokra, az édességekre, a finom ebédekre, vacsorákra.  Nálunk sem volt ez másként, nagyon vártam a Jézuskát, ugyan mit is fogok kapni? Esetleg látom-e, amint rakja szét az ajándékokat? Igyekeztem éber maradni, kifigyelni mindent, de anyukám látta nyüzsgésemet, mást talált ki. Földszintes volt a házunk és az utcai szoba fűtetlen volt, oda vártam a fenyőt és a többi ajándékot. Békésen játszottam, babáztam a hátsó szobában, anyukám néha eltűnt, disznót, macskát etetett, nem volt feltűnő. A drágám lopva feldíszítette a fát, az ablak egyik szárnyát kicsit benyitotta és csengettyűszó hallatszott... Azt sem tudtam hogy igyekezzek elcsípni a ...

Halászlé helyett valami más

 Az ünnepi hagyományok erősek, a karácsonyesti menüt sok családban a halételek határozzák meg. Mit lehet tenni, ha valaki nem szereti a halat? Vagy a hal nem szereti őt??? Saját példámból tudom, hogy a “Nem akarok ünneprontó lenni, megeszem a többiek kedvéért” hozzáállás nem javít a helyzeten.

Nagymamám régi szakácskönyve kezembe adta a megoldást: a halászlé mellett hagyományos karácsonyesti leves a borleves is!!!!  Kétféle receptet is leírt, szívesen közreadom, hátha a kedves olvasóink között vannak, akik – hozzám hasonlóan - inkább kihagynák a halászlevet.
Hozzávalók

adagonként:

1.5 dl fehér bor (jó az asztali bor, de az édes Szamorodni a legalkalmasabb)

1,5 dl víz

1 ...

Ünnepek reggelije és délutáni vendégváró is lehet

 Sokunknak vannak jó emlékei a békebeli, otthon készült puha, illatos kalácsról. 

Liza, aki népszerű régi és új receptek életrekeltője, most elkészítette, párja, Jo pedig megörökítette, így videón is elleshetők  a foszlós kalács sütésének titkai.

Karácsonyi reggeli vagy délutáni vendégváró is lehet. 

Recept: Liza

Videó: Jo

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás ...

  Az adventi időszak egyre hangosabb

 Olvasóink közül bizonyára sokan vannak, akik nagy gyakorlattal, a tennivalókat tervszerűen beosztva készülnek az ünnepekre. Kellő magabiztossággal is, hiszen már oly sok családi összejövetelt, vendégséget, ünnepségsorozatot “levezényeltek”. Nem kell izgulni, vajon jól sikerülnek-e a hagyományos ételek, sütemények, probléma nélkül zajlik-e le a vendéglátás.

Ezen a ponton azonban érdemes egy kicsit elgondolkodni: vajon feltétlenül bízhatunk-e a memóriánkban? Akivel előfordult már, hogy főzés közben a szokásos lendülettel nyúlt a rizses doboz felé, és megdöbbenve tapasztalta, hogy szinte üres, jobb, ha az ünnepekre készülve ellenőrzi a pontos készleteket. Van-e otthon elég ...

A jellegzetes szófordulatok visszahozzák az emlékeket 
 

 Gyerekkoromban mindig együtt vacsorázott a család. Felvidéki nagypapám, ha nagyritkán megszólalt, így dicsérte az ételt: - Olyan, mint a legfinomabb tökbefőtt. Máskor az édesapám, kedélyesen: - Jó takarmány!

Ő egyébként is lendületesen és szívesen beszélgetett, számos szólását megőriztük. Ha valamit sikerült úgy megbeszélni velünk, hogy az lett, amit ő akart – és többnyire az lett –, akkor elégedetten kijelentette: – El van boronálva!

Ha a TV-ben kövér operaénekes veselkedett neki egy nehéz áriának, akkor azt mondta: – De nehezen lesz rosszul! Sajnos sose tudtuk megállni, hogy bele ne röhögjünk az ilyen áriákba.

Beniamino Gigli az Ys királya c. ...

Sellő cigi volt az első, kilenc évesen

 Amit most elmesélek, az mind-mind a valóság része. Hogyan kezdtem dohányozni, és hogyan fejeztem be egyik pillanatról a másikra, immár több mint  44 éve.

