Csak sokáig maradjon így!

forrás: pexels.com

B logger nagyik mesélik...

Minden családban vannak sok évre visszanyúló szokások, amelyekhez ragaszkodik az öreg is, és a fiatal is kialakította a saját szokásait.  A mi családunk sajnos nem nagy, de igen összetartó. Mivel én egyedül élek, minden nagyobb ünnepet a lányommal, vejemmel és az unokámmal töltök, sőt többnyire a hétvégeken is együtt ebédelünk.

A korom előrehaladtával a nálam rendezett karácsonyi ebédek átkerültek a lányomék nagyméretű családi házába. Ott ugyanis van mosogatógép, tágas hely a vendéglátáshoz, így vejem szüleivel és húga családjával együtt, nagy családként tudunk együtt lenni, ünnepelni.

A hagyományosan karácsonyi ételeket én ...

        Valaki ezen a héten is nyerhet egy blogkönyvet!

Előző heti játékunk szerencsés nyertese: Sinkovicsné Zsuzsa gödöllői kedvelőnk, akinek a nevét egy véletlen névsorsoló rendszer segítségével sorsoltuk ki. Aki a múlt heti játékban nem nyert, most új esélyt kap.

Ma Brigitta blogger kérdez. Válaszolj két kérdésére és megnyerheted a blogkönyvet! 

Kérdések:

1. Hány „évesen teljesült az álomút”, amiről írtam?

2. Ki a híres színésznő, „mindannyiunk kedvence”, akiről egy régebbi írásom szól?

Válaszként a két írásnak a címét várjuk. Kérjük a saját nevedet  is tüntesd fel a válaszban!

A válaszokat a facebookon jobbra, fenn, az Üzenetküldés gombra kattintva, vagy a ...

Rablórömi batyubál módra

Barátnőimmel havi rendszerességgel összeülünk egy kis agyserkentő rablórömire. Utóbb megegyeztünk, hogy a vendéglátó csak kávéval fogad, az italt, rágcsálni valót, nassot a többiek összedobják. Innen a batyubál elnevezés, tánc nélkül. Az is szokásunkká vált, hogy 20 fok felett családiházas két barátnőnk kertjében, teraszán „rabolunk”, késő őszi, téli, koratavaszi partijainkat másik kettőnk lakásába húzódva ejtjük meg.

Így most került sor az én lakásom meleg fogadtatására. Persze hagyományos háziasszonyként nem elégedhettem meg a kávé-kínálással, készítettem egy nagy tál zöldsalátát is. A "batyukból" aztán előkerült pogácsa, chips, ropi, és  pirított dió. A vegyes ...

Gyermekkori karácsonyok emléke

Fortepan - Zsohár Zsuzsa

  „ Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”     Márai Sándor

Ilyenkor, advent közeledtével, gyakran előjönnek gyermekkori karácsonyi emlékeim. Akkoriban, az 50-es években, még nagy telek jártak. Apám mesélte, volt olyan, hogy reggel a bejárati ajtót nem lehetett kinyitni, annyira befújta a hó. Az ablakon kellett kimásznia, hogy el tudja takarítani.  Emlékszem, olykor iskolába menet majdnem térdig ért a hó. A korai munkába menők nyomaiba lépkedve küzdöttem át magam az utcákon. A vékony cipőm átázott, a lábam majd lefagyott. Nem volt akkor még csizma, hócipőt is jóval később kaptunk. Úgy védekeztünk a hideg ellen, hogy a mezítelen ...

Játssz és nyerj egy példányt a könyvünkből!

Lássuk, mennyire ismered a blogunkat!

Kedves Olvasóink, Követőink!

Örömteli esemény blogunk életében, hogy kiadtunk egy könyvet, amely válogatást tartalmaz a blogunk 9 éve alatt megjelent írásaiból. Rendszeres követőink tudhatják, hogy a blogot sokan írjuk, időskorú bloggerek, akik „régiségeknek” hívjuk magunkat. A blogkönyvben 20 szerző írásai szerepelnek, sok képpel.

A könyv nem kerül kereskedelmi forgalomba, azoknak szánjuk, akik szeretettel, bátorítással követik írásainkat. A könyvhöz játék keretében lehet csak hozzájutni. Több héten át minden pénteken  egy-egy blogger kérdéseket tesz fel a blogban megjelent írásaival kapcsolatban. A helyes választ adók közül egy ...

