Remélem, kibírta a vetés a mínuszokat
Hetvenkedős léptekkel, negyvenesnek is beillő habitussal próbálom komolyra fordítani kiskertemet illető dolgaimat. Annak ellenére, hogy idénre nem terveztem érdemben veteményezni fizikai bírásom okságából, már a tavasziasra fordult februári napok is merész gondolatokra késztettek. Annyira, hogy nyitogatom a maradék magokat tartalmazó fiókomat. A napsütötte udvarra kimerészkedve, a magaságyást talajának lazításával az erőteljesen burjánzó giz-gazoktól megszabadítottam.
Madárcsicsergős háttérzene közben elszórtam a petrezselyemmagokat, mert ahogyan Kabos Gyula a „hagymát is hagymával” eszi, nálam ez a szólás a petrezselyemre vonatkozik. Hogy lássak is valami zöldfélét az ...
Szinte észre sem vesszük, hogy életünk minden napja valakitől, vagy valamitől való búcsúzásokkal van fűszerezve.
Néhány példa erejéig próbálom megvilágítani ezt az állítást, ami főleg a mi életünk velejárója, azaz, a régiségeké. Sokunkkal megtörténik, hogy egy sete-suta mozdulatunk eredményeként a kikészített tálcáról lecsúszik a tele kávéscsésze, tartalma foltot hagy maga után, a csésze pedig darabok formájában részese a kávéfoltnak. Ilyenkor, amig lapátra teszem az érték-múlta darabokat, melyektől végképp búcsút veszek, ezt mondom: No, megnyugodhatsz kis Herendi csésze, többé téged sem foglak forró vízben mosogatni.
Vagy az étellel leégett kis lábast, aki élete során megszolgált a benne készült ...
Egy TV-sorozat margójára
Az év elején ismét beszippantott egy TV-sorozat, az 1905-ben, Spanyolországban játszódó Grand Hotel. Nem a gyermetegnek bizonyuló mese, hanem a csodálatos épület és tájak, no meg – főleg! – a gyönyörű jelmezek láncoltak a képernyő elé. Hamar megtanultam, hogy a fiatal, előkelő főszereplő hölgy hétköznap kis azsúrmintával díszített blúzt, szoknyát visel, amit gazdagon hímzett madeira-mintás ruhákkal vált fel, amint csak teheti. Csipkében tündökölt a nővére és az anyja is, a szálloda vendéghölgyeiről nem is beszélve. A jelmeztervező általában ragaszkodott a szereplőre jellemző ruha-színhez és motívumkincshez, és hogy ez mennyire szándékos volt, arra csak a sorozat végén derült fény.
A ...
A tortának annyi köze van a cseh fővároshoz, hogy megálmodója a moszkvai Prága étterem főcukrásza, Vlagyimir Guralnyik volt, akinek nevéhez több mint 30 torta és sütemény megalkotása fűződik. Inaskorában Guralnyik egyébként cseh cukrászoktól is tanulta a mesterséget, akik időről időre tapasztalatcserére látogattak el az étterembe – a Wikipédia szerint.
Kissé hosszadalmas az elkészítése, cserébe egy nagyon finom csokoládétortát kapunk. Nézzük hát, hogyan is készül!
Hozzávalók a piskótához:
6 tojás
15 dkg cukor
12 dkg liszt
4 dkg vaj
2,5 dkg cukrozatlan kakaópor
A krémhez:
1 tojássárgája
0,25 dl víz
15 dkg sűrített tej
23 dkg vaj
1,3 dkg (1 púpozott teáskanál) cukrozatlan kakaópor
...
Szerencsére eddig a hajlamot se fedeztem fel magamban és családomban erre a lelki betegségre, és ez a mindnyájunkat sújtó elhúzódó „bezártságszituáció” sem váltotta ki. Szomorkás hangulat, hiányérzet természetesen rányomja bélyegét időnként a közérzetemre, legfőképp a mozgásjavító heti rendszeres vízifitnesz, és az ottani jó társaság hiányzik. Kitaláltuk a személyes kapcsolattartás új formáját, a hétvégi hosszabb sétákat, „aki tud, jöjjön” jelszóval. Szinte már mozgalommá fejlődött a maszkos, beszélgetős, nevetgélő csapatunk. Ilyenkor terítékre kerül a család, a közélet, a neten, vagy tv-ben látott filmek, az olvasott könyvek, vicces szituációk. A humor sosem maradhat el, most még nagyobb szükség van rá. ...
Az én fiatal koromban - éppúgy, mint manapság – a társas időtöltés, közös hobbi jó alkalom volt az ismerkedésre. 20 éves korom óta bridzsezek, a kártyajáték révén az évek során sok-sok új barátot ismertem meg.
