Ugye nagyon sokszor mi is saját értékítéletünk szerint ajándékozunk?

Történ már vagy 10 évvel ezelőtt, hogy a társasház – ahol lakunk – ajtajába  valaki  odarakott egy ordas szürke kiscicát. Biztosan jó kezekben lehetett korábban, mert bolhairtó nyakörv is díszelgett a nyakán, minden bizonnyal azzal a szándékkal, hogy az őt befogadókban bizalmat keltsen. Napról napra ott ült a bejárati ajtó előtt és metakommunikációs jelzéseivel, de főleg tekintetével minden arra járót arra buzdított, hogy: „tessék kérem engem befogadni!!!”

Lányunk akkortájt - még hajadon korában - bizony voltak napok, amikor késő este ért haza. A macska természetszerűleg akkor is ott ült, és sajnáltatta magát az arra járókkal ...

Kiskorukban együtt szorgoskodtak velem a konyhában és a kertben, kamaszkorban lázadoznak mindenféle munka ellen.

Édesanyám, unokáim rajongva szeretett dédikéje mondta mindig, hogy a munka, az értelmes és tartalmas tevékenykedés nagyon fontos a kisgyermekek fejlődésében. „Hogy a kis kezük megtanulja, hogyan kell megfogni ügyesen egy eszközt, hogy azután használni tudja, vagy egy gyümölcsöt, hogy kimagozza. Még fontosabb, hogy átélhesse a munka örömét, játékosan részt vegyen a közös házimunkákban, teendőkben.”

Saját gyermekeim nevelése idején követtem ezt a tanácsot – viszonylag jó eredménnyel. Évről évre ügyesebbek lettek, számíthattam a segítségükre a házimunkákban, amikor a munkahelyemen későig kellett ...

Édesanyám 70 oldalas naplóját az Olimpiáról (fényképekkel, belépőjegyekkel) mélységes becsben tartva, féltve őrzöm.

Tinédzserkoromban, a  tokiói olimpia befejező akkordjaként hallottam először a japán sayonara  szót. Sayonara Tokió! Viszontlátásra Tokió! Mélyen az emlékezetembe vésődött ez a szó. Az 1964-es  tokiói  olimpia volt az első, amit végig követtem a televízió közvetítések által. A világ minden tájáról összesereglett sportolók versenyei magával ragadtak, a képernyő elé szögeztek. Az „olimpiai lázban égésemet” fokozta, hogy a sportot és utazást kedvelő szüleim nézőként vettek részt ezen a világeseményen. Az ő várakozással teli készülődésük a távol-keleti országba, majd  hazajövetelük ...

Három nagymama titkai

Unokáimmal kicsi koruktól kezdve együtt szorgoskodtunk a konyhában: nagyon szerettek tésztát gyúrni (amit később megszárítottunk és bármikor felhasználhattuk), befőzni, zöldségeket tisztítani, lekvárt főzni vagy süteményt sütni. Egyszer stopperrel lemértük: mennyi időbe telik megtisztítani 1 kg zöldbabot nekem egyedül, és ugyanennyit hármasban. (Jó alkalom volt az idő: percek, másodpercek számítására is). Az elkészült befőttekre ők írták meg a címkéket, azokat pedig külön is megjelöltük, amit ők raktak üvegbe. Nagy volt az öröm, amikor télen kinyitottuk az ilyen különleges kis befőtteket, lekvárokat.

Kiskorukban tésztát gyúrtak, kamaszként már nem érnek rá

Hogy miért írom mindezt ...

 Három édesanya vallomása

A gyerekek előbb-utóbb elhagyják a családi fészket és új, önálló életet kezdenek. Az édesanyák gyakran nehezen viselik ezt a változást, meg kell küzdeniük az új helyzettel. Írásunkban három anya (ma már nagymama) számol be arról, hogyan élték meg ezt az időszakot.