Megtervezhető? 

Mérjük fel a lehetőségeinket, amíg döntésképesek vagyunk!

Sorozatunkban bloggereink elmondják információjukat, véleményüket a témában. Elsőként Lujza írását olvashatjuk.

Idősnek lenni jó: élvezhetjük, hogy végre jobban ráérünk mindenre, most már magunkkal is törődhetünk, több időt tölthetünk a szabadban stb – de mindannyian tudjuk: ez nem lesz mindig így. Érdemes elképzelni, megtervezni azt a – remélhetőleg minél távolabbi – jövőt, amikor már nem leszünk ítélő-, cselekvőképességünk birtokában, vagyis nem tudjuk ellátni magunkat. Ezt sajnos azoknak is át kell gondolniuk, akik mellett – még – van társ, mert a statisztika szerint a nők élnek tovább, ám a valóságban bizony előfordul, ...

Gyors vendégváró sütemény

Hűha! Váratlanul bejelentkezett egy rég nem látott ismerősöm egy kis csevejre. Épp nincs itthon semmi édesség, mit is tudnék kínálni a tea mellé? Gyors szemle a konyhában – tojás, cukor, liszt van – de nincs idő hosszas sütögetésre. Megvan – a jól bevált bögrés almatorta! Épp van hozzá három alma is. Akkor lássunk is neki ennek a pihe-puha, mutatós és finom süteménynek! Gyorsan elkészül, a legtöbb idő az almák meghámozására-szeletelésére megy el, de ha van segítség, akkor még hamarabb készen leszünk.

Hozzávalók:

1 bögre (2,5 dl) liszt

1 bögre (2,5 dl) cukor

3 tojás

1 vanilincukor

2 evőkanál zsemlemorzsa

3 alma

Elkészítése:

Az almákat ...

 Játszani jó!

Forrás: peakpx

Játsszunk? Játsszunk! Ez a két szóból álló kérdés-felelet nem kisgyerekek között hangzott el, akiknél lételem a játék, hanem a hetvenkedő, több évtizedet megélt két barátnő között,  mert „Játszani jó!” Nemcsak jó, de hasznos is. Miért? Mert szórakoztat, bút felejtet, gondolkodtat, azaz igénybe veszi, megmozgatja, ébren tartja hanyatló memóriánkat.

Ez a közös tulajdonság megfigyelhető gyereknél és idősnél, hogy mindkettő szeret játszani.

A gyermek játszás közben, utánozva a felnőtteket beletanul a jövőben reá váró feladatok szerepébe. Az igazi „régiség” viszont, miután az idő sem sürgeti, szívesen tér vissza a régi, gyermeki kedvtelésekhez. Játszik! Mert ...

A gombászás testet-lelket felüdítő élmény

Az őszi napsütés kicsalogatott az erdőbe, jóllehet nem csak sétálni mentünk, hanem gombát szedni, azaz gombászni. Nelli barátnőm gyakorlott gombász, régóta szerettem volna csatlakozni hozzá és most végre összejött egy közös túra, melyen unokaöccse Gábor és annak tacsija is résztvettek. A Gödöllői dombság egy tölgyfa erdejének szélén parkoltuk le a kocsit és indultunk neki kosárral és egy éles késsel felszerelkezve.  Karcsú őzlábgomba

Egy órakor a ritkás tölgyfaerdőbe még besütött a nap, a fák már teljesen csupaszok voltak, a talajt vastag, száraz lomb borította. A csend, a tiszta levegő és a lábunk alatt zizegő levelek már önmagukban és felüdülést jelentenek egy ...

Miért tartom Édesanyámat hétköznapi hősnek?

Fiatalon, de gyerekként se volt olyan kívánságom, hogy hasonlítsak valakire sem külső, sem belső tulajdonságaimban.  

Annak ellenére, hogy nem volt elképzelt, vagy határozott példaképem, időskoromra tudatosodott bennem, hogy tulajdonképpen sok mindenben anyukámhoz váltam hasonlóvá. Nevezhetném tehát utólag őt példaképemnek, bár ez a fogalom nálam összemosódik a minta, a példa hatásával.

Édesanyám lánykori képe

Mindig is inkább a hétköznapi hősökkel éreztem érzelmi, szellemi, viselkedés-, vagy jellembeli közösséget, mint híres emberek, „sztárok” iránt. Egyetlen kivétel talán Audrey Hepburn volt, aki lenyűgözött a filmvásznon szelíd bájával, jóságos ...

