Hogyan tovább?

Kép forrása: Flickr

Most, amikor egy hét és vége az iskolások arany-szabadságának, az előrelátó szülők és gyermekeik gondoskodnak a jövő iskolai évben szükséges dolgokról. A kis elsősök talán félve, mások viszont izgalommal teli, még komolyabb feladatokkal néznek szembe. Egyre érettebben gondolkodva, testben és lélekben megerősödve várják a kihívásokat.

Azok a tanulók, kik édesanyjuk szoknyája mellől veszik számításba helyzetüket, számbaveszik  a beszerzendőket, legyen az könyv, füzet, vagy éppen ruha, cipellő, ők még csak ilyen igényeknek adnak hangot. A szülők nagy többsége tudatosan eleget is tesz ezen igényeknek. A gyermek mindezt elfogadja, tudván, hogy az ő dolga csak a tanulás.

Kép ...

Egy kis szegedi egzotikum

Utoljára 13 évvel ezelőtt látogattam városunk e csodálatos arborétumába. Akkor 3 éves unokámat vittem oda mintegy kirándulásképpen, korábban pedig óvodásaimnak mutattam be az évszakok változását a gyönyörűséges kertben. A nézgelődés, megfigyelés után mindig szakítottunk időt egy kis mozgásra, szaladgálásra.

Az idei, 12. alkalommal megrendezett Lótusznapokra való látogatás aktualitása ugyancsak gyerekprogramnak indult, ugyanis szívesen társultam húgomhoz, és itt nyaraló 3 kiskorú unokájához.

Rokon gyerekekkel a Fűvészkertben

Itt jegyzem meg, hogy a belépők ára igazán nem volt megterhelő, és félóránként ingyenes buszok szállították a látogatókat a Füvészkertbe.

Csak ...

                                                                                                         Utópia Park – egy csodás világ

Az idei nyár nagy élményekkel ajándékozott meg. Sikerült összehozni egy izraeli utazást, amit régóta dédelgettünk, s tervezgettük, hogy merre, miket fogunk megnézni, megcsodálni.

Két és fél órás út után leszálltunk a Ben Gurion reptéren, majd a csomagfelvétel után taxival a szállásunkra mentünk.

Tér  Tel-Avivban pálmafákkal

Útközben megcsodáltuk Tel-Avivot, ami egy fantasztikus világváros, hatalmas felhőkarcolókkal, most is építenek pár tucatot, mellettük kisebb házak, nagy parkok, ...

A  virtuális élet elszakított az élő valóságtól

Életutam már „régiségként”  vezetett  a virtuális világ ösvényeire. Kezdeti lépéseim után - kisgyermeki tipegés,  megszeppent „huppanás”  (pl. egy előugró figyelmeztető ablak láttán) -   egyre magabiztosabban kattintgattam.  Ma már biztonságosan „közlekedem” a honlapok sokaságának „közein”, szörfözök a világhálón, a közösségi oldalon.  A családdal, ismerősökkel is így tartom a kapcsolatot, a hírek, infók is a világhálón jutnak el hozzám, évek óta  a Régiségeknek  bloggere vagyok, a szükséges élelmiszeren kívül webáruházakban vásárolok többnyire. Így hát, bizony meglehetősen sokat időzöm a számítógép előtt. Fantasztikus ...

Egy nagymama történetei

Életkorunk előrehaladtával egyszerre csak azt vesszük észre, hogy olyan jeleneteket is megfigyelünk a körülöttünk zajló világból, amik felett korábban átsiklottunk. Ilyen például a gyerekek viselkedése, sorsuk, egyéniségük. Különösen akkor érdeklődünk a gyerekek iránt, ha nekünk is van unokánk. Az országban járva, három  kis jelenetet kaptam "tollvégre", ezt szeretném  gondolatébresztőként megosztani.

Egyik vidéki városunkban van egy múzeum. Nem árulom el, hol, mert nem szeretném, ha ráismernének. Kicsi, nem feltűnő a gyűjteménye, nem túl sokan látogatják.  Mégis van „személyzet”, pontosabban egy hölgy, akinek az a feladata, hogy felvilágosítást adjon, beengedje az oda betévedőket. ...

