Kerítésen innen, kerítésen túl

Az enyhe tél után a  február végi napokban árgus szemekkel figyeltem a hosszabb távú – márciusi - időjárás előrejelzést a veteményezés végett. Bizseregtek már a porcikáim, ki is merészkedtem tenni-venni a kertbe. Az első, de nem először elém táruló látvány a kis vakondom téli, szorgos-dolgos műve, keresztbe-kasul az egész udvaron. Jól érzi magát nálunk, nem is bántom, hálából Ővakondsága se sértette meg növénykéimet az évek folyamán. Viszont hála neki, alaposan megcsappant a pajor és egyéb, a veteményesben zöldségevő partit rendező, nem kívánatos betolakodók száma. A két tele talicskányi „túrás-földet” a magaságyásomban és cserepekben használom fel, mert ez biztosan ...

Másból sem állt az élete, csak munkából

Nagy Erzsébet néven, 1920-ban született, vagyis az idén lenne 100 éves. Egy másik kerek évfordulóra is megemlékezünk ebben az évben – 30 évvel ezelőtt, 1990-ben hagyott itt bennünket, 70. születésnapját már nem érhette meg.

Egy kis alföldi falucskában, Kocséron nőtt fel. Az elemi iskolának hat osztályát végezte el. Falusi leányként esélye sem volt a továbbtanulásra, libákat, pulykákat  őrzött, a ház körül segített, mezei munkát végzett. Később Kárpátalján, úgy rémlik, Rozsnyón, egy rokontól eltanulta a szabás-varrás mesterséget, varrónő lett. Nagyon ügyes keze volt, maga készítette a szabásmintákat is, s nagymamámtól elsajátította a háztartás, ...

  Egy életre szóló barátság

Luca és Bea szerettek nyaranta a gangon babázni. Egy széken megágyaztak a babáknak, naphosszat öltöztették, etették, sétáltatták a babákat. Közben sokat pusmogtak és nagyokat kacagtak. Amíg be nem sötétedett, kinn maradhattak, nyáron nem volt óvoda, és másnap folytathatták a játékot. Ákos egy évvel volt idősebb a lányoknál és irigykedve nézte őket a szemközti gangról.  Neki nem volt játszótársa, így unalmában néha odasettenkedett a lányokhoz és felborította a kirakott kis tányérokat, csészéket, vagy ledobta a földre a babákat. A lányok ilyenkor nagyon mérgesek lettek, elzavarták és még rosszabb lett a viszony köztük. Így ment ez néhány évig hármójuk között.

Tízévesek voltak a ...

    1100 kilométeres út kulturális és lelki élményekkel

Fehér éjszakák Izraelben! Ez lehetett volna a 2019. novemberi izraeli utazásunk hirdetésének a címe. Első pillantásra megakadt volna a reménybeli utasok szeme ezen a – valljuk be – meglepő ajánlaton. Pedig a háttér szinte szó szerint igaz, ugyanis az utazást megelőző héten a híradók közel-keleti tudósításai az Izrael felett csapatosan megjelenő Hamasz rakétákról szóltak, fényükkel megvilágítva az izraeli éjszakát…

Ennek hatására az utasok egymás után mondták le az utazást. Mi, akiknek meg sem fordult a fejünkben, hogy esetleg félnünk kellene, a bátrak, mindössze 12-en maradtunk. Ideális létszám, nagyszerű ...

Egy kisiskoláskori könyvre emlékezve

Hégészó síremléke

A telefonom új háttérképén tűnődtem a napokban. Szeretem ugyanis időnként cserélgetni a háttérképet, de nem olyanra, amilyet felajánl a telefon, hanem valami érdekesebbre, személyesebbre. Így jutott eszembe régi ismerősöm, Hégészó.

11 éves koromban, 1960-ban ismerkedtünk meg, amikor megkaptam Artner Tivadar: Ismerkedés a művészettel című könyvecskéjét.

Hégészó és legkedvesebb, névtelen szolgálólánya azért lettek jó ismerőseim, mert megragadott a síremlék kompozíciója, pontosabban az, ahogy Artner Tivadar bemutatta .  Ilyet akkor láttam először, nagyon érdekesnek találtam és rengeteget nézegettem. Vagyis igazából nem a mű, hanem a műelemzés volt ...

