Egy zenés film, amit imádok és mindig újranézek.

A Mamma Mia egy szédítően szuper film az örökzöld ABBA dalokkal fűszerezve.  A filmet először egy külföldi buszos utazásom során láttam, és úgy megragadt bennem, hogy azóta  újra és újra megnézem.

Sokunk számára távoli álom a külföldi, tengerparti nyaralás. A nappali kanapéján mozizva és ezt a filmet nézve azonban úgy érezhetjük magunkat, mintha egy ismeretlen, távoli tengerparti városba csöppentünk volna.  

Nézd a filmet és közben énekelj, táncolj, engedd el magad!                       

Az egykori svéd együttes, a legendás ABBA  életvidám zenéje, a szikrázó napfényben villogó hófehér görög házacskák, és a kék tenger, akár ...

Egy óvónő visszaemlékezései

Érettségi után jó eredményeim ellenére - családi befolyás hatására - lemondtam a tervezett  egyetemi jelentkezésről magyar-orosz szakra. Évekig különböző munkahelyeken irodai munkát végeztem, ehhez megszereztem a gép- és gyorsírói képesítést. A kollektívát mindenütt szerettem, én is kiváltottam a szimpátiájukat, de a munkám pénzkereseti forrás, és nem örömteli tevékenység volt. Úgy éreztem, hogy nem a helyemen vagyok.

28 évesen kikristályosodott bennem a változtatás igénye. A pszichológia iránti érdeklődésemet összekapcsolva gyerekszeretetemmel beadtam jelentkezésem a Szarvasi Óvónőképző levelező tagozatára. Akkoriban még lehetett bármely munkakörben dolgozva továbbtanulni. A ...

Nem volt ritka egy életen át egy helyen dolgozni

Nagy dózisban adagoltuk a gyógyszertárban nem kapható gyógyszereket: a szeretetet, az odafigyelést, a türelmet, minden sajnálkozás, kényeztetés nélkül.

Akinek nem tetszik, csinálja jobban –  válaszolom a kipirosodott arcú, csillogó szemű fiam „Jó,  amit csinálok?„ kérdésére.  Nézem az arcát, a csillogó szemeit, a hihetetlen optimizmust, a kedvességet, ami sugárzik belőle. Egész lényéből árad  a tenni akarás, amivel meg akarja mutatni a világnak, hogy ő ugyanolyan értékes ember, mint aki egészségesen született. Mert ő, születési körülményei folytán fogyatékossággal kell, hogy élje életét, immár negyedik évtizedét taposva.

Nagyon régen volt már, de a tudatalattimban mindig is ott cseng a kisdedkorában ...

Spárga sütőben sütve, krumplival, kolbásszal és tejfölös füstölt sajttal lerakva.

Szeretek kísérletezni a konyhában. Sorra veszem az egészséges és ritka zöldségeket, és új finomságokat készítek belőlük. Most a spárgára esett a választásom.. Egyszer már ettem vízben főtt, burgonya pürével tálalt és sajtszósszal nyakon öntött spárgát. Finom volt, de az általam készített még finomabb.

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg fehér spárga

30 dkg burgonya

1 nagy doboz tejföl (425 gr)

10 dkg füstölt sajt

5 dkg száraz kolbász, vagy száraz szalámi

2 evőkanál étolaj

Só, bors, delikát és zöld fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:

A spárgát lehámozzuk.  Az a rücskös rész a tetején ...

Anyukám, fiatalon

A Pünkösd különleges családi ünnepnek számított nálunk: Pünkösdkor született Édesanyám, 26. születésnapja után néhány nappal, szintén Pünkösdkor születtem én is, majd 30 évvel később a kislányom, mindkettőnk legszebb születésnapi ajándékaként. A sors úgy intézte, hogy Pünkösdkor szólította el őt az élők sorából. Emlékszem, hogy gyönyörű szivárvány ragyogott az égen, a tavaszi eső utáni frissesség a nyíló rózsák és liliomok illatával keveredett. Ebben a végtelen szépségben oldódott fel a földi léte.

