A napok óta oly kitartó esőfelhők is eloszlottak kirándulásra lelkes készülődésünk láttán, ugyanis indulásunk  reggelét mosolygó napsütés köszöntötte. Őszi, családi kirándulással egybekötött blogtalálkozó  úticélja Sárospatak és környéke, bloggertársunk   lakóhelye.

 Magyarország délkeleti városából pár órás autókázással értük el az általunk eddig még nem látogatott történelmi városkát. Szálláshelyünk kiválasztása nem okozott sok fejtörést. Az interneten foglaltuk le  a számunkra  megfelelő 3 szobás, földszintes, jól felszerelt , kényelmes , igazi  falusi tornácos házat . Mint kiderült,   Végardó területe hétvégi otthonunk, amely terület 1968-ban lett Sárospatak városrésze . Egy ...

Madár migránsok kukkolása

Csodálatos látvány tárul elénk: sok-sok tízezer madár álldogál a vízben, szorosan egymás mellett, félig már bóbiskolva.

Kora délután van, kihalt a vidék, csak egy-egy kósza autó előzi meg a kisbuszt, amin haladunk a cél felé. Hirtelen dugóba kerülünk, sok-sok személykocsi araszol előttünk - mint pillanatokon belül kiderül - ugyanoda, ahová mi. A kocsikból kiszálló utasok fele kisgyerek; a mi kisbuszunk utasai, bizony, a korfa tetején, annak is a legcsúcsán ücsöröghetnének, azaz idős emberek.

Bandukolunk a lápos-zsombékosból kicsit kiemelkedő kocsiúton; kétoldalt a nád eltakarja a láthatárt. A délutáni égen csak itt-ott villan ki az ég kékje, a nap néha átdereng  a ...

Családi ünnepekre, vagy vendégségbe szoktam készíteni ezt a különleges tortát. 12-16 szelet lesz belőle. Mindig nagy sikert aratok vele.

Hozzávalók:

e gy 2.5 deciliteres bögrét használva a méréshez:

1 és fél bögrényi durvára darált csokis ostya

1 bögre cukor, plusz 3 evőkanál cukor

3 evőkanál olvasztott, sótlan vaj

50 dkg natúr, szobahőmérsékletű  krémsajt (vigyázat, nem sajtkrém! )

2 kávéskanál vanília eszencia

3 evőkanál sima liszt

3 tojás

1 bögre tejföl

22 dkg félédes  csokoládé, felolvasztva, majd lehűtve

Díszítéshez: friss eper (én kivit használtam), tejszínhab, menta levél

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Egy kb. 20 cm átmérőjű kerek, kapcsos, tortaforma ...

Néhány bloggertársammal sűrűn chatelünk, miközben megosztjuk gondolatainkat, receptjeinket, ajánlásainkat, vagy csak úgy bolondozunk, és nevetgélünk egymás poénjain. Részt veszünk reggelente a Régiségeknek blog virtuális kávézásában, rejtvényeit próbáljuk megoldani, zeneajánlásait hallgatjuk, és lájkolunk, kommentelünk. Eddig a barátságunk is a neten bontakozott, de a blog szerzőinek őszi találkozója  megajándékozott a személyes ismerkedéssel, vagyis arc és hang is társult a megkedvelt személyekhez.

A közös kirándulás ötlete jóval korábbra, nyár elejére datálható. A facebookon egy érdekes képet láttam a füzéri várról, melynek megosztására Vica azonnal reagált: "Gyertek, nézzétek meg! Itt van a ...

Egy hagyományos falusi, egy modern, és egy négy évtizeddel ezelőtti lagzi  

Lányom és vejem

Négy évtized alatt nagyot fordult a világ! A mi, 41 évvel ezelőtti esküvőnk az akkori szokások szerint zajlott. Azzal indult, hogy a vőlegény és a rokonsága eljöttek hozzánk a lakásra, volt egy kis vendéglátás, majd a násznép gyalog átsétált a városházára, ahol  az anyakönyvvezető előtt a  hivatalos, polgári  szertartás folyt.  A  vőlegényt és menyasszonyt viszont külön-külön kocsival szállították az esküvő színhelyére. Olyan álomszerű volt az egész – szinte nem is emlékszem, hogy mit mondott az anyakönyvvezető.  Ezt követően, már mint férj és feleség átsétáltunk a közeli fényképész stúdióba, a vendégsereg ...