Óda a természethez

A tavasz érkezését nyomon követni minden évben várva várt szertartásom. Az első rügypattanástól szeretek az utcákon bóklászva, a kertekbe benézve tanúja lenni a természet évente megismétlődő színjátékának. Mindez az idén elmaradt, a nagy színjátékból csak annyit láttam, amennyi ablakunkból, teraszunkról  látható volt.

De pár nappal ezelőtt egy hűvös hajnalon kilopóztam önkéntes fogságomból egy fél órára, hogy megnézzem, mi történt odakinn a virágok, bokrok és fák világában. Örömünnep volt látni, hogy a növényvilág teljes pompájában tündököl.  Megnyugodva konstatáltam, hogy a természetet egyáltalán nem érdekli a világban tomboló vírus. Szép csendben, elegánsan, ...

A megkoronázott kiskirály világhatalomra tett szert

Mozgásterem helyszíne a függőfolyosó

Ez a mikroszkopikus lény bombaként robbant és sarkából fordította ki megszokott kis életünket. Ijedten, sajnálattal figyeltük hatalmi törekvéseit Kínában, legelőször Vuhan városban, Hupej tartományban. De mint a távol-keleti háborúkkal, ezzel is úgy voltunk, /voltam/, hogy messze van tőlünk,/tőlem/ és hamis optimizmussal reméltük, hogy megállítják Kína határainál ezt a kis „szemetet”. Mongólia és Oroszország ezt meg is próbálta időben. Január végén lezárta a határait. Arányaiban kevesebb is lett a fertőzés. Most, áprilisban pedig már mindnyájunkat fenyeget a járvány.

Mára kiderült, hogy sokkal szigorúbb ...

Pászkaszentelés és máglyagyújtás

           A pászkaszentelés Tádzsikisztánban  Forrás: mil.ru  

Ha húsvét, akkor tojás, sonka, nyúl, locsolkodás... Legalábbis itt nálunk, Magyarországon. De vajon más országokban is így ünnepelnek?  A teljesség igénye nélkül csokorba gyűjtöttem néhány érdekességet, hogy lássuk, milyen szokások, tradíciók élnek egyes országokban.

Kezdjük azzal, hogy a tojásfestés, tojáskeresés, a gyerekek megajándékozása, a sonka és a húsvéti nyúl nagyon sok országban ugyanolyan hagyomány, mint nálunk. A locsolkodás már kevésbé ismert, inkább csak Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában divat.

      Tojásfa   Forrás : Flickr

Ausztriában például nem ismerik ezt a ...

Válságos időkben is remélni és bízni kell!

Forrás: Lethenyei László fotográfus

Újra itt a húsvét, a feltámadás ünnepe!

Most, amikor egy komoly veszély fenyegeti bolygónk népességét, kutatjuk az okokat, érvelgetünk, de csak legvégül érkezünk el saját, belső világunkhoz.

Lépjük át most a gondokat, emlékezzünk a régi, boldog, tavaszi napfényben ragyogó húsvétokra, amikor a kis falvak fiataljai szokásukhoz híven még vödörrel, a kút vizét használták locsolkodásra. A fiatal kislányok bármennyire is féltették ünnepi ruhácskáikat, mégis odamerészkedtek a legények közelébe. Volt aztán sikítozás, kacagás, minek utána boldogan kínálták finomságokkal a locsoló legénykéket, nem beszélve a jelképes piros ...

Jólesik a fiatalabbak óvó-féltő figyelme  

Bloggereink beszámolnak arról, hogyan élik meg a bezártságot. Van, aki optimistán, van aki szorongással vészeli át az emberpróbáló heteket.

Most jobban figyelünk egymásra

Karantén idején átértékelődnek a dolgok: rájövünk, mi az igazán fontos és mi nem az. Fontos az egészségünk (fizikai-lelki!), a családi élet békéje, összhangja, egymás segítése és feltétlen támogatása. Felértékelődnek olyan, korábban szinte elfeledett erények, mint a fegyelmezettség, az előrelátás, az összetartás, a takarékosság és beosztás, a helyes arányok keresése – minden téren. Jobban figyelünk egymásra és – veszélyeztetett korúak lévén – a fiatalabbak most sokkal jobban ...

