Hetvenkedő dédnagymamák öröme
A hetvenkedést nem pejoratív értelemben gondolom, hanem a dédike „státuszt” aránylag fiatalon, 70-es éveik elején megért barátnőimre és hasonló státuszban lévő más hölgyekre utalok vele. 

Mi, volt gimnáziumi osztálytárs-barátnők életünk sok fázisát megosztottuk már egymással, kisebb-nagyobb örömökkel, gondokkal fűszerezve. Többségünk érettségi óta is ugyanabban a városban lakik, így könnyebben tartottuk a kapcsolatot, lelkesedhettünk egymás fiatalkori szerelmein, vagy egyesek szinte az iskolapadból való házasodásuk hírein.

Volt osztálytárs-barátnők Marikánál

Előbb-utóbb mindannyian „elkeltünk”, és büszkén mutogattuk csemetéinket. Elröpültek az évtizedek, és ma már ...

Egyetemi előadások az idős korosztálynak

A nyugdíjba vonulással  egy új szakasz kezdődik életünkben. Eleinte persze boldogok vagyunk: nem kell  korán kelni, a reggeli és esti csúcsforgalomban szenvedni, nemszeretem feladatokat elvégezni. Lelkesen vetjük bele magunkat az unokák gondozásába, régen halogatott tervek megvalósításába. Ám ahogy idősödünk,  elkezd csökkeni a  fizikai és szellemi aktivitásunk. Mások lesznek a prioritások. Még nyitottak vagyunk új ismeretekre, tudásra, de korlátozottabbak a lehetőségeink azok megszerzéséhez.

Ezt ismerte fel néhány társadalmi szervezet és felsőoktatási intézmény. Kezdeményezésükre több egyetemen indultak előadássorozatok az idős korosztályok számára. Elsődleges céljuk, hogy a ...

A tavaszi újjáéledés új reményekkel tölt el  

Idén ugyan nem hallottam pacsirta hangját Zsuzsanna napján, de az elkövetkező napok tavaszias időjárása kimozdított téli komfortzónámból, kicsalt a jó meleg szobából a szabad levegőre.

Kertem, udvarom nem kastélyparkhoz hasonlító giz-gazmentes, dizájnos terület, inkább olyan  barátságos, „izzymamis” kinézetű. Nem is annyira megtervezett, hiszen kertépítési terveim többnyire dugába dőltek, mert számtalan virágpalántám, magom egyszerűen ki sem hajtott. Birtokom földje dacosan kivetette magából az általam elképzelt virágképet alakítandó magvakat. Helyettük a természet ereje, a  szél járásával telepített virágokat, növényeket , amelyek barátságossá teszik az ...

Gyermek egészség és betegség az 1950-es években

Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években     

11. rész

Mi, a háború után nem sokkal született gyerekek igen egészségesek voltunk. Igaz, én csípőficammal születtem, de szerencsére ezt hamar észrevették. Abban az időben sínbe és gipszbe tették a beteg babák lábát és csípőjét néhány hónapra, melynek eredményeként nekem több mint 7 évtizeden át úgy funkcionált, mint egy egészséges emberé.

Egy hétköznapi megfázással, gyomorrontással nem rohantunk orvoshoz, megvoltak a házi ápolás módszerei. Torokfájás, nátha esetén jöhetett a mézes hársfatea, a kamillás inhalálás, gyomorrontás esetén a szigorú diéta: üres főtt krumpli vagy főtt répa napokig. ...

A gyermekkori emlékek örökéletűek

 Minden ember életében van egy hely, amely meghatározó, megváltoztathatatlan és felejthetetlen. Ez az a hely, ahol egyszer megszülettünk.

Itt érezhettük először a szülők szeméből áradó szeretet sugárzását, ami egész életünkön át kísér bennünket. A gyermekkori emlékek is örökéletűek. A szülői ház deszka kerítéssel körülvéve, virágágyásaival, baromfival benépesített udvarával, kis disznóóljával, a hidegvízű, láncos kútjával, no meg a Bodri kutyussal, mind felejthetetlenek.

