Idősödő fejjel a szójátékban lelem kedvem

Mindig szerettem játszani, habár a szűk családi körömet leszámítva sosem volt közelemben játékos kedvű ismerős, vagy társaság. Annyira nem, hogy amikor rám talált az élő betűjáték  lehetősége az interneten, bárkinek, bármikor beszéltem is róla lelkesedve, jellemző reagálásként a Mennyit fizetnek érte? kérdőmondat hangzott el, jobb esetben egy fejcsóválás, még jobb esetben néma hallgatás.

Kezdetekben - ennek lassan húsz éve már - tele voltam kétségekkel, mint egy megszeppent kicsi gyerek, hogy felnőtt, idősödő fejjel játékban lelem kedvem. Lehet nem is illendő, gondoltam,  a rám vetődő pillantásokból ítélve. Azért csak mentem a magam útján, kis ...

                   Tudatosabb vásárlással a pazarlás ellen!

 Szeretnék a takarékosságról szólni, ami annyira magától értetődően szükséges és megbecsült tulajdonság volt régen, amennyire lenézett és kinevetett manapság. Idejétmúlt, nem érdekes, nem fontos. Szerintem viszont az, mert azt látom: generációk nőhetnek fel anélkül, hogy megtanulnák a beosztást, a kedves tárgyak megkímélését és rendben tartását, egymás munkájának megbecsülését. Az ésszerű és értelmes takarékoskodást az idővel, a magunk és mások erejével, idegeivel, az anyagi és tárgyi javakkal.

Nemrég egy kedves ismerősöm több hónapot töltött az USA-ban rokonoknál, barátoknál. Elmondta, mennyire meglepte az általános pazarlás, ...

A Pápa nekem is integetett

Rómát látni kell, nincs mese! Hallom vissza nagynénim szavait, aki nyugdíjba vonulása után minden világvárost végiglátogatott. Régen dédelgetett álmom vált valóra, amikor ősszel elindultam a római zarándokútra. Egy mondás járt az eszembe, „Látni Rómát és meghalni”.

Padova,  Prato della Valle

Első nap délutánján 13 órai utazás után megérkeztünk körutunk első állomásához, Padovába, Szent Antal városába. Jólesett a séta a z ovális téren, a Prato della Valle-n,  Olaszország legnagyobb terén. Bár igen rövid idő állt rendelkezésünkre, azért a Szent Antal bazilikát körbesétálva láttuk Szent Antal koporsóját és nagy élmény volt megtekinteni a szent ereklyéit. Évi, az ...

Az információáramlás sajátos fórumai

Előző írásomban a piacot néprádiónak neveztem, városunk Aquapolisának élménymedencéje egyenesen Google-keresővé vált egy napsütéses októberi fürdőzés során. A „vénasszonyok nyara” kicsalogatott bennünket a szabadban lévő sodrásba, ahol nemcsak a víz áramlik sebesen körbe-körbe, hanem az információ is.

A kedvező nyugdíjas bérletnek köszönhetően biztosított a modern napfényfürdő állandó közönsége, és egyben élénk társasági élete. Sokan régi barátként, vagy újonnan szerzett ismerősként üdvözöljük, majd informáljuk egymást családról, kultúráról, egészségről, politikáról, magyar fociról. Utóbbi kettő a köztünk „sodródó” néhány férfi kedvenc ...

Ági, egy kedves, régiség korú ismerősöm, mindig feltűnően ápolt és jól öltözött. Kíváncsi lettem arra, „hogyan csinálja”, kifaggattam arról is, mit gondol az időskori öltözködésről, megjelenésről.

Előfordul idősebb korban, hogy nők és férfiak egyaránt úgy vélik, már nem számít, hogy néznek ki, ugyan ki figyel már az ő megjelenésükre. Mit gondolsz erről? Kell az embernek idős korában is még jól kinéznie?

Igen. Nálam ez szakmai ártalom. Dekoratőrnek, kirakatrendezőnek tanultam, és ezzel is foglalkoztam aktív koromban. A széppel való kapcsolatom gyerekkorom óta megvan. Nekem nem az a szép, akinek babaarca van, hanem az, akinek a személyisége is vonzó, és megnyerő a megjelenése és az öltözködése is.

...

  A Villa Kerylos, a Villa Getty, és a Villa San Marco

Ismerhette-e az amerikai olajmilliárdos, J. Paul Getty a francia régészt, ókortörténész tudóst, Theodore Reinach-ot? A kérdés távol eshet napi gondjainktól, de gyönyörűséges látnivalókhoz vezet, épp azért, hogy ne süllyedjünk bele napi gondjainkba.

A közös bennük, hogy mindketten szenvedélyesen érdeklődtek az ókori görög és római kultúra iránt és ókori villák másolatait építették fel a birtokukon. Az életkoruk, életútjuk alapján  ismerhették egymást, hiszen amikor Reinach meghalt 1928-ban, Getty 36 éves volt, már 18 évvel korábban járt Európában, és folyékonyan beszélt franciául. 

Villa Kerylos - légi felvétel

Reinach csodálatos ...

Nagyszüleink öregkora és a saját idős korunk

Nagyszüleim a kertjükben

Mert ugye mi nem érezzük magunkat öregnek, de gyerekként mindent másként láttunk.

Az eltelt 60-65 év alatt nagyot fordult a világ kereke, de egy valami változatlan: nagyszülőnek lenni boldogság. Nincs az az áldozat, amire ne lennénk képesek unokáink öröméért, jólétéért, megfeledkezve fizikai korlátainkról is. A cserébe kapott mosoly, ölelés a legnagyobb ajándék számunkra.

