NAGYPAPI SZKÁJPOL
Aranyoskáim, de messze sodort tőlem benneteket a sors vihara!
- Bár ha csak egyikőtök is itt lenne a közelemben, mindjárt szívesebben várnám a pirkadatot, no meg a napnyugtát is!
Eképp méltatlankodik Péter nagypapi, akit több, mint 80 éve szólítottak Petikének. Kis falusi házában él azóta is, immáron egyedül. Az a ház soha meg nem próbált helyet változtatni, még csak megmoccanni sem, miközben országot cserélt. Lecsatolták az Óhazáról, mint egy kinőtt nadrágszíjat. Talán a gyermekek is ezért keresték és találták meg boldogulásukat olyan messze a szülőföldtől.
-No, hát ha ez van, ezt kell szeretnem! Gyere Burkus, egyetlen hű szolgám, aki szintén érzed gazdaasszonyodnak, az én drága ...

