          Hiányzol Édesanyám, nagyon … És mégis, valahogy úgy érzem, hogy mióta fizikai valódban nem vagy jelen, sokkal jobban értelek. Tudom, ...

Hévizen járva nem hagyhatjuk ki az egregyi borhegy megmászását.  Nemcsak a vidék bora kiváló, de az onnan elénk táruló panoráma is lélegzetelállító. A belvárosból  kellemes,  bő félórás sétával jutunk fel  a  hegynek nevezett dombra, ahol az egykori Egregy település szőlői terülnek el. A hajdani présházak helyén manapság hangulatosnál hangulatosabb, tájba illő borozók és vendéglők várják az oda elcaplató vendégeket.

Aki nem bírja a gyaloglást,  igénybe veheti a városból induló, pöfékelő mozdonynak álcázott  piros dottót, és annak megállójából már csak egy kis emelkedő és tízperces séta a grinzingi hangulatot árasztó  pincesor. A szőlőtermesztés tudományát állítólag itt még a ...

Nagyon mutatós és finom édesség, születésnapokra és egyéb ünnepekre különösen alkalmas.

Vendégségben „találkoztam” Sári epres túrótortájával. Gyönyörű volt és különlegesen finom, így elkértem a receptjét.  Mivel Sári azóta nem csinálta újra ezt a sütit, nincsenek meg a készítés fázisairól  szóló képek.  Küldött viszont  egy régebbi képet arról, amint menyének nyújtja át a születésnapjára készített  ribizlis túrótortát. Az itt leírt mennyiségek és az elkészítés módja a kapcsos sütőformában készülő  ribizlis túrótortára vonatkoznak.

Cecilia

Piskóta tészta

Hozzávalók:

4 tojás

12 dkg cukor

12 dkg liszt

fél csomag sütőpor

Elkészítés:

A tojások ...

Még sok család vár pótnagyira

Marcsi, Vica és Ervin baba

Tavaly szeptemberben indult Pótnagyi-pótunoka kereső facebook csoportunk. Gyakorló nagymamák, a Régiségeknek blog írói, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a pótnagyiság intézményét felkarolni, elterjeszteni és a felek egymásra találását e gy facebook csoport létrehozásával segíteni. Erről itt írtunk.   Az eltelt hónapok  alatt mintegy  200 tagja lett a csoportnak. Ez az időszak a szárnypróbálgatások időszaka volt. Pótnagyi és pótcsalád jelöltek  várakozva figyelték az újonnan  regisztráló csoport tagokat, hátha megtalálják az áhított kapcsolatot. Folytak a kapcsolatfelvételek, érkeztek hírek sikertelen kísérletekről, de sikeresek vagy nem voltak, vagy az ...

Nem gondoltam, volna, hogy  nyugdíj után is dolgozni fogok. Mindig is azt mondogattam, csak egyszer menjek el nyugdíjba, soha, de soha nem fogok visszavágyni a munka világába. Nem arról van szó, hogy nem szeretek dolgozni, csak a számokat, a statisztikákat, no meg a problémákkal teli légkört nagyon utáltam már.

De ez a munka más. Kicsit fizikai, kicsit szellemi, néha pörgős, néha semmittevős.  De minden téren izgalmas és lélekmelengető, pláne akkor, amikor az emberek csak úgy megnyílnak egy idegen előtt. Szeretem, hogy minden nap ápoltnak  és csinosnak kell lennem, inspirál a sok szép ruha, mert a külsőmmel is kedvet csinálok a jólöltözöttséghez  az ide betévedőknek.

A bolt,  ahol munkát vállaltam, egy olasz gyerekruha ...

 Veteményeskertem  3. rész

Zsendül a kert tavasz derekán. A kis veteményesem  adogatja már  a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.