Elém tolul a távolra tekintő, egyetlen templomtorony szélkakasával, búgó harangjaival, melyek délben megkondultak, hogy jelezzék a mezőn dolgozóknak az idő állását és azt is, hogy a kedves feleség ...

Diagnózis: Korának megfelelő

 A „korának megfelelő” kifejezés mostanában kezdett feltűnni az orvosi vizsgálati leleteimen, és persze örvendetes, hiszen azt jelenti: nincs baj, de valahogy mégse tudom megszeretni. Pedig be kellene látni, hogy akármennyire is igyekszem, nem vagyok már olyan penge, mint amilyennek képzelem magam.

Az utóbbi időben történtek is ezt bizonyítják, meg hát talán azt a mondást is illusztrálják, hogy a házasfelek idővel fölveszik egymás szokásait. Az élelmiszermulti boltlánc pontgyűjtő kártyájával kezdődött: egyszerűen nem tudom, hová tűnt. Mondjuk eddig se sok hasznát vettem, az extra kuponok kizárólag olyasmikről szóltak, amiket nem szoktam vásárolni – viszont a kuponokat el tudtam ajándékozni. ...

A környzetben fellelhető anyagokból készült

A téli szürkeségben és hidegben dobjuk fel a lakásunkat és a kedvünket színes növényi dekorációval! A díszítéshez élő és művirágot, örökzöldeket, vázákat és kosarakat használtam. Nézzétek meg rövid videónkat!

     Cecilia és Papa Stefano

Látogass el közénk, blogunk

   facebook csoportjába,   

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!

Farsangi finomságok 

Farsang van, a bálok, ünnepségek, finom falatok ideje.

A hagyományos sütemények, édességek között első helyen a farsangi fánkot szokás emlegetni, én azonban a csörögefánkot is legalább annyira szeretem. Hívják csörgefánknak, csöregének, forgácsfánknak is, sőt, Olaszországban „pletyka-fánk”-nak is nevezik (chiacchiere = kiakkiere).

          Farsangi fánk  Forrás : Wikipédia

Amikor még kislány voltam, a nagymamám, egy speciális sütő segítségével, még ’hólabdát’ is tudott sütni csörgetésztából. A régi sütőforma már nincs meg, újat pedig csak egy gyártó készít Magyarországon… hátha egyszer szerencsém lesz és be tudom szerezni.

Addig is szívesen közreadom az alap-receptet, ...

Eltűnt családok nyomában
Néhány héttel ezelőttig ennek a rendkívüli szegedi személyiségnek a nevét sem hallottam, amit szégyenkezve kell bevallanom, mint tősgyökeres szegedi lakosnak. Szenvedélyes családfakutató húgomnak köszönhetően azonban most megismertem  Tardos-Taussig Ármin jeles, zsidó származású férfiú nevét annak kapcsán, hogy életéről, munkásságáról és családjáról a szegedi zsinagógában kiállítás nyílt.

Kép forrása:  Frauhammer Krisztina

Húgom együttműködik muzeológusokkal, és a családtörténeti kiállítások kurátorával, Frauhammer Krisztina ismert szegedi néprajzkutatóval, valamint Ábrahám Verával, a szegedi zsidóság kutatójával, akik jelentős kutatómunkát végeznek, és rendszerezik a szegedi ...

Meghatározó a lakókörnyezetben élők segítsége

Valamikori fürge lábak csigatempóra váltva korántsem engedik mindazon teendők elvégzését, mint ami szükséges lenne. Hetvenkedős léptekkel erőnk teljének csökkenésével egyre inkább, akár kisebb dolgokban is, segítségre szorulunk. Az  esetek egy részében az egymáshoz közel, egy településen élő hozzátartozók segítenek. Sokunknak azonban távolabbi településeken élnek utódaink, családtagjaink. Ilyenkor meghatározó a lakókörnyezetünkben élők hozzáállása, legyen ez városi lakótelepen vagy falun. Emberi közösségekben élünk, mely közösségek meghatározzák mindennapjainkat.

Városi társasházban élő ismerősöm mesélte, hogy alkalmanként szomszédjukat kíséri le egy-egy ...

Mi van a kertész kezében az 500 forintos bankjegy hátoldalán?

