Már egy ideje dédelgetem az ötletet, hogy megírjam ezt az ajánlót, de most, az afganisztáni események fényében, különösen aktuálissá vált a téma.

Véletlenül bukkantam rá Hosseini regényére, és olvasás közben teljesen magával ragadott. Olyannyira, hogy azonnal megszereztem a szerző két másik könyvét is, amelyek szintén nagy hatással voltak rám. Egyre csak várom, mikor jelenik meg újabb regénye, de sajnos már nyolc éve nem publikált újat.

Khaled Hosseini 1965-ben született Afganisztánban, Kabulban. Diplomata édesapja Iránban is dolgozott, majd 1976-ban Párizsba helyezték át, ahonnan a család már nem tudott visszatérni hazájukba, miután ott 1978-ban kitört a Saur-forradalom. Amerikába menekültek és San Joséban telepedtek le. ...

Középiskolás korunkban, kollégistaként, milyen szívdobogva vártuk a levélosztást, ki kapott aznap levelet! Milyen öröm volt, mikor kézbe vehettük az ismerős kézírással megcímzett borítékot! Izgalmas volt végigolvasni a kedves személy gondolatait, üzenetét, s ugyanilyen izgalommal ültünk neki a válasz megírásának. Sokszor még piszkozatot is írtunk, hogy a levél tartalmilag-formailag szép, átgondolt, egyben esztétikus is legyen. Minden tizenéves igyekezett az egyéni kézírás kialakítására is, hiszen – mint a felnőttek hangoztatták - az íráskép egyben a személyiség jellemzőit is mutatja.

         Forrás: Fortepan

Kisiskolás korunkban nekünk sem ment könnyen az írás tanulása. Mi 52-en jártunk az első osztályba, a ...

Így nyár vége felé, családi együttlétben, hangulatos beszélgetés közben került szóba  államalapító István királyunk ünnepe és a nap eltöltésének lehetőségei. Kiránduljunk, ebben egyetértettünk. A nagy tömeget vonzó rendezvények közül nekem az ópusztaszeri programok a szívem csücske. Többször jártam már ebben a Történelmi Emlékparkban, kedvelem a hatalmas teret és a múlt idéző épületeit, a Feszty-körképpel nem tudok betelni. Utódaim családiasabb jellegű kirándulásra voksoltak szívük szerint. Végülis a kedvemért  Ópusztaszer melletti döntéssel hajtottuk álomra fejünket. A reggeli napsugár ablakomon belesve kávém kortyolása közbeni morfondírozásban talált. Ezer és egy okot találtam, hogy akkor és ott miért ...

Az ember mindig változik, főleg a kor előrehaladtával. Amikor még dolgoztam, szinte semmire nem maradt időm, minimális segítségben merült ki otthoni tevékenységem.  

Aztán „rámszakadtak” a nyugdíjas évek és hirtelen mindenre lett idő, s hogy jobban teljen, elfoglaltságokat kellett találnom. Találtam is. Nem volt könnyű, de sikerült. Szerettem és szeretek főzni és sajnos enni is, ami kissé meglátszik az alakomon. De a főzéshez be kell szerezni az alapanyagokat, ki kell találni, melyik nap mi készüljön. Bár én szívesen megeszem egymást követő két-három nap ugyanazt az ételt, de egyrészt nem vagyok egyedül, és párom már harmadik nap nem örülne ugyanannak az ételnek, másrészt nem „elegáns” minden nap ugyanazt feltálalni.

Egy gangos házban nőttem fel az 50-es években - 8. rész

                     Balatonboglári gyermeküdülő, 1949     Forrás: Fortepan

Gyerekkoromban, az ötvenes években, családunk nem járt nyaralni. Egyszer voltunk csak együtt szüleimmel és nagymamámmal a Mecsekben, amikor családi szakszervezeti beutalót kaptunk. Szép emlékeim vannak erről az egyetlen, közös nyaralásról.

Néhányszor voltam viszont nyaralni gyermeküdülőben, az ország különböző helyein. A beutalót apukám igényelte a munkahelyi szakszervezettől. 6 és 14 éves kor közötti gyerekek vehettek részt az üdültetésben. Busszal vittek és hoztak bennünket a kéthetes nyaralásra . A gyerekek többsége, mint én is, akkor ült először buszon, sokaknak ...