1971. szeptember vége felé telefonált a nagynéném: hallotta, hogy megint csak hárman vagyunk a bridzsasztalnál, ő tudna negyedik kártyapartnert. Jó, mondtam, persze, jelentkezzen. Másnap fölhívott a nagynéném ismerőse, hogy nagyon sürgősen találkozni akar velem, mert következő nap éppen nappali műszakban van, sakkújság lesz nála, ez lesz az ismertetőjel. Mondtam neki, hogy én ½ 6-ig dolgozom, mert éppen ledolgoztuk a szabad szombatot, és ajánlottam, hogy találkozzunk másnap ¾ 6-kor a munkahelyemhez közeli ...
Nyolcan voltak, nyolc barátnő. Barátságuk több mint 50 évvel ezelőtt, még az egyetemen kezdődött. A diplomaosztás után szétszóródtak az országban, hisz mindannyian más városból-községből származtak. A legtöbben szinte azonnal férjhez mentek, egyikük külföldre került. Dolgozni kezdtek, gyerekeket szültek, építgették a karrierjüket. Nyelvtanári diplomájukat nem hajították a sutba, valamennyien a pályán maradtak.
Harminc évig nem sokat tudtak egymásról. Ekkor egyikük felvetette, hogy jöjjenek már össze egyszer valamennyien. Kati a nyaralóját ajánlotta fel a találka helyszínéül, ott-alvással. Így kezdődött. Ezután évente egyszer, esetenként kétszer is találkoztak, hol egyikük, hol másikuk városában, ...
Az időseknek hiányzik a könyvtár
Egyre nagyobb mértékben digitalizálódó világunkban, mit a még mindig fenyegető világjárvány jelenléte befolyásol, a szépirodalmat kedvelő olvasók számára a nyomtatott könyvek olvasása is háttérbe szorul.
Ennek egyik oka a szigorított könyvtári látogatás, könyvek kölcsönzése, a meghatározott kijárási tilalmak a közlekedésben is, valamint más, eddig nem szokásos helyzetek, holott éppen hasonló korlátok között volna szüksége az embereknek kellemes elfoglaltságra, amikor más tevékenysége korlátozott. Gondolataimban elsőként idős társaim jelennek meg, kik duplán érzik korlátozottságukat. Egyrészt fizikai állapotuk miatt, másrészt a járvány diktálta szabályok betartása miatt.
...
Otthonülő lettem...
Részben a tél, részben a járvány tehet róla. Most például esik az eső, szürkeség van odakinn és hideg. Én pedig szépen bekuckóztam magamat, idebenn kellemesen meleg van, körülöttem megszokott bútoraim és tárgyaim. Egy meleg ital mellettem, lábam felpolcolva, van egy megkezdett, izgalmas könyvem, eszem ágában sincs kilépni az utcára. Szeretek itthon tenni-venni, ráérősen elpiszmogni. Na meg nem is muszáj kimennem, nyugdíjas vagyok, így megengedhetem magamnak, hogy ha nincs kedvem, akkor itthon maradjak.
Igaz, ez a mostani kényszerű, vagy önkéntes begubózás rossz hatással is lehet az emberre. Főként a monotónia tesz morcossá. Van azért néhány trükköm, amivel megpróbálom a begubózást megkönnyíteni, ...
Néprádió, matiné, tévé a szomszédban
Testvéreimmel - saját fotó
Nem nosztalgiázni szeretnék, sem „bezzeg az én időmben…” közhellyel példálózni. Ezek a gondolatok akkor jöttek elő, amikor ránéztem a naptárra és rájöttem, hogy közel egy éve élünk a vírus árnyékában. Mi, az idősebb, ún. védett korúak még zártabb környezetben élünk. Ha nem lenne internet (szerencsére egyre több lakásban van, de nem elégben), sokkal rosszabb lenne. Számunkra is elviselhetőbbé teszi a kialakult helyzetet ez a lehetőség . Sok mindent kibírtunk életünk folyamán, de a teljes elzártság végzetes lenne az idősekre nézve, elsősorban az idősotthonokban élőkre gondolok. Hogyan is lehetett internet nélkül ...
Mesébe illő, igaz történet
A karibi nyár napsugara a tengeren úszó üdülőhajó fedélzetére árasztotta fényét, ahol egy, már sok évtizede Amerikában élő idős magyar házaspár az asztaluknál ülve hajolt egy levélpapír fölé. Csodálatosan telő nyaralásuk közben megtudták, hogy a hajón dolgozik egy magyar alföldi nagyvárosból érkezett fiatal lány. Az idős házaspár gondolt egyet, mi lenne, ha … ? Ha írnának abban a magyar nagyvárosban élő rokonuknak, akiről már évtizede is eltelt, hogy nem hallottak, és a fiatal lány a hajón letöltött munkája végeztével, hazatérve megkeresné a címzettet és átadná a levelet? Minden összejött. A levél megíródott, a fiatal magyar lány készségesen fogadta a kérést és megígérte, ...