Különleges vendégváró csemege

Vendégeid lesznek, és szeretnél valami különlegességet feltálalni? Meglepnéd családodat valami finomsággal, de nem akarsz több órán át a tűzhely mellett állni? Válaszd ezt az egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis mutatós és rendkívül finom főételt! Ezt a receptet is Oroszországból hoztam, s családomban és a közeli barátok körében hamar népszerűvé vált. Az ottani neve „Királyok módjára készített hús”. Az oroszok valójában marha színhúst használnak hozzá, de mivel nálunk ennek elég borsos az ára, én tarjából szoktam csinálni.

A képeken látható mennyiség egy kiló húsból készült, hét szelet lett belőle.

Hozzávalók:

1 kg kicsontozott tarja

2 nagyobb fej hagyma

...

Iskoláskori hobbijaim a neten folytatódnak

Inkább függőségnek trendi nevezni a mai világban azokat az elfoglaltságainkat, amelyekkel már kisiskolásként is szívesen múlattuk az időt, szabad időnkben, naponta,  akár órákon keresztül,  éveken át. Akkoriban pozitívumnak minősült egy-egy gyűjtőszenvedély, mint képeslap, gyufacímke, szalvéta, stb. gyűjtése. A körülöttünk sürgő-forgó, bennünket nevelő felnőttek pontosan tudták, hogy gyűjtögetéseink során mennyi új ismeretet, készséget, jártasságot szerzünk, és  elismerően bólogattak új szerzeményeinkre.

A gyűjteményünket különleges darabokkal bővítettük a külhoni korunkbeliekkel való levelezés folytán a levelező társaktól kapottakkal. Két-három ...

A történelem ismétlődik

Hat unokás nagymamaként sok kedves, gyakran megható eseményben van részem a gyerekek részéről. A legutóbbi két héttel ezelőtt történt. Az idősebb lányunk születésnapja hétfői napra esett. Reggel a két nagyobb unokám (17 és 11 évesek) szédülésre és erős fejfájásra panaszkodott: anyukájuk, Julika, furcsállta a teljesen egyforma tüneteket, de természetesen otthon maradhattak. Napközben többször hívta őket telefonon, de sohasem vették fel.

Ideges volt, délután hamarabb elment a munkahelyéről, elhozta a legkisebbet az óvodából és hazaérve már kintről kiabálta, hogy akkor mehetnek is azonnal az orvoshoz. Luca és Ákos kérte, hogy csak egy pillanatra menjen be, mert szeretnének mutatni valamit. Julika ...

A Downton Abbey sorozat helyszínén is jártam

Downton Abbey

Elmúlt a nyár, mi idősebbek igazán nem panaszkodhatunk, az idén igen csak hosszúra nyúlt az indián nyár (na jó a vénasszonyok nyara), arról nem beszélve, hogy csodálatos nyaralásban volt részem. Kezdem ott, hogy már négyszer voltam Wales-ben, ahol egyik gyermekem és a férje élnek. Tavasszal kétszer, ősszel egyszer jártam ott, és  egyszer a  karácsonyi ünnepeket töltöttük együtt.

Singleton park

Szerettem volna végre már nyáron is látni a várost és az azt körülvevő tájat, mert nagyon szép helyen laknak, a Bristoli öböl északi partján, Wales második legnagyobb városában, Swansea-ban. Idén júliusban felültem a repülőgépre és 2 óra múlva ...

Egy gangos házban nőttem fel az ötvenes években 2. rész

Tango paszta és kefe

Folytatom gyermek-és ifjúkori emlékeim leírását. Aki kíváncsi az első részre, ide kattintva visszaolvashatja.

A szobák parkettásak voltak, dióbarna színű tölgyfából, hagyományos dupla, halszálkás alakzatba lerakva. Ahhoz, hogy szép legyen a parketta, folyamatosan ápolni kellett, ez volt a lakás egyik legfőbb ékessége.  Időnként a parkettát felsúrolták. Ehhez vizet és gyökérkefét használtak, de vigyázni kellett, nehogy a fa túl sok vizet kapjon, mert akkor felpúposodott. A súrolást nem volt szabad túl gyakran végezni azért se, nehogy a fa kiszáradjon. Állagának megőrzésére a parkettát kenőccsel, pasztával  és viasszal tartották karban. ...