Lányaim szinte egyszerre repültek ki a fészekből, azaz hagyták el a szülői házat. Én – a férjemmel az oldalamon - olyan lettem, mint egy szárnyaszegett madár. Nem találtam a helyemet a megüresedett fészekben. Mindketten egy élettárssal kezdtek új életet, élvezték a szárnypróbálgatást, a függetlenséget, én pedig tehetetlenül kerestem a helyemet ebben az új, furcsa helyzetben. Huszon valahány évig ők voltak életünk ...

Nyugdíjas túrázók az erzbergi hegyekben

Nyugdíjas operakedvelő és aktívan túrázó barátaim, akikről írtam már a blogban , egy osztrák túrára invitáltak. Legfiatalabb tagjuk 62 éves, a legidősebb pedig (az egyetlen férfi), a 86 éves Laci bácsi. Lelkesedésük - az ígérkező élmények és a nagyon kedvező ár miatt - percek alatt rám ragadt, és igent mondtam.

Az indulás reggelén egy szimpatikus fiatalember nyolcszemélyes mikrobuszával  házunk elé gördült, és 8 óra alatt Szegedről elrepített bennünket négynapos erzbergi (Stájeroszág) túrázásunk támaszpontjára, egy takaros panzióba. Mint kiderült, sofőrünk gyerekkori barátai, Misi, és felesége, Zsani, vezetik a Haus Erzberget, ahol megszálltunk. Társaim évek óta visszatérő ...

Grill húsokhoz és halakhoz nagyon illik a Waldorf saláta. Köretek helyett, vagy köretek mellé is kiváló. Nyáron gyakran készítem, ezúttal halhoz és rizottóhoz tálaltam. Az alábbi mennyiségből 9 adag lett.

Hozzávalók:

2 db édes ízű alma, apró kockákra vágva

2 evőkanál citromlé

2 db szárzeller, csíkokra vágva -ha nincs szárzeller, meg lehet próbálni sárga színű paprikával helyettesíteni

2 marék dióbél, aprítva (én egy üres serpenyőben aranyszínűre pirítom a dióbelet, szerintem így jobb, mint nyersen )

2.5 dl majonéz

1 marék mazsola (én most mag nélküli szőlőt használtam helyette)

őrölt fahéj és szerecsendió – választható (mindkettőt használom, mert csodás ízt ad az almának)

Elkészítés:

...

  A türelmetlenség az emberi kapcsolatokat is kapkodóvá, felületessé teszi.

Kis életkép: tömött buszon utazom, csúcsforgalomban. Az autók, járművek araszolgatnak, lassan haladunk. Nézem az utasokat: mindenki feszült, szigorú vonalat rajzol az arcokra a türelmetlenség. Moccanunk végre, amikor egy nagy teljesítményű autó hirtelen bevág a busz elé. A sofőr fékez, az ütközést elkerüli, de az utasok közül többen elesnek, táskák-csomagok repülnek szerte-széjjel. Néhány hangos, durva, bár jogos kifejezés is elhangzik, a sofőr is cifrákat mond a most már előtte araszolgató autósra. Nem a józan belátás, hanem a durva türelmetlenség “vezérelt” abban az autóban.

A közlekedésben nagyon veszélyes helyzeteket idézhet elő, ...

  Ezek a bugyuta kis versikék magukban hordoznak valamit az élet nagy igazságaiból.

Majdnem úgy történt, ahogy ebben a több, mint 50 évvel ezelőtti emlékkönyvi bejegyzésben áll.  Azzal a különbséggel, hogy az emlékkönyvemet én adtam hatéves unokám kezébe. Együtt nézegettük, némelyik beírást fel is olvastam, tetszettek neki a rajzok, és kíváncsian hajtogatta fel azokat  a titkos, kis behajtott szamárfüleket. 