Debreceni születésű vagyok, és az általános, majd a középiskolát is ott jártam. Általános iskolám a híres Református Kollégiummal szemben és a Nagytemplom közelében volt. Mivel a Kisállomás közelében laktunk, így az iskolából hazafelé a Déri téren keresztül kellett mennem. Ott magasodott a Nemzeti Bank épülete, mellette már a Bethlen utcára néző bejárattal – a lánykori nevén OTI, később SZTK, – a jelenlegi Rendelőintézet helyezkedett el. Hogy miért is mondom ezt el? Mert a Nemzeti Bank épületével szembeni téglakerítésbe ...

Álom-tündér és egy idős pár

 Minél kisebb egy gyermek, annál több alvásra van szüksége. Mennél idősebb egy ember, annál kisebb az alvásigénye, kivéve a mormota típusú egyéneket.

Hogy ez a visszásság miért van, az számomra érthetetlen, hiszen idős korunkban már idő-milliomosokká válunk, csak éppen nem tudjuk kihasználni.

Ismertem egy házaspárt, kik egész életüket békében, egyetértésben és szeretetben élték le. Minden este lefekvés előtt a ház ura e szavakkal bíztatta élete párját: -Gyere lelkem, tegyük el magunkat holnapra!  Ki-ki a saját tollas, puha párnái és dunnája védelmében élvezhette az éjszaka nyugtató varázsát.

Volt egy különbség mégis az összeszokott két ember között. Amíg a ház ura azonnal, ...

Köszönet a blog követőinek, kedvelőinek!

 Boldogsággal tölt el, hogy blogunk, a Régiségeknek, idősnek lenni jó megérte ezt a szép kort, (egy blognak legalábbis elég szép kor a 14 év) és követőinknek a száma meghaladta a bűvös 14 ezret. 14 éve minden reggelünk a bloggal kezdődik és este ezzel búcsúzunk a blog Facebook csoportjában. Egy kedves szó, egy mosoly, egy köszönés ismerős és ismeretlen kedvelőinktől, nélkülözhetetlen része lett életünknek.

Internetes közösségünk nyitott, bárki bekapcsolódhat. Olyanok vagyunk, mint egy régi, állandóan nyitva tartó kávéház. Mindenki odaülhet az asztalunkhoz, ha van mondanivalója nyitott fülekre talál, de lehet csak csendben nézelődni, hallgatni is.

Nagy örömünkre ...

Életem első, Márton-napi libasültje

 Hol volt, hol nem volt…, leginkább nem volt libagágogás annak a falucskának az udvaraiban, ahol felcseperedtem. Így hát Márton napi libalakomáról sem esett szó környezetemben. Már családos, kisgyerekes fiatalasszonyka voltam, amikor innen-onnan hallottam, ha Márton nap, akkor libát eszünk. Együnk libát! - hangzott már az őszi reklámokból is az éttermek invitálása újságokban, az éttermek hirdetőtábláin. A liba árát nem éppen pályakezdő, otthonteremtő fiatalok pénztárcájához mérték (sokunk mai pénztárcájához sem), még akkor sem, ha boltból vásároltuk volna otthoni elkészítéssel. A libasült nemcsak, hogy nem volt hétköznapi eledel, de valahogy Márton napkor is elmaradt. Nem okozott lelki ...

Tunikás uralkodók, keveréklény-démonok, madárfejű védő szellemek

 A látványos és élvezetes kiállítás a mai Irak területén 2500-3000 évvel ezelőtt virágzó asszíriai és babiloni civilizációról mesél. Mindenképpen ajánlom annak, aki nem látta Berlinben, a Pergamon múzeumban a babiloni Istár-kapu rekonstrukcióját, hiszen azt a múzeumot felújítás miatt hosszú évekre bezárták. Annak is feltétlenül érdemes megnézni a budapesti kiállítást, aki volt már a berlini múzeumban: egyrészt az itt kiállított makett méretarányos mása az Istár-kapunak és a Felvonulási útnak, másrészt itt együtt mutatják be a legnagyobb élményt adó mázastégla-reliefeket, palotadomborműveket és pecséthengereket, jelentős európai ...