Pirike és az Anyák napja

Pirike személyében egy „cserfes” kisiskolást képzeljünk m agunk elé, kiről a természet módfelett gazdagon gondoskodott, ellátva őt nem csak szépséges külsővel,  de a belsőből fakadó lelki jótulajdonságokkal is. Kis falujában őt mindenki ismerte, természetesen ő is ismert mindenkit családostól, házastól, kertestől, sőt még a hozzájuk tartozó háziállatok, úgymint a kutyák, néhol a tehenek, nevükkel együtt épültek be a kis Pirike tudatába.

Jó szívének köszönhetően igyekezett is elnyerni a lakosok figyelmét, szeretetét, ismerve a jótett jelentését, amire már az iskolában tanitónénije felhívta figyelmüket. Pirike igyekezett is a napi jótettek cselekvéseivel. Így, kenyeret vásárolt Julcsa ...

Az ivóvizet a kútból húztuk

Egy fővároshoz közeli faluban telt a gyermekkorom. Nem voltunk gazdagok, sőt. Mai mércével mérve szegény családban nőttem fel. Apám szerény fizetéséből és anyám varrásból befolyó filléreiből hattagú családot kellett eltartani, minden fillérnek helye volt. Nem nyomorogtunk és éheztünk ugyan, ellenkezőleg: azóta sem ettem olyan jó tésztás ételeket, mint amilyeneket apai nagyanyám készített. Kifogyhatatlan leleményességgel variálta a jobbnál jobb recepteket. Csak ízelítőül: granatírmars, pirított gríz, sztrapacska, grízgombóc, kremzli, nudli, gombócleves és a felülmúlhatatlanul finom, zsírban pirított hagymakarikákkal megszórt krumplikása, aminek mai napig sem tudom a receptjét. Hús csak ...

Mikóháza-pincesor

           Festői, lelket feltöltő panoráma tárult elénk

Amikor a tavaszi nagytakarítás után már rendben a lakás és megérint a tavaszi szél virágillata, ki nem vágyódna a szabadba? Én is áhitoztam már egy jó nagy sétára,  szemet gyönyörködtető, lelket melengető  szép kirándulásra. Könnyű dolgom van, mert olyan környezetben élek, ahol karnyújtásnyira vannak a hegyek, völgyek, vízpartok, csak el kell döntenem, merre induljak el. Itt, Észak-Kelet Magyarországon,  Borsod megyében, Szerencs várost elhagyva egész Hollóházáig számos kirándulóhely található.

Gyönyörű napsütés, kellemes meleg tavaszi szél lengedezik. Nézzük meg hogyan borulnak virágba a települések, falvak ...

Recept ötletek a megmaradt ételek felhasználására

Ünnepek előtt töprengünk, végiggondoljuk a menüt, kalkulálunk, számítunk vendégekre is. Bevásárló körútra indulunk, piacra, boltokba, majd hazafuvarozzuk a tekintélyes mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, húsféléket. Alig fújtuk ki magunkat, máris nekiállunk a hagyományos ételek és sütemények elkészítéséhez. Ha ügyesek voltunk és időre elkészültünk, talán még maradt egy szusszanásnyi idő pihenésre is a nagy “roham” előtt, amikor is terítünk, tálalunk, kínálunk, majd mosogatunk, elpakolunk, takarítunk.

Olyan jó sütni-főzni, elkészíteni és asztalra adni családtagjaink kedvenc ételeit, megteríteni a hagyományos abrosszal, a nagymamától örökölt, egyszerű ...

A 162 éves múzeumkert csodás megújulása

Egy közelben zajló hétvégi program után jártam április első napjaiban a Nemzeti Múzeum kertjében. Frissen felszórt mulcs, azaz erdei fakéreg szaga terjengett és vonzott, hogy menjek beljebb. Emlékeimben a múzeumkert óriási, árnyat adó fákkal, dús, kissé talán túlburjánzott kertként élt. A magas fák épphogy csak életre keltek téli álmukból, még nem lombosodtak, így először ennek tulajdonítottam, hogy a kert  nagyon világos, üde, de valami mégis hiányzik. 

  Frissen vetetett fűmag és árvácskák a Garibaldi szobor körül

 Beljebb  sétálva aztán észrevettem, hogy több helyen épphogy elvetették a fűmagot és azt is felfedeztem, hogy a régi, nagy bokrok helyén csupa új ...

