Kimenő hetente kétszer - 2. rész

Lehetőségek, ünnepek

Az Ottlik Géza által leírt kollégiumi kötöttségek szigorához képest valamivel szabadabban éltünk, nem csak kötelezettségeink, lehetőségeink is voltak. Volt hangversenybérletünk, járhattunk színházba, tánciskolába, néha még a vasárnap délelőtti filmklubokra is elmehettünk – természetesen tanárnőnk kíséretében, kettes sorokban, az iskolai ünneplő egyenruhát, egyensapkát viselve.

Egyensapkánk - Tóth Csaba archívumából

Olyan világ tárult fel előttünk, amelyről egy kis faluban vagy tanyán élve még csak nem is álmodhattunk. A színházi előadások varázsa, az akkori, kiváló színészek alakításai máig hatnak. Ott láttam például Shakespeare Coriolanus c. ...

Szigorú szabályok, redukált magánélet

1.rész: Kötelezettségek, szabályok, korlátok

Nemrég újra elolvastam Ottlik Géza Iskola a határon című könyvét. Meglepett, mennyire mélyen érintett most, idős koromban a tizenévesek kíméletlensége, a kollégiumi pozícióharcok, a merev, intézeti szigor és következményei - mindez 1923-ban.

A könyv akaratlanul is eszembe juttatta saját tapasztalataimat, a sokkal emberibb, középiskolás leánykollégiumi élet 4 évig tartó korszakát (1960-64). Faluról kerültem a megyeszékhely patinás kollégiumába, először voltam távol a szüleimtől, testvéremtől, kedves barátnőimtől – mindentől, ami 14 éves koromig fontos volt nekem. Egyik napról a másikra teljesen új környezetbe kerültem, új ...

Családi  fényképek szövegmagyarázattal

Az ötletet az a fotókönyv adta, amit 10 évvel ezelőtt családfakutató húgom segített létrehozni és kivitelezni.

Mivel rengeteg régi és új fotókincs van a birtokomban, elhatároztam, hogy családom történetét 1861-től 2012-ig képekben fogom megörökíteni, egy-egy mondat kíséretében. Akkor még nem interneteztem, tehát csak papírfotóim voltak albumokba rendezve. Húgom egy ismerős segítségével beszkennelte, megszerkesztette, és kinyomtatta az oldalakat A4-es lapokra, én pedig beköttettem elegáns bordó kemény borítóval.

     Családfám

A könyv elejére a családfám meglévő adataival kézzel kitöltött hatalmas fa képe került, majd az őseim foglalkozása . A legrégebbi ...

Szabad akarok lenni!

Kedves K.!

Vagyis nem, egyáltalán nem kedves. Inkább így kezdem: Te nyavalyás K.! Tudatom veled, hogy elegem van belőled! Már két éve, hogy beléptél az életembe. Kezdettől fogva láttam, tudtam, éreztem,  hogy semmi jó nem származhat ebből a kapcsolatból. Küzdöttem ellened, de hiába. Erősebb voltál nálam. Rám kényszerítetted az akaratodat. Zsarnokoskodtál felettem. Bezártál a lakásba. Eleinte még azt is megtiltottad, hogy kilépjek az utcára. Nem engedtél sehova: se színházba, se moziba, se uszodába. Nem találkozhattam a barátaimmal, a rokonaimmal. Többet el is veszítettem közülük miattad. Nem utazhattam. Levegőt is alig mertem venni. Rettegtem, majdhogynem depressziós lettem.

Később, a nyár elején, ...

Így alakították a gondolataim a festményemet

A magamfajta, több évtizeddel büszkélkedő halandó leginkább a múltban keres menedéket üres perceiben.

Gondolatban kellemes helyre érve leparkol, elidőzik a múlt olyan eseményein, melyek élénken élnek benne, nem úgy, mint a szomszéd előző nap hallott hangos méltatlankodása a csúf világ dolgai felett, ami máris feledésbe merült.

Az időmilliomosok rendelkezésére álló idő lehetővé teszi, hogy kedvenc időtöltéssel pergessék a homokóra porszemeit. Nekem egyik ilyen időtöltésem az amatőr festészet.

Képzeletemben egy kerek lombkoronával rendelkező fa jelenik meg, mellette egy út a tévelygő járókelők számára. A fű, bokrok, apró virágok már maguktól teremtődnek meg a kezem ...

