Veteményeskertem 3. rész
Zsendül a kert tavasz derekán. A kis veteményesem adogatja már a friss, ropogós, vegyszermentes terményeket a konyhára.
Tétován állok kertem közepén, az erősen felhős, beborult májusi égre szegezve tekintetemet és töprengek, hogy, vajon - ahogyan az itteniek…
Nem, most nem a filmbéli dr. Emmet Brown professzor időgépére gondolok. Most a saját „időgépem” dolgozik, valahol itt bennem, a természetesen tárolt, megőrzött élményeimet előhívva.
- Tanár úr! Tanár úr! Én, én, én…én szeretnék felelni – nyújtom fel, képzeletben a kezem, … már mind a két…
A költészet napján a versek évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéznek bennem.
A versek kicsi koromtól egészen legfelsőbb iskoláim végeztéig hozzátartoztak életemhez, napjaim részei voltak. Egy-két „botlásomat” kivéve azonban, amelyek alkalmával csasztuskának…
Alig várom már, hogy nekiláthassak a palántázásnak.
A tavaszias februári napokon, amikor még szunnyad a föld, de már tyúklépéssel hosszabbodnak a nappalok, gondolataim az eljövendő tavasz, és az azzal járó kerti munkák körül járnak. Ilyenkor számot vetek magamban az elmúlt néhány év…
Tavaszcsalogató mese
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol a kismalac sem túr, egy város kellős közepén, egy panelház sokadik emeletén élt egy öregedő ember öregedő feleségével. A kenyerük javát már megették, dolgos évtizedeik után a nagyváros betonrengetegéből egy…
Megtaláltam a megoldást a hétköznapok magányának feloldására.
Nézelődöm és lájkolok, nem tudok betelni az internet adta lehetőséggel, hogy ennyire közel hozza a tőlem távol került rokonokat, ismerősöket. Mindazokat, akikről valószínűleg nem is tudnék, nem is hallanék, ha nem lenne internet. Sőt,…