Tétován állok kertem közepén, az erősen felhős, beborult májusi égre szegezve tekintetemet és töprengek, hogy,  vajon -  ahogyan az itteniek mondják - „átengedi-e a Tisza az esőt”, vagy sem? Napok óta nagy esőzésekről szól a híradás, fejem felett is vastag felhőtakaró húzódik, de  még nem érkezett meg az égi áldás, pedig nagyon kellene. Száraz a föld, szomjasak a  növényeim, a friss vetéseim is víz után sóhajtanak. Döntöttem. Akármilyen furának is tűnik, a sötétszürke fellegek tornya alatt meglocsoltam a veteményeimet. A napokban fedeztem fel a februárban ...

Sosem találnátok ki, hogy milyen klubnak lettem a tagja!  Ezért fel sem teszem a kérdést, hanem elárulom: egy fitnesz klubnak. Életemben először tettem be a lában egy ilyen intézménybe. Hát igen, nem jellemző, hogy az ember fia – főként ha lány - hatvan felett vetemedjen ilyesmire. Bevallom volt a dologban némi családi ráhatás egy ajándék tagság és időnkénti klubba való  fuvarozás ígérete formájában.

A klubban azzal kezdődött, hogy kifaggattak egészségi állapotomról, majd különböző gépeken fel is mérték az állóképességemet, melyet koromhoz képest jónak ítéltek a műszerek. Ezek után egy gyógytornász végzettségű edzőnő egy edzési tervet állított össze számomra az elérni kívánt célok ...

Unokáimat három éves korukban vittem először bábszínházba, majd később gyerekszínházba, sőt már igazi színházban is jártunk. Be kell valljam, hogy nemcsak az ő, de a magam kedvéért is járunk előadásról előadásra. Annyira élvezzük mindannyian ezt a közös programot (mindig csak az egyik unokát viszem), hogy alig várom a következő alkalmakat. A fővárosban lakva sok a lehetőség. Legtöbbször a Kolibri gyerekszínházba járunk, de  sok „felnőtt” színháznak is vannak gyerek darabjai,  így jártunk már a Játékszínben, a Radnóti Színházban és többször a Thália Színházban is.

Legutóbb egy újabb fergeteges színházi élményünk volt a tízéves unokámmal: a János Vitéz című darabot láttuk a Kolibri színházban.  ...

Kreativitással  a szép öregedésért!

Sokszor halljuk, hogy a téma az utcán hever. Számomra nemrég a Szemklinikán hevert, annak is egy kórtermében, ahol hét régiség korú (65-től 90 évesig) nő várakozott szürke-hályog műtétjére.  Egymást bátorítva, életünket elmesélve várakoztunk. Borika, egy hetven évesnek kinéző hölgy keltette fel érdeklődésemet, aki azért szánta el magát a műtétre, mert egyre kevésbé látta a vonalakat, színeket festés közben. Felcsillant a szemem, és kezdtem riporterré változni.

Megtudtam, hogy Borika csak nyugdíjba vonulása után kezdett el festegetni, hogy lekösse felszabadult idejét. Ezt megelőzően  gyerekkorában, játék helyett rajzolgatott, festegetett, majd kirakta a képeit, és ...

Nem, most nem a filmbéli dr. Emmet Brown professzor időgépére gondolok. Most a saját „időgépem” dolgozik, valahol  itt bennem, a természetesen tárolt, megőrzött élményeimet előhívva.

- Tanár úr! Tanár úr! Én, én, én…én szeretnék felelni – nyújtom fel, képzeletben a kezem, … már mind a két kezem … már félig felemelkedve a padról ….

Gondolataimba mélyedve pergetem vissza az időt, hogy jó lenne, de jó lenne felelni, elmondani, elmesélni a „jövőt” a Tanár úrnak, annak a Tanár úrnak, aki oly szeretettel, lelkesedéssel, türelemmel tanított, és örökre meghatározó lett a könyv, az olvasás, a filmek iránti fogékonyságunk kialakulásában.

Időgép a múltban - a Vissza a jövőbe c. filmből

...