Amikor még alig került valami hulladékként a szemétbe
Amit lehetett, újrahasznosítottak vagy eltüzeltek
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években - 13. rész
Ha valami nagyon más volt gyermek és ifjúkoromban, mint mostanság, az a szemét és hulladék ügye volt. A maihoz képest szinte alig került valami kidobásra. Műanyagok még nem, vagy alig voltak, és szinte mindenféle hulladékot fel lehetett használni valamire.
A papír- főként a használt újság - nagyon jó volt fűtésre, de számtalan egyéb felhasználási módja is volt. Pl. lehetett vele ablakot pucolni, alkalmas volt csomagolásra, sőt WC –papír híján még néha ilyen célokra is szolgált.
Kép forrása: Fortepan
A boltokban ládákban, fiókokban, kosarakban, zsákokban tárolták az élelmiszert, majd papírzacskóba, stanicliba csomagolták, a megvágott kenyérre egy kis darab selyempapírt raktak. A legtöbb áru azonban csomagolás nélkül került a vevők szatyrába, cekkerébe. A papír csomagolóanyagok otthon is jó szolgálatot tettek, elraktuk őket, ha elszakadt, vagy piszkos lett, eltüzeltük, de semmiképpen sem dobtuk a szemétbe.
A tejet vagy tejeskannában, kimérve vettük, vagy visszaváltható üvegekben jutottunk hozzá. A kimért áruk, mint a felvágottak, sajtok, száraztészta, cukor, só, liszt, stb. ugyancsak papírcsomagolásban kerültek forgalomba. A zöldséget, gyümölcsöt hálóban, cekkerben szállítottuk.
Kép forrása: Fortepan
Az élelmiszer hulladékból is nagyon kevés került a szemétbe, mert sok mindent újra lehetett hasznosítani. A száraz kenyérből ledarálva morzsa lett és nálunk az ablakpárkányra szórva a galambok is kaptak belőle. Az egyéb élelmiszer hulladékot összegyűjtöttük és elvittük rokonokhoz, akik disznót tartottak és örültek a mosléknak valónak. Egy időben nagymama szárnyasokat tartott az udvarban lévő ketrecben, a zöldség hulladékot a csirkék, libák kapták.
Kép forrása: Fortepan
A spájzban használt tároló eszközök, a fém bödönök, fa hordók, ládák, textil zacskók, üvegek, szalmakosarak, demizsonok, fajansz tálak szinte örök életűek voltak.
Amit lehetett megjavítottak. A lyukas lábasfélét a bádogos meg tudta foltozni, a törött cserépedényt megragasztották, a textil zsákokat, zacskókat megvarrták. A textilek számtalan formában kerültek újrafelhasználásra, amíg legvégül piszkosan, vagy rongyosan a szemétben kötöttek ki.
Miután akkoriban a szobában kályhával fűtöttünk, a konyhában sparhelten főztünk, minden, ami éghető volt, az nem a szemétbe ment, hanem egy kosárban várt sorsára a kályha vagy sparhelt mellett. Még a fűtés során keletkező hamut – leginkább a fahamut - is fel lehetett használni, többek között folttisztításra és télen a jeges járdák csúszásmentesítésére.
Kép forrása: Fortepan, Urbán Tamás
Emlékeim szerint leginkább a konzervdobozok, használhatatlanul piszkos rongyok, törött üvegek, tojáshéj, gyümölcsmag és hamu kerültek a szemétbe. A fémet, papírt bevette a MÉH, mi gyerekek örömmel gyűjtöttük és pénzt is kaptunk érte.
Gyerekkoromban a ház udvarán volt egy téglából épített, fedett szeméttároló, a lakók oda öntötték be a szemetüket. Időnként egy ló vontatta szemetes kocsi állt be az udvarra és a szemetesek átlapátolták a szemetünket és elszállították. Úgy rémlik, hogy a hatvanas évek elején jelentek meg a fém kukák, amiket a kapualjban tároltak. Bár a hulladékgazdálkodás történetében ez jelentős előrelépés volt, mi utáltuk a kukákat, mert igen büdösek voltak és éktelen csörömpöléssel szállították el az újonnan megjelent kukás autók.
Kép forrása: Fortepan
A bakelit villanykapcsoló volt az első műanyag tárgy a városi lakásunkban. Emlékszem rá, milyen csodálattal néztem egy rokonunk konyhájában néhány színes műanyag tálat, amit külföldről kapott, és amit dísztárgyként tartott a konyhaszekrény tetején. Akkor még nem tudhattuk, hogy a műanyagok tömeges megjelenésével egy új, rémületesen pazarló világ köszönt majd ránk.
A háztartási szemét mennyisége akkor ugrott meg, amikor a kályhákat felváltotta a központi vagy gázfűtés, a konyhákban pedig megjelent a gáztűzhely, és a hulladék egy jelentős részét nem lehetett már elégetve hasznosítani. (Igaz, a levegő tisztasága javult ezáltal). A kegyelemdöfés a kidobható műanyag zacskók és az eldobható műanyag palackok formájában érkezett. Mára pedig odáig jutottunk, hogy az emberiség szinte belefullad a szemétbe.
Kép forrása: Fortepan
Bár nem dúskáltunk a javakban, mégis jó visszagondolni azokra az időkre, amikor takarékosan, mindent felhasználva és újrahasznosítva éltünk és alig került valami hulladékként a szemétre.
Első kép forrása: Fortepan
Cecilia
A sorozat korábbi részei:
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években
Így vikszelték a parkettát régen
Kényelem és tiszta ruha, mosógép és centrifuga
Hetente egyszer fürödtünk, mégis tiszták voltunk
Így éltünk a politúrozott bútorok divatja idején
Nyár, jégszekrény, piac
Svájcisapka és mackónadrág
Gyermeküdülői emlékeim az ötvenes évekből
Lakástelefon-mizéria
Matiné gyerekfilmek az ötvenes évekből
Csukamájolaj és Sabin-cseppek
Ágytoll tisztítás és tollfosztás
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