Gimnazisták a szántóföldeken

Fiatalkorunkban, a hatvanas években, rendszeresen jártunk társadalmi munkára. Középiskolásként, majd egyetemistaként is töltöttünk egy-egy napot, de volt, hogy akár egy hetet is társadalmi munkát végezve. A munka jellege mindig fizikai munka volt, hol könnyebb, hol nehezebb, általában adottságainkhoz méretezetten. Fizetség nem járt érte, a "társadalmi munkában" átvitt értelemben még évtizedekig azt jelentette, hogy ingyen van. A szocialista érában volt a társadalmi munkának valami kis mozgalmi felhangja, körülbelül annyit jelentett, hogy a társadalom számára végzett hasznos munka, de nincsenek emlékeim róla, hogy szocialista lózungok kísérték volna.

Inkább az volt kommunikálva, hogy a ...

Túlzott terhelés nélküli kondíció-fenntartás időseknek 

Kilenc évvel ezelőtt rátaláltam városom Napfényfürdő Aquapolisában egy olyan mozgásformára, amely egyre romló fizikai adottságaimnak azóta is tökéletesen megfelel. Ez a senior aquafitnesz, melynél csupán a víz ellenállásával kell megküzdenem, nem pedig rakoncátlan izületeim ellenállásával.

Jelenleg is heti 2 alkalommal 1-1 órás, zenés foglalkozáson veszünk részt habszivacs eszközök: súlyzó és „núdli” igénybevételével. Egy kedves, fiatal lány, Farkas Dóri az edzőnk, aki nagy szeretettel és szaktudással foglalkozik velünk, a „parton” bemutatva a gyakorlatokat, és óra végéig velünk együtt mozogva.

A járvány miatti bezárások után kissé megapadt a ...

„A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván.” Paul Gauguin

Huszonkét éves koromban úgy mentem férjhez, hogy gyakorlatilag nem tudtam főzni. Gyerekkoromban sokat segítettünk a ház körül: részt kellett vennünk a takarításban, a háziállatok gondozásában, a kert művelésében. Miután családunk konyhájában három felnőtt asszony is sürgölődött – anyukám és két nagymamám – , így ott mi lányok csak az előkészületekben segédkeztünk: zöldséget tisztítottunk, habot vertünk és krémeket kevertünk a süteményekhez. Egyvalamit tökéletesen megtanultam: palacsintát sütni, de ezzel tulajdonképpen ki is merült a főzési tudományom. Az egyetemi éveim alatt kollégiumban laktam, a menzán étkeztünk, tehát ott ...

Észak-olaszországi úti élmények, videóval

Mostanság nem utazunk. De úti emlékeink lenyomata, azaz fényképeink, videóink ott lapulnak a számítógép mappáiban és emlékezetünk bugyraiból előásva a hozzájuk kapcsolódó élményeket, újra élhetjük utazásaink legszebb pillanatait. Mi is ezt tettük.

Az észak-olaszországi Garda-tó körüli utazásunk egyik legérdekesebb kirándulása a Tenno-tóhoz vezetett. Riva del Garda-ból indulva, autónkkal fölfelé kanyarogva szerpentineken értük el a hegyvonulatok között megbúvó türkizzöld színű tavat.  Az 550 méter magasan lévő tó a gleccserek munkájának eredménye. 

A parkolótól kis séta után 120 lépcső vezet le a tóhoz, amit persze visszafelé jövet felfelé is meg kell ...

Előny, hogy a boltosok ismerik a vevőiket

Nagyvárosi ismerőseim által „világvégi porfészeknek” titulált kicsiny falum élelmiszer ellátása megfelel a szükségleteknek, ha nem is olyan nagy választékkal, mint egyik-másik áruházláncban.

A sütés-főzés-befőzés  alapvető „kellékei”, sőt, azért azon túlmenően is megtalálhatóak a falu néhány élelmiszerboltjában. Ez a „túlmenően” szócska vonatkozik például a tőkehalmáj konzervre, ami éppen a kedvencem. Kapható az egyik boltunkban, ámbár nem létszükséglet és nem is olcsó. Alkalmanként, mondjuk születésnapomra, meglepem magam vele. A fenséges íz érzékelése közben villant be egyszer az angol királyi család étkezési szokásairól olvasott cikk. Elméláztam azon, ...