Gyöngyszem a pesti belvárosban: az Ady emlékmúzeum

A belvárosi lakás olyan hangulatos, tágas és modern, hogy nyomban beköltöznék. Pedig berendezése több mint 100 éves. Híres lakói, Ady Endre és fiatal felesége Boncza Berta, azaz Csinszka, csupán alig  több, mint egy évet laktak itt,  mielőtt a költő elhagyta a földi világot. A házaspár 1917 őszétől a költő haláláig lakott az V. kerületi,  Veres Pálné utca 4-6. szám alatti házban.

Boncza Miklósnak, Csinszka apjának halála tette lehetővé, hogy hotel-beli szállásuk után végre saját lakásuk lehessen. Ez volt a költő életében az egyetlen saját otthon, hisz addig hotelszobákban és hónapos szobákban, vagy rokonoknál lakott.  A fiatalasszony nagy lendülettel és ...

Étrend-kiegészítő, testmozgás, egészséges étrend

Kép forrása: Wikipedia

Mint idős ember, túl a hetvenen – bár nem vagyok hipochonder – az ajánlásoknak megfelelően rendszeresen mérem a vérnyomásomat, és nem ennyire rendszeresen, de gyakran a vércukorszintemet is.

A vérnyomásom kicsit változó, szerencsére soha nem nagyon magas, a legmagasabb értékek úgy 150-160 körül vannak, de általában a megfelelő sávban, 120 és 140 között ingadozik. A vércukor szintem sem stabil,  5,6 és 7,2 között ingadozik.

Sok mindennek utána olvastam a neten, s elhatároztam megpróbálom mind a vérnyomásom, mind a vércukor értéket a koromnak megfelelő szintre levinni és főleg stabilizálni.

Olvasmányaimból kiderült, hogy ezzel együtt ...

Évával  kettesben a strandon

Régiségek és a hálaérzet

Mostanában egyre több korombeli hölgy hálája irányul felém, ami teljesen zavarba hoz. Hiszen nem teszek mást, mint beszélgetek velük, meghallgatom őket, ha kell, együttérzést tanúsítok, máskor útba igazítok, vagy segítek eligazodni egy forgalmas reptéren.

Utóbbi eset lányoméktól hazajövet, az egyik londoni reptéren történt. Lehuppantam egy hölgy mellé, akiről csak akkor tudtam meg, hogy magyar, amikor odaérkező férjével tanácstalanul böngészték a járatunkat jelző monitort, és a kapunyitást. Kapcsoltam, hogy egy gépen fogunk utazni, és felajánlottam a segítségem. A hölgy így kiáltott fel: „Van Isten!” Nekem ennyire még nem örültek, bár ...

Kis porszemek vagyunk a természet nagyságához képest!

Etna - Forrás: Wikimedia

Pár éve jártam ezen a csodálatos vidéken. Sok-sok oldalt teleírhatnék az emlékeimmel, de a legkatartikusabb élményem az Etnára tett kirándulás volt.

Az Etna a repülőről

Gépünk Cataniában, Szicília második legnagyobb városában landolt, s leszállás közben már kedvünkre fotózhattuk a város hátterében (szerencsére) békésen „pipáló” tűzhányót. Izgatottan készültünk a vele való közelebbi találkozásra, amelyre körutunk harmadik napján sor is került. Az utazási irodában figyelmeztettek bennünket, hogy mindenképpen vigyünk melegebb felsőruhát, kabátot magunkkal, mert fenn mostoha időjárási körülmények uralkodnak. Az ...

Ajándékozni jó, de ajándékot készíteni is nagy öröm

Szeretek néha elvonulni és csak úgy gondolkodva alkotni. Egy ilyen pillanatomban kerestem meg, illetve vettem elő a rongyos zsákomat, ami már nem is zsák, hanem egy nagy műanyag fedeles doboz, amit könnyen az ágy alá betolhatok. Már van három darab is, mert gyakran válogatom, szortírozom a ruháimat. A nem hordott, divatjamúlt, levágott, kinőtt, kilyukadt, de jó anyagú ruhaféléket ilyen tároló dobozokban rejtegetem.

Később ezeket elajándékozom, vagy kettőből egyet készítek, vagy csak tartogatom, addig míg ki nem dobom. Régi, gyerekkori szerelem ez, abból az időből, amikor még kislányként a nyári szünidőben sokat babáztam, és nagyon szerettem babaruhát varrogatni. Apai ...