Hasznos tudnivalók a méltatlanul mellőzött búzadaráról

Olasz barátnőim gyakran készítenek grízből (búzadarából) „római galuskát”.  A neve olaszul „gnocchi alla romana” (ejtsd: nyokki állá románá). Rómából, ill. környékéről származik, gyorsan elkészíthető, könnyű, mégis laktató étel. Előnye még, hogy az elkészítéséhez a hűtőben található - és kallódó -, különböző sajtdarabkákat is felhasználhatjuk.

Hozzávalók:

fél liter tej

12 dkg gríz (búzadara)

1 tojás sárgája

5 dkg reszelt félkemény sajt

3-5 dkg reszelt füstölt sajt (a sütőedénybe rakott galuskák tetejére szórva)

5 dkg vaj + az edény kikenéséhez használt zsiradék

só

egy csipet reszelt szerecsendió (el is ...

A sors vigaszaként egy új kis élet érkezett

Marika, osztálytárs barátnőnk szeretett férje örökre eltávozott, most már az angyalok vigyáznak rá. Tudtuk, hogy hosszú szenvedés előzte meg Pista végső utazását. Együttérzéssel hallgattuk az egyre szomorúbb híreket állapotáról, hiszen néhány hónapja már csak erős szíve, és családja végtelen szeretete, példamutató gondozása tartotta életben.  Az emlékezésem éppen ezért nem csak Pistának szól, hanem négygenerációs családjának  is.

Marika és Pista 1966-ben, a lány érettségi vizsgája után kötöttek házasságot. Elsők között volt a gimnáziumi osztályunkból, akinek bekötötték a fejét.

1968-ban megszületett Ági nevű kislánya.  A családi örömsorozatban ő ...

Kulturális linkgyűjtemény

Bár a kultúra intézményei, a mozik,  a színházak, a múzeumok és a könyvtárak nagy szomorúságunkra zárva tartanak, az online térben  fantasztikus lehetőségeink vannak. Olyan helyek is megnyíltak előttünk, melyek eddig fizetősek voltak. Rajtunk áll, hogy új kalandokra induljunk a virtuális térben: színházi előadásokat, koncerteket, filmeket nézzünk és hallgassunk, könyvtárak virtuális polcairól könyveket emeljünk le, vagy a kutatóhelyek kitárt kapuin belépve archívumok mélyére tekintsünk, alkalmasint a világ legnagyobb múzeumaiban barangoljunk.

Tegyük napunk részéve ezeket a kulturális kalandokat! Játsszuk el, hogy moziban, színházban, múzeumban vagyunk és adjuk át magunkat az élvezeteknek! Mi ...

Végetnemérő takarítás - „eddig-eddig-vagyok” megszakításokkal

N em tervezem. Csakúgy jön magától rohamszerű kampány módjára a ráhangolódás a nagytakarításra. Azért a tudatalattim legmélyére mégis „beépült” valami rendszer, mert  március beköszöntével „kap el” ez a perdülök-fordulok takaríthatnék, koromhoz illően persze. Olyannyira perdülök-fordulok mégis, hogy mindezek láttán, velem élő nagyfiam két kezével fogja a fejét ”na, beindult anyám”-féle hanganyaggal a bajsza alatt.

Ő már tudja. Tudja, hogy akár egyetlen polcocska lerámolása előbb-utóbb a fél  ház felfordításával jár nálunk. A pókhálózással kezdem, ami a négyméteres belmagasságban nem annyira vészes a  hosszúnyelű ...

Pánik ellen a legjobb az informáltság

Forrás: Wikimedia

1986. áprilisa, a csernobili atomkatasztrófa óta nem volt ilyen akut hírmérgezésem, mint most, a koronavírus-járvány idején.

Akkor addig mentem a munkahelyemen, amíg ki nem derítettem, hol lehet hozzáférni az MTI bizalmas kiadványaihoz, hogy aztán átfuthassam azokat. A könyvtárban bele tudtam nézni fontos külföldi napilapokba. Elborzadva olvastam a Pripjaty szót: ismertem jól, hiszen rengeteget hallottam édesapám háborús történeteiben. A Pripjaty nagy folyó Ukrajnában, mellette óriási mocsaras területtel. A folyó partján egy városnak is ez a neve. Éppen ebben a városban éltek az atomerőmű dolgozói, az erőmű Csernobil és Pripjaty között terült el.

Nem ...