Repülőtéri kellemetlen meglepetés

Forrás: Wikimedia

Világutazó nagymama vagyok. Ha gyakrabban szeretném látni Amerikában élő unokáimat, időnként nekem is rá kell szánnom magam a tengerentúli utazásra. Pár évvel ezelőtt, az egyik ilyen utam során történt ez az eset.

Repülőjegy-vásárláskor minden utas igényelhet kerekesszéket. Ez azt jelenti, hogy  a  becsekkoláskor megjelenik egy reptéri alkalmazott a székkel, és végiggurítja az utast a biztonsági ellenőrzésen, a beszállókapun, majd besegíti a gépbe. Megérkezés után  is ott sorakoznak a helyi alkalmazottak a tolókocsikkal és a reptér kijáratáig kísérik a rászorulókat. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a szolgáltatás ingyenes, nincs se korhoz, se orvosi ...

Franciásan könnyű étel, amit hidegen, vagy melegen is  fogyaszthatunk  

Ezt a  kerek tortaformájú, sós tésztát, amit különböző töltelékekkel készíthetünk, a franciák quiche-nek (kiejtés: kis) nevezik. Alapja a vékonyra nyújtott, vajas tészta valamilyen sós rátéttel (zöldséges, húsos, halas), amire egy tojásos-tejszínes szószt öntünk és kisütjük.  Franciásan könnyű étel, amit főételként, vagy  desszertként is fogyaszthatunk melegen, vagy hidegen.

Hozzávalók 4 személyre:

A gyúrt tésztához :

225 gr búzaliszt,

1 csipet só,

1 tojás,

100 gr vaj, vagy margarin

A rátéthez:

egy db cukkini (250-300 gr)

egy fél póréhagyma (250 gr),

250 gr sovány húsos szalonna (bacon) kis kockákra ...

Látogatás a porig bombázott, újjáépített és újraegyesített német  fővárosban

Berlint nem csak újjáépítették, a háború után, de folyamatosan épül, szépül, hisz az Európai Unió második legnépesebb városa London után. Először szerveztem magunknak utazást, szállást és látnivalókat Berlinben. Sokáig tétováztam, hogy merjem-e bevállalni ezt a nagy feladatot, mert eddig minden külföldi útunkat szervezetten, utazási irodával tettük meg, ahol idegenvezető kalauzolt minden helyszínre.

A berlini Dóm

Hónapokig böngésztem a repülőjáratokat, a szállásokat, mert ezek összehangolása nagyon aprólékos feladatnak bizonyult. Egyedüli támpont az volt, hogy Berlinben a Wedding negyedben szeretnénk megszállni és az ehhez ...

Ne várjuk meg, amíg egy betegség kényszerhelyzetbe hoz!

Egy kedves rokonom mondta el, milyen helyzetbe kerültek. Szomszédasszonya, Katalin, egy aktív, életvidám idős asszony, hirtelen meghalt. Egyedül élt, régóta özvegyen, gyermekük nem született. A közeli és távolabbi rokonok vagy meghaltak már, vagy évtizedek óta feléje sem néztek. Kizárólag egy kedves, gyermekkori barátnője és családja törődött vele, náluk, velük töltötte az ünnepeket, vagy ők jöttek el hozzá, segítették mindenben. Szerette őket és ők is pótnagymamának, családtagnak  tekintették. A szomszédokkal is jó volt a kapcsolata, közösen főztek, megtalálták a módját, hogy az öregség nehézségeit, nyűgeit együtt leküzdjék.

A temetést a barátnő és ...

Tizenegyszer jártam Amerikában

Forrás: realton.com

50 éves koromig Amerika egy ködös, távoli ország (földrész) volt számomra, ahova – gondoltam magamban – én soha nem jutok el. Nos, ahogy mondani szokás, az élet nagy rendező, meg „Soha ne mondd, hogy soha” - ez nálam nagyon bejött. 1997 óta, ha jól számolom, 11-szer jártam az Egyesült Államokban.

Úgy alakult, hogy a fiam a feleségével kiköltözött, s később ott születtek a gyermekeik. Három városban laktak eddig – New Yorkban, Richmondban és Chicagóban. Mindháromban jártam és időztem egy-egy alkalommal 3-4 hétig.

Meg kell, hogy mondjam, Amerika nem az én világom. Sok mindenben különbözik Európától. Most csak néhány olyan érdekességről szeretnék ...