Egy tikkasztóan meleg, augusztusi napon összejöttünk barátaink telkén többen, egy baráti társaság tagjai. Majd másfél éves, csupán virtuális kapcsolat után végre személyesen találkoztunk Liza és Jóska kertjében. Egy videón meg is örökítettük  a kert szépségét és a beszélgetésünket arról, hogyan éltük át a járványos időszakot.

A vendéglátók a hőségre való tekintettel kizárólag hideg ételekkel vendégeltek meg, ami nemcsak jól esett a nagy melegben, hanem lehetőséget adott arra, hogy az ételek egy része már előző nap elkészüljön. A sok finomság közül a különlegesen finom, rakott csirkemell receptjét adom közre Liza elmondása alapján.

Hozzávalók:

2 tojás

4 kanál liszt

3 egész csirkemell  (6 fél ...

Nagyon régóta vágytam a Vaskapu-szorosba. Gyerekkoromban úgy képzeltem, a Vaskapu egy hatalmas zsilipkapu a Dunán, Románia és Jugoszlávia között. Láttam is egy óriási lemezkaput a budapesti Vaskapu utcában vagy talán valamelyik szomszédos utcában, és azt gondoltam, éppen olyan lehet a dunai Vaskapu is.

Mindebből annyi igaz, hogy a Duna kb. 300km hosszan valóban határfolyó Románia és Szerbia között. A 134km hosszú Vaskapu-szurdokvölgy ennek a folyószakasznak a része. Két vízierőmű van itt, a duzzasztógátakon a hajók áthaladását zsilipek biztosítják. A régebbi, a 60-as években épült vízierőmű gátjának a tetején kelt át a turistabuszunk a határon Romániából Szerbiába. A szállásunk a Duna-parti kisvárosban, Kladovoban volt, a ...

Dédnagymamáink idején igen fontos szerepet töltött be ez a növény, melyet kertekben, vagy szántóterületek kis részén termesztettek a falvakban élő földművesek. Abban az időben nem ismerték a drogot, melyet a kender egy fajtájából is nyernek, ellenben a saját maguk által termesztett, két méternél is magasabbra növő kenderből hozzáértő munkáskezek csodálatos termékeket készítettek. Ilyenekből származtak dédszüleink rokolyái, pendelyei, pruszlijkai, vállas és ujjas blúzai, a férfiak bő, földig érő gatyái, ingei és egyéb használati darabok.

                                              Pruszlik - Broda Sándor felvétele

Visszaemlékszem dédszüleim kertjében a sötétzöld, ...

Hosszú idő után végre személyesen találkoztunk néhányan, egy baráti társaság tagjai. Miközben egy kellemes napot töltöttünk együtt egyikünk telkén, átbeszéltük, hogyan éltük át a járvány nehéz időszakát.

Beszélgetésünket rögzítettük és a kertben készült képekkel és filmmel illusztráltuk .

Tekintsétek meg videónkat a YouTube csatornánkon!

Ebben a melegben nem vágyom zsíros, nehéz ételekre, inkább a könnyebb, zöldséges fogásokat preferálom. Készítettem már lecsót, tökpuffancsot, sajtos-paradicsomos-tejfölös sült padlizsánt, cukkinilepényt. Az utóbb receptjét osztom most meg veletek.

Hozzávalók:

1 nagy cukkini (az enyém 87 deka volt)

3 tojás

6 púpozott evőkanál liszt

1 kis fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

só, bors ízlés szerint

kb. 8 dkg szeletelt sajt

kb. 8 dkg sonka

A tálaláshoz:

tejföl, fokhagyma - ízlés szerint

Elkészítés:

A cukkinit megtisztítottam, de a magházát nem távolítottam el. Lereszeltem, lesóztam, fél órát állni hagytam, majd jól kicsavartam. Hozzáadtam a tojást, a lisztet, a borsot, a reszelt hagymát, a ...

