Egy 40 évvel ezelőtti nigériai "kiruccanás" emlékei
Ahogy mennek az évek, megszépülnek, kopnak, elfelejtődnek az emlékek. Vajon mire emlékszem 40 évvel ezelőtti, Nigériában töltött 3 évemből?
26 éves voltam. Befejeztük férjemmel az orvosi egyetemet és ő azonnal kiutazott dolgozni az észak-nigériai Kanoba. Én még egy tanévnyit belgyógyászaton dolgoztam itthon, (mert a gyermekgyógyászaton, ahol szerettem volna, nem volt hely), majd 2 és fél éves kislányommal utána utaztunk. Természetesnek vettem az élet adta lehetőségeket, nem kutattam vagy olvastam utána, nem feltételeztem nehézségeket. Megkaptuk az oltásokat, szedtük a malária elleni tablettákat. Írtam a férjemnek, hogy mikor érkezünk, ...
Amikor az emberek még otthon születtek és haltak meg ….
Amint az ember halad az időben, korban, mindinkább a múltból keres erőforrást, amelyből (bevallva, bevallatlanul) mindig is táplálkozott. Az emlékek a több generációs családi házba vezetnek vissza, ahol gyermekkoromat töltöttem. Néhány epizódot vetek csak fel ezekből.
Történt egyszer – még nem volt fizető-eszközként bevezetve a Forint – Édesanyám elküldött a boltba, hogy hozzak onnan élesztőt (mert a kenyér dagasztásához az bizony kellett). Adott is egy tyúktojást a kezembe, hogy azért hozzak annyi élesztőt, amennyit adnak érte. Felbátorodva a feladat és a kihívás adta lehetőségen, kezemben a féltve őrzött tojással elmentem a sarki boltba élesztőért. Ott ...
Tanmese kezdő feleségeknek
Nincs nagyobb megpróbáltatás, mint ruhaneműt venni a páromnak. Szerinte ugyanis ez felesleges, időrabló, unalmas, embert próbáló tevékenység. Így aztán, amit csak lehet – pólót, dzsekit, inget – méretvétel után, magam veszek meg, otthon felpróbálja, és ha nem jó, kicserélem. – Normális férfi – mondja az uram – nem megy be az üzletbe, hogy egy szűk próbafülkébe bebújjon, ismeretlen helyen lehúzza a cipőjét, vagy nadrágját, s a próba kedvéért magára húzzon egy másikat. De néha, ugye, mégiscsak kell venni egy nadrágot, vagy cipőt, amit muszáj felpróbálnia.
A közös vásárlás szükségességét már jó előre bezengem, amire kapásból nemmel válaszol. De én nem adom fel. Hetekig puhítom, ...
Az egészségem visszaszerzése mellett, életre szóló élményt is kaptam.
Gyerekeim 18 éve ki- és elrepültek a szülői fészekből. Mivel életemet addig is ők töltötték ki, a hiányuk igen nagy űrt hagyott maguk után. Munka terápiába kezdtem. Volt egy fő munkám és két mellékállásom. Így minden napom le volt kötve, a hétvégék is.
Évente volt orvosi alkalmassági vizsgálat, minden rendben volt. De a gyerekeim elutazása után 3 évvel a vérképemben volt egy kóros érték. Felére csökkent a fehérvérsejt számom. Mondta is a doktornő, hogy ezt sürgősen rendezni kell, mert így gyengül az immunrendszer. Menjek el pihenni, szabadságra, szedjek vitaminokat és egy hónap múlva ismételjük meg a vérképet és ha kell, ...
Újra tudok segítség nélkül fürödni!
Kéthetes utazás Németországban, Svájcot és Ausztriát érintve
Korábbi sikeres, közös kirándulásaink kedvező tapasztalatai után, hatfős csapatunk magabiztosan vállalta az újabb kihívást: 2 hét lakóautóval, 25 kisebb-nagyobb város, természeti látnivalók, kb. 2500 km Európa közepén. Ha még az életkorunkat is figyelembe vesszük (ketten 70 felett, az átlag 64 év), bizony kellett a döntéshez egy nagy elhatározás, a megismerés vágya, és az utazás szeretete.
A legjobb volt a teljes szabadság érzése! Lehet, hogy kimarad egy "kötelező" látnivaló, de annál több általunk felfedezett, és megélt élménnyel leszünk gazdagabbak. Az utazás izgalmai (mit eszünk, hol parkolunk, merre megyünk, hol ...
