Ágytoll tisztítás és tollfosztás
Hogy volt ez régen és még régebben?
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években – 12. rész
Most, hogy rakom el a téli ágyneműt és veszem elő a tavaszit, jut eszembe, hogy gyerek- és ifjúkoromban e téren is mennyire más világ volt. A téli éjszakák hidegek voltak, (a cserépkályhát éjjel nem fűtötték), így tollal töltött paplannal vagy dunnával takaróztak a felnőttek, nekem gyerekként egy kis pehellyel töltött dunnám volt. A paplanok nagyon szépek voltak, fényes selyem anyaguk nagy kockákra volt steppelve. Ezáltal a paplanban lévő toll egyenletesen eloszlott, nem úgy, mint a dunnában (vagy dunyhában ?), amit rázogatni kellett, hogy a toll ne egy helyen gyűljön össze.
Kép forrása: Fortepan Bauer Sándor
Úgy emlékszem, hogy a paplanunk fényes volt és aranybarna színű. Olyan damaszt huzatba volt behúzva, ami rágombolódott alul és oldalt, de felül szabadon hagyta látszani a színes kockákat. Később olyan paplanhuzatok is voltak, amiknek egy ovális lyuk volt az egyik oldalukon, és azon át lehetett a paplanra ráhúzni. Az ilyen huzatot tükör paplanhuzatnak nevezték. Talán vannak, akik még ma is használják.
Kép forrása: Fortepan Bauer Sándor
Természetesen csak a huzatot mosták, magát a paplant nem. A nagy alakú párnák is tollal voltak töltve, volt aki két nagy párnán szeretett aludni, sőt a nagypárnákhoz kispárna is dukált. A tollal töltött ágybelit úgy tisztították, hogy felgőzölték. Voltak erre szakosodott mesterek, tolltisztítók. Ha a toll nagyon összeállt, azaz elöregedett, akkor le is lehetett cserélni és újat beletenni. A tolltisztítók ezzel is foglalkoztak. Faluhelyen, ahol libát tartottak, kéznél volt a dunnának való toll alapanyag, és maguk intézték az ágybeli töltését.
Mikor férjhez mentem a „kelengyém” része volt a paplan és a nagy párnák, de miután központi fűtéses lakásba költöztünk és éjjel is jó meleg volt a lakás, feleslegessé váltak a paplanok. Műanyag, mosógépben mosható, vékony paplanokat és a kisebb párnákat kezdtünk használni. A toll paplanok csak útban voltak, odaajándékoztam egy barátnőmnek, aki jól tudta használni a hétvégi telkén lévő, fűtés nélküli házukban.
Hímzett párnahuzat - saját felvétel
Hímzett paplanhuzat - saját felvétel
Megörököltem néhány fehér vászon hímzett paplan- és párnahuzatot, melyeket nagymamám és dédmamám hímeztek. Ezeket már anyukám sem használta, mert a mosásuk, szárításuk és vasalásuk rendkívül hely- és munkaigényes volt. Gyönyörűek, néha megnézem és rakosgatom egyik szekrényből a másikba. A fényképezés kedvéért most elővettem és elhatároztam, hogy a paplanhuzat hímzett részéből vitrázsfüggönyöket fogok varratni, hogy naponta lássam felmenőim szépséges hímzéseit.
Forrás: Lányok Lapja, Arcanum.com
Hogyan zajlott az ágybelinek való toll fosztása és a párna töltése 130 évvel ezelőtt egy vidéki házban? A Lányok Lapja című újság 1891-ben így számolt be róla:
"Való, hogy a tollürités nem a legkellemesebb foglalatosság — phü! most is az orromba repült egy vakmerő kis pihe — de azért nagyon szükséges. Az ember nem kerülheti ki, hogy ágynemüit ne szaporitsa. A mint a gyerekek nőnek, ágynemü is több kell. Mi libát, ruczát tartunk s tollát összegyüjtjük. Aztán a hosszu téli estéken, szakácsnét, szolgálót, mindenest összehiva, sort ülunk a nagy asztal körül s dalolgatás, mesélgetés közben megfosztogatjuk a sok tollat. Természetesen édes anyám ül ilyenkor az asztalfőre s gondja van rá, hogy élénk beszélgetéssel ébren tartson bennünket, nehogy elaludva, szuszogásunkkal szerteszét repitsük a sok tollat.
Mikor aztán meg van fosztva, pehely, toll külön válogatva, akkor kezdődik a párnak megtöltése. Összekeverjük egy nagy teknőben a tollat a pehelylyel s megtömjük kellő keménységüre a párnatokot, melynek a lehető legsürübb nankingból vagy inletbőI kell készülni, hogy a toll keresztül ne bujkáljon rajta. Édes anyám megszokta a párnatok belsejét viaszkolni, ez még jobban meggátolja a toll áthatolását.
Kép forrása: Fortepan, Erdőssy Béla
Minden két három évben szükséges felfrissiteni a tollat, mert ha nem gondozzuk, a moly beleesik, a mit arról vehetünk észre, hogy a toll vitorlái meg vannak rágva.
A multkor én töltöttem meg a párnákat, de nem kérdeztem meg, mily keményre kell. Bezzeg megjártuk vele, mert valamennyiünknek megfájult a feje a kemény párnákon, s édes anyám most rám bizta, hogy szedjek ki belölük, s egyuttal arra is megtanitott, hogy egyegy nagyságu párnának nem szabad nehezebbnek lenni három fontnál. Mit volt mit tenni, kiszedek belőle s igy csináltam én magamnak egy munkából kettőt."
Első kép forrása: Fortepan, Makovecz Benjámin
Cecilia
A sorozat korábbi részei:
Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években
Így vikszelték a parkettát régen
Kényelem és tiszta ruha, mosógép és centrifuga
Hetente egyszer fürödtünk, mégis tiszták voltunk
Így éltünk a politúrozott bútorok divatja idején
Gyermeküdülői emlékeim az ötvenes évekből