Egy meglepi utazás Rómába

Furcsa érzéseim voltak, mintha álmodnám az egészet.  

   Jé, hát itt vagyok Rómában? Csak föl ne ébredjek!

Két kedves barátnőim, Lili és Annaróza elhívtak néhány napos tartózkodásra Sopronba. Igaz, a 70. születésnapom pont ez időre esett, de sebaj, az unokám úgysem lesz itthon, a munkája Németországba szólítja, a közös családi ünnepség elhalasztva egy héttel. Minden szuperül alakult, úgy terveztük, hogy az unokám felvisz majd autóval Pestre, ott fogok találkozni a két barátnőmmel, akikkel tovább megyünk Sopronba. Remek! A lányom és vejem is csatlakoztak hozzánk, (munkaügyben ők is Pestre tartottak), így négyen ültünk be az autóba. Milyen praktikus! Dani unokám nagyon jól vezet, ...

Egy 90 éves blogger titkai.

Hogyan tudsz embereket olyan könnyen megnyerni magadnak?  Ezt a kérdést tettem fel Rosenak, a Londonban élő, 90 éves bloggernek. Rose fantasztikusan jó kapcsolatteremtő, pillanatok alatt tud ismeretséget kötni, barátkozni. Tapasztaltam ezt  a képességét legutóbb is, amikor Pesten lakott egy hotelben.  Amikor érkezése után egy nappal meglátogattam, már barátságosan üdvözölték a portán és készségesen teljesítették a kívánságait. Ezt hogy csinálod? - érdeklődtem meglepődve.  Rose elmondta titkait, példával illusztrálva  a  mondottakat.

A legfontosabb, hogy ne legyünk szégyenlősök. Nélkülözhetetlen a másokkal szembeni nyíltság, ha könnyen és gyorsan akarunk kapcsolatot teremteni. Ha megismersz ...

Ezennel egy új sorozatot indítunk el 'Csámborgások' címmel. Mi, régiségek, szeretünk lakóhelyünkön  csámborogni, azaz céltalanul sétálgatni, csak úgy,  és bámészkodni – ha nem kell éppen sietni valahová. Nyugdíjas budapestiként én gyakran úgy alakítom a dolgokat, hogy az  intézni-valókat követően nem rohanok haza, hanem a környéken barangolok  egyet. Persze, csak ha jó  az idő és a kedvem is. Szívesen nézelődőm ismerős helyeken, figyelve a változást, de szeretek ismeretlen környéken  is felfedéseket tenni. Kis fényképezőgépemmel meg is örökítem a látottakat. 

Legutóbb a Nagymező utcában járva figyeltem fel egy felújított régi, patinás házra, s mivel nyitva volt a kapuja, bekukkantottam  az udvarra és ...

Egy gyermekkori vágy beteljesülése

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú Kalocsán, aki akkor még egészen kicsi volt. Szerető családban élt egy több generációs, (kétlakásos) parasztos „hosszú” házban. Külön lakásuk volt a nagyszülőknek, de az udvar és a napközbeni élet nagyon is közös volt.

Tulajdonképpen, mint egy akkortájt 5-6 éves gyermek, rengeteg szeretetet kapott hol szüleitől, hol nagyszüleitől, nem volt válogatós, ez neki kijárt nap, mint nap. Azt elárulom mindjárt, hogy ekkortájt az 1950-es évek elejét írtuk, amikor a kenyérért sorba kellett állni. A hentes, újabb nevén húsbolt – amely hetenként két nap nyitott ki – hasonló sorbaállások színhelye volt. Így éltünk szűkösségben, ...

Interjú egy önkéntesként dolgozó nyugdíjas orvossal

Kármela blogunk egy kedves olvasója, hozzászólásai felkeltették érdeklődésünket. Önkéntes munkája példa értékű, jó lenne, ha sok ilyennel találkoznánk.

Nyugdíjasként az ember általában  örül, hogy végre nem kell dolgoznia. Téged mi indított arra, hogy önkéntes munkát vállaljál?

Nyugdíj után még dolgoztam egy ideig, de ez év januárjától mindent abbahagytam és még úgy éreztem, van bennem erő, “többlet” az emberek felé a segítésre. Nehéz volt kitalálni, hogy mit is akarok. Sokfelé kerestem új utat, de vagy nem jeleztek vissza, vagy én nem akartam olyan kötöttséget, amelyből nincs kiút a “családi szabadság” felé.  Gyerekeim a családjukkal 17 ...