Orgona ága.... egy dédnagymama köszöntése
Anyukám! Fogadd szeretettel köszöntésem! Tudom, Neked az a legnagyobb ajándék, ha Veled vagyok, és azt szeretnéd, hogy mindig melletted legyek, mert egyedül nehéz az élet.
A napok úgy rohannak, hogy észre sem veszem, hogy már rég kiszálltam a mókuskerékből és már én is nagymamakorú vagyok. De így nyugdíjasan is néha akaratlanul felveszem a napellenzőt, és nehezen látok ki a gyerekek, a férj, és az unoka háromszögből.
Kevesen vagyunk már, akik azt tudjuk mondani, hogy egyszerre örülünk unokáink fejlődésének és szüleink közelségének, vagyis annak, hogy e két nemzedéket egyidejűleg magunk mellett tudhatjuk.
A napokban, amikor Anyukám fényképalbumát nézegettem, ...
Szöllőssy József hegedűs és Delley József zongorista
A közelmúltban két rendezvényen vehettem részt, melyeknek ünnepeltjei részesei voltak zenei múltamnak.
Első meghívásom a szegedi Közéleti Kávéházba szólt, Szöllősy József hegedűestjére abból az alkalomból, hogy január 22-én megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet, és a vele járó emlékérmet Budapesten, a Stefánia Palotában. A közéleti esten nemcsak játékával kápráztatta el vendégeit, hanem érdekes életútja meséjével is.
Hogyan jutott el a háborút 1 évesen túlélve, majd 4 évesen kukoricacsutka hegedűjén való non stop játszadozásától a Szegedi Szimfónikus Zenekar koncertmesteri tisztségéig?
Amikor a család megsokallta Józsika éjjel-nappali ...
Egyszerű, gyorsan elkészíthető, puha, ízes sütemény. Mintegy három évtizede készítem a család apraja és nagyja örömére.
Hozzávalók:
A tésztához:
1 pohár natúr kefir
ugyanazt a poharat használva:
2 pohár sima liszt
1.5 pohár cukor
1 dl olaj
2 tojás
1 sütőpor
A töltelékhez:
fél kiló tehéntúró
1 tojás
bármilyen friss vagy konzerv gyümölcs apróra vágva (mennyiség ízlés szerint)
cukor ízlés szerint
1 vaníliás cukor
Elkészítés
A tésztához először a tojást és a cukrot dolgozzuk össze, majd fokozatosan adjuk hozzá a lisztet és az olajat. A sütőport a lisztbe keverjük bele, mielőtt azt a masszához öntjük. Az így összedolgozott tészta kb. háromnegyed ...
Hová lettek a parittyavégre való verebek?
„ Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„ Tavasz” – felelt a Nap
„ Megjött?” – kérdezte Vén Rigó
„ Meg ám” – felelt a Nap
(Szabó Lőrinc : Tavasz)
Meg ám, itt van bizony, „legeltetem” szemem birtokomon, miközben mélyet szívok a friss tavaszi levegőből, élvezem a nap langyos melegét, gyönyörködöm az előbújó ibolyák színpompás, lila ruhácskáiban, hallgatom a rigó füttyentését, madárkák vidám csiripelését. Öreg csontjaim, fiatalos lelkem bizsergetően fogadják az újjászülető természetet.
Mégis, mintha valami nem lenne rendjén. Hmmm … ...
Ha az ember gyereke külföldön él…. sorozatunk harmadik részében Annaróza írását olvashatjuk.
Egyetlen lányom nem megélhetés, álláskeresés, rossz itthoni közhangulat miatt vett vándorbotot a kezébe. Egyszerűen az élet elédobott egy lehetőséget, mint frissen érettségizettnek, a bébiszittelést Angliában. Természetesen a kaland ígérete győzött a főiskolán megszerzett felvétel felett. Pár héttel később már a szerelem is homályba, feledésbe taszította a tanulási kedvét.
Lányom első útján Angliába
Amikor egy itthon töltött nyár, és újabb főiskolai halasztás után az égbe emelkedő gépe után néztem, belém hasított a félelem, hogy közös lesz-e az otthonunk ebben a hazában. Vajon milyen élet várja ott ...