A derűs gondolatok késleltetik az öregedést
Esős délelőtt. A buszmegállónál két idősebb asszony száll fel, kezükben tömött szatyor, esernyő, bot. Nagy nehezen fellépnek a jó magas lépcsőn és reménykedve néznek szét: akadna-e üres ülőhely? Minden ülés foglalt, jobbára idősebb emberek ülnek, gondolataikba merülten. Senki sem néz fel. Egyiküknek átadom a helyem, nekem nincs nehéz csomagom. Hálálkodik. Elhárítom, hiszen nem tettem semmi különöset.
Közben nézem a buszon utazók arcát. Szinte kivétel nélkül a szomorú arcvonások dominálnak: összeráncolt szemöldök, keskenyre összeszorított száj, mély, keserű ráncok. Igaz, szürke az ég, az eső is esik – de mennyire vártuk ezt az esőt a hosszú szárazság ...