Meghitt közelségben ülve egymás mellett minden rendben volt egészen addig, amíg ehhez a nagymamás beíráshoz nem érkeztünk. Felolvasva, már az első pár sornál éreztem a gombócot a torkomban, de próbáltam legyűrni, arra gondolva: csak nem fogom egy emlékkönyvi beírás közhelyein elsírni magamat. Mire ...

Zöldségleves rántás és levesbetét nélkül.

Ezt a levest akkor próbáltam ki először, amikor a kelleténél nagyobb káposztát vásároltam, és nem szerettem volna, ha a maradék pocsékba megy. A káposztának magas a C-vitamin tartalma, télen, nyáron rendelkezésünkre áll, nagyon fontos vitaminforrásunk.

Hozzávalók:

½ kg fehér káposzta ( jó a maradék is)

2 szál sárgarépa

1 evőkanál olaj, vagy ennek megfelelő étkezési zsír

Fűszerek: só bors delikát, és ízlés szerint kurkuma por, vagy friss gyömbér, reszelve

Elkészítés:

Pofon egyszerű, nem kell hagyma bele, anélkül is finom A zöldségeket megmossuk, és megtisztítjuk. Felszeleteljük, vagy vékonyra gyaluljuk a káposztát, a ...

Kamaszodó fiúunokáink sarkaiból fordítják ki világunkat.

Szeretünk vendégeskedni. Régebben a vendégvárás előkészületei nem okoztak nagy gondot, néhány órás takarítás elég volt ahhoz, hogy a lakás csili-vili legyen és készen álljon a  vendégek fogadására. De amióta nyugdíjas vagyok, valahogy nem mennek olyan gyorsan a dolgok, no meg időből is több van, így az előkészületekre több időt szánok, több napra elosztva azokat, hogy ne nyelvlógatva, lestrapáltan kelljen fogadni  a vendégeket. Mert a színvonalból azért nem engedünk!

Igyekszem úgy beosztani az előkészületeket, hogy a takarítást a vendégség előtti napra teszem, így a vendégség napján már csak a kisebb dolgokkal kell törődni és nem is merülök ki annyira. (A konyhai/főzési munkálatokra ebben az írásban nem térek ...

Egy csöppet sem babonás háziasszony füstölgései.

Magam sem tudom már, hogy babonás vagyok - e,  vagy sem. Szerintem nem. Ennek ellenére hiszek abban, hogy ahogyan kezdődik a hetem, amilyen a hétfői napom, olyasmi lesz hét napon át. Minden reggel, úgy hétfőn is, az előre tervezett munkáim, programjaim mellett valamiféle várakozással telve nézek a nap elébe. Természetesen nincsenek illúzióim, csodákra sem számítok, de várok valamit, ami örömmel tölt el, ami megszínesíti a napomat.

Többnyire nem hiába  várakozom, a mindennapok kis csodái, amelyek a természet munkálkodásából adódóak (fák, virágok, madarak, kutyunk megnyilvánulásai), egy emberi mosoly, egy kedves szó … Az ember alkotta dolgok is ilyenek, amelyek kényelmünket ...

Artemisz templomának és Celsus könyvtárának romjai a dicsőséges múltról tanúskodnak – 2. rész

Mindenkinek fontos, hogy hasznosnak érezze magát!

Az egyik legmeghatározóbb olvasmány élményem az elmúlt években Szabó Magda Pilátus című regénye volt. Nehéz és szomorú végigkövetni, ahogy a magát tökéletesnek gondoló orvosnő budapesti lakásába magához veszi az özvegyen maradt édesanyját, és csupa jóindulatból mindentől (főzés, mosás, takarítás) eltiltja,  de még az úgymond - nem hozzávaló barátnőt - is  száműzi az otthonukból. Amikor az édesanyja ebbe tönkremegy, mert minden kiüresedik körülötte, ő „mossa kezeit”, és eszébe sem jut a saját felelőssége.

Sajnos ezt a jelenséget gyakran látom a közvetlen környezetemben is – ahelyett, hogy empátiával odafordulnánk az idős, vagy legyengült ...