Fogadjunk, hogy szinte senki sem tud válaszolni erre a kérdésre. Sőt, a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy egyáltalán van ott egy kertész. Én  és nyugdíjas klubtársaim azonban már tudjuk, amióta jártunk  a Magyar Pénzmúzeumban és Látogatóközpontban.

Pénzmúzeum? Elég unalmas dolog, gondolhatják egyesek. Mi élvezet van tárlók között mászkálni és régi érméket, bankókat nézegetni? Egy gyűjtőnek persze érdekes lehet, de amúgy? Kedves olvasók, akik így vélekednek: nagyon tévednek! Ez a múzeum nem olyan múzeum.

                                      Moneta, a robot

Az  első meglepetés az előcsarnokban fogad bennünket: egy Moneta névre ...

A privát szféra határai 

Az ember fiatal korában szeretné bejárni a Földet, tágítja élettere  határait, újabb és újabb úticélokat tűz ki, amiből sokat meg is valósít.

A kor előre haladtával aztán szűkülnek a lehetőségek, be kell érni közelebbi utazásokkal is. És vannak olyan élethelyzetek, amikor éppenséggel egy ágynyira szűkül az élettér.

Egy operációt követően az intenzívről kikerülve egy sokágyas kórteremben találtam magamat. Az életfunkcióim az altatás és a gyógyszerek következtében nehezen működtek. Nem tudtam enni, inni is csak, ha a szájamhoz tartották a poharat. Mindenféle csövek lógtak belőlem és semmilyen kommunikációra nem voltam alkalmas. Amikor lassan kezdtem magamhoz térni a kábulatból, ...

Minden tál ételhez külön rigmus dukált

Gondolataim visszakanyarognak az egykori téli, falusi disznótorok ünnepi vacsoráihoz Erdélyben, ahol a jól végzett munka után a meghívott vendégeket megkínálták a levágott malackából készült finomságokkal.

A gazdaasszony több mint egy éven át etetett, itatott, dédelgetett kis malackájából igazi mangalica disznó lett, közel két mázsásra hízva. Talán már neki is terhére volt cipelnie azt a súlyt, amit felszedett. Már enni is lusta volt felkelni, tudta, hogy feladatát kell teljesítenie, ideje lejárt.

Kép forrása :Fortepan 

A család legfiatalabb tagja volt az, aki előző nap kettesben maradva a malackával elbúcsúzott kedvencétől. Hozzádörgölve az ormányát, a malac hálatelt ...

A 21. század kuriózum-tárlata Londonban
 Londoni családlátogatásomra egy közös képzőművészeti élmény tette fel a koronát: Van Gogh Immersive Experience, azaz: Van Gogh - magával ragadó élmény  című kiállítás.

A cím egyáltalán nem volt túlzó, kedvenc posztimpresszionista holland festőm munkásságát újszerű módon, a 21. század digitális technikai megoldásaival csodálhattam egy 19. századi istállóépület 3 szintjén. Az ódon épület boltíves bejáratán belépve első meglepetés, hogy nem volt ruhatár, sem a múzeumokban kötelező táska-leadás. A vaslépcsők, eredeti téglafalak és fagerendák a ház koráról árulkodnak. A látogatókat kedvesen fogadó alkalmazottak nem biztonsági őrökként és teremőrökként funkcionálnak, ...

Beázás, madarak, hörcsög az ágyunkban  

   Ősi találmány a társasház, egy fedél alatt élünk benne másokkal, idegenekkel, akikre semmiféleképpen nem tudunk hatni. Mert milyen szép dolog, hogy a felső szomszéd úgy szereti a növényeket, hogy teleülteti velük az erkélyét, és folyton locsolgatja őket. Nemcsak reggel vagy este, hanem akár a legnagyobb napsütésben, délután 3-kor is. A víz meg addig folyik lefelé, ameddig tud. Adott esetben át a virágcserépen, ami alatt ugye nincs alátét, le az erkély szélén, egyenesen a nyakunkba. Vagy – mert óvatlanul vendégekkel ültünk ki a teraszra – a vendég feje tetejére.

Ha meg szél támad, ami nálunk nagyon gyakori, akkor elég kinézni a teraszra, máris tudjuk, mit hagytak kint a fentebbi ...