Hol volt, hol nem volt, no nem az Óperenciás tengeren túl, hanem a Dunán túl, de nem volt, hanem jelenleg van egy falucska, Makkosszállás. Ki ne hallott volna az itt élő Keresztanyuról, azaz Róza mamáról, családjáról és a falubeliekről? Családunk egyik tagja lelkes nézője a filmsorozatnak, általa értesülök a makkosszállási történések részleteiről. Ha nem is láttam egyik-másik epizódot, többnyire képben vagyok az eseményeket és a helyszíneket illetően. No de elérkezett a nap, amikor szántam-bántam „igazolatlan” epizód-kihagyásaimat és kérve-kértem „korrepetálást” családunk sorozatbéli mindentudójától.

A falu  

Szorgalmasan igyekeztem bepótolni a hiányzó részeket a TV - csatorna archiváltan elérhető ...

Gyakran hallottam két kisunokámtól a címben idézett felszólítást. Új történetet sose tudtam kitalálni, de a fejemben őriztem párat, amik ilyenkor jól jöttek. Emlékeztem néhány mesére a Kisdobosból (ezeket a szép kiállítású gyerekújságokat akkor kaptam, amikor én voltam óvodás az 50-es évek elején, a teljes évfolyamot az anyukám beköttette – ez lett az első könyvem) és krokikra a Ludas Matyiból, amit alsó tagozatosként az utolsó betűig elolvastam.

Az unokáim hamar kikötöttek a kedvenceiknél: 7-8 év távlatából hallom Bruno unokám csengő kacagását a Nugili hallatára. A történet egy magyar meg egy bergengóc tudós találkozójáról szólt, akik nagyon nagy koponyák voltak ugyan, mégsem értették egymás szavát. Végül ...

A tücsök cirpel. Kedvesen hangzó versikében, kellemesen hallhatóan, nyár este, nyári lakban. No de amikor ablakodban, avagy könyvespolcaid valamelyikén megbújva rázendít, no az már se nem kedves, se nem kellemes. Kifejezetten idegesítő. Délután öt órától kivirradtig füledbe húzva nótáját, napokon át, míg éhen nem hal. Nem, nem hajlandó elhagyni búvóhelyét (amit ha egy hétig keresed, se találod), eszébe nem jut élelemszerzés céljából sem távozni. Mindaddig éhezve pengeti hegedűjét, míg egyszer csak elhallgat. Te eközben agykontrollszerűen ismételgeted, hogy nem vagy ideges, és fő a nyugalom. Lakva ismerik meg egymást a természet teremtményei, így hát tücsök-koma csakis kellő távolságból, vagy versikékben a barátom.

Mexikó régészeti térképe

A múltkor egy társaságban véletlenül szóba került Mexikó, mint úticél. A többiek olyasmiket soroltak, némileg ijedten, mint a közbiztonság, a drogok stb. Mivel ezeknél sokkal érdekesebbek az ország kultúrtörténeti vonatkozásai, látnivalói, régészeti emlékei, úgy gondoltam, itt mesélek egy kicsit róluk.

38 évesen vitathatatlanul vállalkozóbb szellemű az ember, mint 70 fölött. Abban az időben egy „egzotikus” országba szóló repülőjegy nem volt megfizethetetlen, és amikor a Kubában dolgozó barátaink meghívtak minket, rögtön tudtuk, hogy át fogunk menni Mexikóba. A barátaink ajánlására elolvastuk a Világjárók sorozat Mexikóról szóló darabját, a Kukoricaisten gyermekeit. A Panoráma meg a ...

A minap szemembe ötlött egy cikk, ami a gyermekkori amnéziáról szól: miért nem emlékezünk vissza azokra a dolgokra, amik 3-4 éves korunk előtt történtek velünk. Több tudományos magyarázat is van, amiket nem szeretnék itt taglalni, viszont ihletet kaptam arra, hogy megosszam veletek a saját tapasztalatomat. Az a helyzet, hogy az én legkorábbi emlékeim is 3 éves koromra tehetők. Él ugyan bennem egy kép, amiről nem tudom, emlék-e, vagy csak a szüleim elbeszélése nyomán alakult ki. Kicsi vagyok, olyan másfél éves körül, járókában állok és repesve nyújtogatom a kezem a csillogó-villogó karácsonyfa felé.

             Apukámmal, 2 éves lehetek

Első, valóban tudatos emlékeim a húgom születéséhez kötődnek. 3 éves és ...