Egy puli ábrándjai
Tanmese arról, hogy időnként szeretnénk mások lenni, mint amik vagyunk.
Nem csak az emberek álmodoznak, vágyakoznak olyan célok után, amit elérhetetlennek tűnnek. Az állatok is.
Itt van példának az én ismerős pulim, aki Bogáncs névre hallgat.
Még alig egy éves, máris sok ismeretnek tudója. Első, hogy gazdijának szót fogadjon. Ha kell, tereli a bamba birkákat a megfelelő legelőre, ha kell, elkergeti a betolakodókat, s ha vihart észlel a levegőben, tudja kötelességét, az akol felé irányítani a nyájat, sok ugatással gyorsítva azok mozgását.
Szép időben azonban, gazdija mellett üldögélve, igen unalmas perceket, órákat él át. Ilyenkor születnek szebbnél szebb, és elérhetetlenebbnél még elérhetetlenebb ...