                 Szeretetből sosem lehet eleget adni és kapni

Az embernek úgy lesz állatunokája, hogy a gyerekének lesz kutyája, macskája, vagy más állata. A párhuzam az unokával  annyiban áll fenn, hogy a kis állatot, akár a gyereket, a  nagyszülő csak „kölcsön” kapja, azaz csak egy kis időre és nem véglegesen. Szeretni is nagyon lehet, akár a gyerekunokát.

Folti

A kutyaunoka fogalmáról először egy barátnőmtől hallottam, aki lelkendezve jelentette, hogy egy hétre megkapja fiáék kutyáját, Lizit,  amíg elutaznak, és már előre nagyon örül neki, hisz imádott unokái már nagyok és sajnos nincs már gyakran szükség a nagymamai gondoskodásra. Nagy bánatára a kutyus nemrég  elköltözött az élők ...

Nem okoznak több balesetet az idősek, mint a többi korosztály

Forrás: profimedia

A megállíthatatlan időkerék pörög, pörget minket is, előbb a hatvanas éveink vége felé, majd hetvenkedésre hívogatóan. Hetvenkedünk a korunkat illetően szó szerint, de vajon a szó átvitt értelmében - kérkedik, henceg – is jellemző-e ez ránk, amikor kocsiba, a volán mögé ülünk? Melyikünk így, melyikünk úgy.

Tehetjük is, tesszük is, hogy közlekedünk, hiszen elődeinkhez képest fiatalosabban, lendületesebben élhetjük, éljük az életünket. Egyikünk gyalogosan, hátizsákkal vág neki kirándulásoknak, másikunk távolabbi világrészek felé veszi az irányt ismerőseivel, sokunk otthon tesz-vesz, és bevásárláshoz, ügyintézéshez pattan autóba. ...

Az éledő városi természet

A tavaszi eljövetelének  már az ősember is kultikus jelentőséget tulajdonított és beköszöntét azóta is, évezredek óta megünneplik a különböző kultúrákban, különböző rítusokkal. Csillagászati értelemben a tél  a tavaszi napfordulóval ér véget, idén ez március 20-ra esett.

Fantasztikus a természet megújulását szemmel kísérni még itt, a nagyvárosban is.  Ezt az évente megújuló csodát  idén sem akartam kihagyni.  Imádok ilyenkor sétálni és bekukkantani a kertekbe, nézelődni a köztereken. Nekem ez a tavaszköszöntő rítusom. Nem vagyok növényszakértő, csak műkedvelő természetimádó. Tartsatok velem zuglói sétámon, segítsetek néven nevezni azokat ...

Könyvek, képeslapok, porcelánok bűvöletében

Móra Ferenc: Tulipántos láda című könyve faládikóban

Amikor gyerekeink felnőnek, vagy legalábbis megnőnek, elvégzik az iskolákat, legtöbben saját kedvteléseink, akár álmaink megvalósítására fordíthatjuk felszabadult időnket, energiánkat.

Így történt ez húgommal is, aki egy helybéli néprajzkutató közeli ismeretsége folytán tudatosabban figyelte, tanulmányozta szépséges városunk nevezetességeit, összekötve az itt élt híres írók, művészek, vagy akár múltbeli mesteremberek munkásságával, híres, de mára kihalt mesterségek felkutatásával. Kvázi néprajzkutatóvá fejlődött autodidakta módon. Gyűjtőszenvedélyét is ez az újfajta lelkes érdeklődés ...

A trolin utazva történt ...

Ülök a trolin, bambulok az ablakon kifelé, mikor az egyik megállóban felszáll egy idős, erősen kopaszodó úr. A mellettem lévő ülésen jó hangosan, örömmel rákiált egy hasonló korú férfi: iskolatársam!!! Az új felszálló összerezzen, nézi a kiabálót, szólítja a nevén, hangosan örvendeznek egymásnak.

Boldogságuk határtalan, úgy vélik, kb. 25-30 éve nem találkoztak egymással. Sorolják a gyerekeik számát, egészségi állapotukat, a közös ismerősöket, egyszer csak azt mondja az egyik: te István, úgy gondolom, mi most találkozunk utoljára. A másik nagyot néz, kérdezi, hogy gondolja ezt. A kopaszabbik elcsöndesedve mondja: 84 évesek vagyunk, nem valószínű, hogy újabb 20 év még ...