Kiadós töltött főtt tészta

A derelye vagy barátfüle gyakran szerepelt gyermekkorom étrendjében, de leginkább szilvalekvárral töltve. Nemrégiben kipróbáltam egy érdekes receptet, amelyben főtt krumplival és sült gombával töltik a tésztabatyukat. Nagyon jó ízkombináció! Sült hagymával és szalonnapörccel hintettem be a tetejüket, fenséges volt. Sajnos nem vagyok valami ügyes a formázásban, így nem sikerültek egyformára a derelyék, de nekem nagyon ízlettek.

Hozzávalók:

A tésztához:

1 bögre forró víz (2 vagy 2,5  dl, a liszttől függően – rugalmas, elasztikus tésztát kell kapnunk)

2 evőkanál zsíros tejföl

1 evőkanál puha vaj

fél kiskanál só

2,5 bögre liszt

A  töltelékhez: ⠀

fél kg ...

Nagyapám az első világháborúban

Ez a festmény lakásunk falát díszítette amióta az eszemet tudom. Nagymamám azt mesélte róla, hogy a képen az olaszországi Lago di Garda látható, ahol nagyapám az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített és a képet egy katonatiszt társa festette. Ennél többet gyerekként nem is akartam megtudni a képről, hacsak azt nem, hogy hogyan hozta haza nagyapa ezt a nagyméretű festményt. A válasz, hogy feltekert állapotban került haza a vászonra festett kép és itthon kereteztették be, ki is elégítette gyermeki kíváncsiságomat.

A szüleim halálával a festmény hozzám került és költözéseim során  vittem magammal  városról városra, lakásból lakásba. Itt van most is a nappali falán, ...

Egy szépkorú hölgy bölcs gondolatai

Mi, kik átevickéltünk egy újabb határkövön, újra bölcsebbek lettünk.

Visszapillantva, az elmúlt év nem szolgált sok jó dologgal a járvány miatt. Mi, kik egészségesek maradtunk, igazán hálásak lehetünk sorsunknak. Ugyanezt sokan nem mondhatják el. Vannak, kik átélték a betegséget, vannak, kik végleges hazába költöztek. Ha már élünk, és egymást köszönthetjük, élvezzük családunk közelségét, legyünk derűlátóbbak, örüljünk annak is, hogy január van és tél van.

Gondoljunk vissza gyermekkorunkra, mennyi élvezetet nyújtott számunkra a puha, fehér hó. Mindenhol gomba módra szaporodtak a kis és nagyobb hóemberkék répa orral, szénfekete szemekkel, fejükön lyukas kalap, vagy ...

 Ritka szórakozási lehetőséget jelentett ez a nap 

Több írásomban említettem, hogy egy fővároshoz közeli kis községben nőttem fel, amely mára a budapesti agglomeráció 25000 lakosú városává nőtte ki magát. Sosem volt falu, de a gyermekkoromra visszagondolva egy igencsak unalmas, elszigetelt településnek mondanám, amelyet sokáig egyetlen köldökzsinór, a vasút kötött össze Pesttel és más falvakkal, községekkel. Csak valamikor az 1950-es évek végén létesítettek városi autóbusz közlekedést a főváros egyik peremkerülete és a mi lakóhelyünk között. Ezért nem sűrűn jártunk Pestre, akkor is leginkább csak szakorvosi vizsgálatokra.

Kép forrása: Fortepan, Magyar Rendőr

Családunk szűkös anyagi körülményei miatt ...

A videóból kiderül, hogyan készíthető el  ez az egyszerű dekoráció

Lakásunk ablakai előtt télen-nyáron nagy a madárforgalom. Nyáron egy terebélyes fügefára, télen a madáretetőre jönnek a madarak.

Sajnos, néha a tükröződő ablaküveg megtéveszti a madarakat, azt hiszik szabad az átrepülés és nekiütköznek az ablaknak.

Szalagos dekorációval sikerült a madarak ablaknak ütődését megelőzni. Az alábbi videóban megtekinthető, hogyan készíthető el  ez az egyszerű dekoráció, amelyhez főként növényi eredetű díszítő elemeket és otthon fellelhető anyagokat használtam.

Szöveg és dekoráció: Cecilia

Videó: Papá Stefano

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is ...