Könnyű nyári zöldségétel

A pastida egy izraeli étel, mely a mi zöldséges rakott ételeinkhez hasonló, de nincs benne hús. Készülhet karfiollal, cukkinivel, morzsolt kukoricával, zöldbabbal, de kísérletező kedvűek más zöldségfélével is kipróbálhatják. Mi brokkolival csináltuk. Egyszerűen elkészíthető, könnyű nyári étel.

Hozzávalók:

1 kg brokkoli

4 tojás

5 dl főzőtejszín (vagy 2 pohár tejföl)

3 evőkanál liszt

15-20 dkg keményebb fajta sajt reszelve

só és bors ízlés szerint

kurkuma (el is maradhat)

darabokra vágott dió  

Elkészítés:

A megmosott, kis darabokra szétszedett brokkolit sós vízben megfőzzük, ha megpuhult nagyon jól lecsepegtetjük. A tojásokat felverjük, ...

Először hatottak rám a természet csodái

Az első gyermektáborom az 1960-as évek elején igen kezdetleges körülmények között működött. Ahol a Bihari Havasok vonulata olyan íveket láttat, amilyeneket Feszty Árpád ópusztaszeri körképén tökéletesen ábrázol, ott éltem át gyermekkorom első, igazi, nyári táborozásának minden csodás mozzanatát.

Amit a gyermek elsőként tapasztal, átél, olyan élesen vésődik be emlékezetébe, hogy sok év után is élethűen képes felidézni. Táborozásunk helye Románia területén van, a Nyugati Kárpátok közelében levő Sólyom völgye, Flóra rét.  Boga és Padis mára már kiépült nyaralóhely központjai, ahol a csodálatos természet közös nevezőre hoz román, magyar és más ...

Nem kellett a krumplit se feltölteni, se gazolni

A már többször hangoztatott „soha többé nem vetek krumplit”  kijelentésem annyiban módosult az idén, hogy valóban nem vetettem szabadtéri földbe krumplit. Még a téli hónapokban a facebookon kattintgatva ugrott elém egy krumpli-termesztő  zsák  hirdetése.  Pillantásom a képen ragadt, nem sokat teketóriázva rákattintottam. Ugyanis akkor és ott hallottam és láttam ilyet először.  A leírás megragadott,  gondolkozás nélkül  regisztráltam a zsákot kínáló webáruházban, és hipp-hopp máris a kosaramban volt két termesztő zsák, ami két nap múlva meg is érkezett.

Mégiscsak lesz saját krumplim, mégsem kell töltögetnem, kapálnom - gondoltam.  A vetési idő elérkezésével az ...

Maradandó emlék családról, unokáról, receptekről

Közeleg a fiam/lányom/unokám születésnapja vagy épp a karácsony – mit ajándékozhatnék neki, aminek örülne, ami maradandó, ami még nincs neki? Fantasztikus volt a nyaralás,  jó lenne egy albumba rendezni a képeket, hogy borongós téli napokon felmelegítsenek az emlékek! Találkozóm lesz a barátnőimmel/régi osztálytársaimmal, szeretnék eldicsekedni a gyerekeim/unokáim/kiskertem/házi kedvencem fotóival, de minden a gépen van, ki csináltat ma már papírképeket?! Ugye, ismerős szituációk? A megoldás – készítsünk fotókönyvet!

Én már négy fotókönyvet szerkesztettem meg. Mindegyik ajándékba készült a gyermekeimnek, illetve unokáimnak. Először is megírtam az ...

Esetem a banyataligával

Nem vagyok a háziasszonyok gyöngye, de baracklekvárt minden évben teszek el, mert a házi lekvár ízéhez semmi nem fogható. Ebből adódik másik motiváló tényezőm: ha már semmi édességet nem találok otthon, egy vajas-lekváros kenyér is boldogsághormonnal tölt fel.

Családom külföldön él, egymagamnak pedig elég az évi 5 kg-ból főzött gyönyörűség. A tavalyiból már csak negyedüvegnyi van, ezért a nagy meleg ellenére hajnali negyed 8-kor elindultam a közeli piacra beszerző körútra. Hogy a cipekedéstől megkíméljem magam, megragadtam kivénhedt „banyataligámat”, amit kimondottan a barack- és dinnyeszezonra tartok az előszobám sarkában. Ő a piacig engedelmesen gurult utánam, örülve a hosszú ...