Amióta időmilliomos nyugdíjas vagyok, kedvemre festegetek.

Nem hiszem, hogy lappang bennem valami művészi hajlam, de mégis gyakran kezembe veszem a ceruzát és az ecsetet. Még egy rajz kurzuson is részt vettem.

Egyre többet olvasok a felnőtt kifestőkről, jótékony hatásukról, talán ez motivált arra, hogy  a rajz- és festőszerszámok után nyúljak.

Lányom festménye

Gyermekeim kézügyessége is kiváló volt iskolás korukban, fiam képregényeket rajzolt szabadidejében, lányom különleges technikákat talált ki, pl. a körömlakkal való festést. Szerintem különleges tehetségük van, de ritkán gyakorolják. Kincsként őrzöm alkotásaikat.

Filc festés, fiam alkotása

Úgy kezdődött, hogy kavicsokat ...

Londoni fotóriport, videókkal - 2. rész

Aki London felfedezésére készül, azt mindenképpen gyalogos sétára bátorítom.

"Aki Londont unja, az életet unja, hisz London megad mindent, amit az élet kínálhat." Egyetértek Samuel Johnson angol íróval,  aki a XVIII. században vélekedett így Nagy-Britannia Királyság fővárosáról. Elképzelem álmélkodó arcát, ha most, 300 év múltán letekintene a fellegekből az óriássá nőtt világvárosra, amely még az ő képzeletét is felülmúlja .

Lángokat fújó utcazenész

Mint az 1. részben említettem , sűrűn előfordulok Londonban, és szinte mindig a Temze déli partján sétálgatok. Különösen a London bridge környékének hangulatát szeretem. Itt mindig találkozom megmosolyogtató ...

  Egy 90 éves blogger írása

Rose - 2016 szeptember

A Londonban élő Rose, az „Élvezzük az életet 120 évig” című sorozatunk szerzője, leírja, hogyan él és hogyan érzi magát 90 évesen. 

Az orvostudománynak és a jobb életkörülményeknek hála manapság sokan elérik a 90 éves kort. Szerencsémre én is köztük vagyok. Mivel örököltem érdesanyám szép bőrét, arcom ránctalan, nem látszik rajtam a magas kor. Ez annak is köszönhető, hogy egész életemben óvtam magamat a napsugarak ártó hatásától.

Optimista természetem megóv a depressziótól, általában vidám és lelkes vagyok, a mozgásom fiatalos. Szeretem figyelni a természet, az évszakok változását, az embereket és az állatokat. Mindenben és mindenkiben csakis a ...

  Egy falusi gyermekkor emlékei  

A nagymosásról emlékeztem meg nemrég, s azóta egyre eszembe jutnak a több napon át tartó nagytakarítások is. Hogy volt mindez 50-60-70 évvel ezelőtt?

A városi, komfortosabb környezetben is komoly munka volt a takarítás, a szőnyegek porolása prakkerral az udvaron, a padlósúrolás és vikszelés, stb. De még sokkal nehezebb volt falun, az egyszerűbb, szegényesebb házakban rendet, tisztaságot tartani. Ma talán már csak a skanzenben felállított, földes padlójú házakban lehet azt a nehéz szagot érezni, ami gyermekkoromban általános volt. Az ilyen házaknál csak egy, legfeljebb 2 szoba volt, plusz a konyha, kamra, nyárikonyha. Évente kétszer volt nagytakarítás: tavasszal, Húsvét vagy Pünkösd ...

Búcsú elhunyt szomszédasszonyomtól.

Sajnálom, hogy a szomszédasszonyomtól így kell elbúcsúznom. Nem tudtam segíteni, nem voltam ott, akkor, amikor egy jó szomszédasszony elkel a bajban.

Hetekkel ezelőtt kaptam a rossz hírt hogy a korombeli szomszédom, Margó, beteg.  Azt a félelmetes kórt kapta meg, amitől mindenki retteg, bevallom én is. Magától a szótól is rosszul vagyok, az emberek olyan egyszerű közönnyel vágják rá minden betegségre, még akkor is, ha nem igaz. Gondolatban emésztgettem, hogy igaz-e a hír, hogy elmenjek-e hozzá, zavarhatok-e. Addig morfondíroztam, tötyögtem, míg jött a még rosszabb hír.

Margó meghalt.

Lelkem mélyéig hatolt a fájdalom, éjszaka nem tudtam aludni, a miértek hada ostromolta a gondolatom. ...