Nagyapa és unoka

Ha párhuzamot vonok nagyszüleim és a saját „régiségkorom” közt, a különbséget leginkább az azóta eltelt őrült tempójú technikai fejlődés hatásában látom, kezdve a cipelést megkönnyítő gurulós eszközöktől, a számítástechnika ...

A sors ajándéka a pótunokám

Barátnőm fia, a fiam barátja. A fiúk együtt cseperedtek, nőttek, nődögéltek, szakmát tanultak, felnőtté váltak. Ma már az élet iskolájában folytatják tanulmányaikat, ki-ki egyéniségének megfelelően – meséli húgom, pótnagymamává válásának történetét.

- Ha a sors külön utakra is terelte a fiúkat - folytatja - a barátságuk megmaradt, ahogyan a mi barátságunk is a barátnőmmel. Barátnőm kialakuló, majd súlyosbodó betegsége folytán, unokája megszületését követően elvállaltam kisbabájuk ellátását hétvégenként, hogy a fiatalok szusszanjanak néhanapján kettesben. Akkoriban még aktív dolgos életet éltem, az egészségügyben dolgoztam, csecsemőgondozásban kezdtem pályámat.  De ...

Két órára bezárva

Rutin reggel. Kávé, később reggeli, mindez szabadidő ruhaszerű hálóingben. Tanakodás magammal, mit is csináljak, mielőtt este átköltözöm pár napra az unokáimhoz, pótmamának. Benézek majd 1-2 boltba, ebédelek, főzéshez még ezt-azt veszek..., terveztem.

A hétvégén megyek a temetőbe, már megvettem egy félig élő, félig száraz virág kompozíciót, kiteszem az ajtó elé, mert úgy látom, mintha, pár molylepke lenne rajta. Kivittem, kergettem a molylepkéket és ami 20 év óta ELŐSZÖR fordult elő velem..., becsapódott mögöttem a dupla biztonsági-záras ajtó és én hálóingben, papucsban a bejárati ajtóm és a 2 méterre lévő rács közé kerültem. Se ki, se be. Síri csend a panel folyosón. (Pedig néha ...

Jó átélni a gyerekkori emlékeket

A Valéria téri játszótér

Egy hajdani bérház lakói – ma már nyugdíjasok – rendszeresen találkoznak egy kis nosztalgiázásra a gyermekkorukat visszaidézve. Olyan jó a közös emlékeket újra átélni, hogy 3-4 hónapos gyakorisággal már keressük egymást, és a szilvesztert is mindig együtt töltjük. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva nem sikerül,  pótszilvesztert tartunk. Aktív dolgozó korunkban még nem gondoltuk ezt ennyire fontosnak, úgy látszik, hogy ehhez egy kicsit meg kellett öregednünk.

Ilyenkor visszamegyünk a gyermekkorunkba, és a már eltávozott szülőkről is megemlékezünk. Emlékeinkből előkerül a tejporból otthon készített csokoládé és szaloncukor-főzés, amit Édesanyáink ...

               Kép forrása: Fortepan - Schmidt Albin

Sorozatunkban bloggereink emlékeikben kutatva azt járják körül, milyen volt régen, és milyen most idősnek lenni.

A 40-es évek végén születtem, nagyon akart, nagyon várt gyermekként. Már nem egészen fiatal szüleim minden lehető módon kényeztettek volna a maguk szerény eszközeivel.

Abban a háború utáni időszakban ez nem volt egyszerű, faluhelyen pedig még kevésbé. Semmi különleges dolgot nem lehetett kapni, de nekem mégis volt egy szép babám, amit ki tudja, hogyan szereztek. Öt-hatéves koromban már nagyon szerettem volna szép ruhákat az én szép babámnak... de nem voltak ruhaanyag-maradékok. Nem készültek új ruhák, nem volt maradék anyag. És itt jött a ...

     Quintz Jeans, a nagyméretű férfiruhák webáruháza

Barátnőimmel egy összejövetelen arról beszélgettünk a minap, hogy férjeinknek hol veszünk (azaz hol nem kapunk) ruhát. Miközben párjaink a TV előtt ülve valami sporteseményt kommentáltak nagy hangon, mi azt vitattuk meg, hogy manapság a bevásárló központok többnyire a divatos szabású, fiatalokra való, szűk szárú, műszálas  nadrágokat árusítják, a kínai üzletek nem gyártanak nagy méreteket, így nem könnyű a korral megpocakosodott párjainkra való nadrágot találni.  Kicseréltük azon tapasztalatainkat is, hogy oldalbordáink mennyire nem szeretnek  ruhafélét vásárolni.

Ekkor kapcsolódott a beszélgetésbe Klári barátnőnk, aki akkor érkezett a ...

A bölcsességnek vannak határai, az ostobaság határtalan!

Szeretem a bölcs gondolatokat. Csodálom tartalmukat. Tanítanak, segítenek tájékozódni, az érthetetlent érthetővé varázsolni.

Igen ám, de az emberiség elenyésző százaléka rendelkezik csak e kiváló tulajdonsággal, már mint a bölcsességgel, a többségre ez nem vonatkozik.

Nem lehet mindenki Deák Ferenc, a haza bölcse, aki joggal kiérdemelte ezt az elnevezést.

Miután jó-magam is a nagy többséghez tartozom, így megelégszem a hozzám közelálló kis emberek tapasztalatából nyert apró „bölcsesség-morzsákkal”, ám ha azok ráadásul fel vannak ruházva a humor köpenyével, számomra már igazi élvezetet jelentenek.

A mindennapi élet, az írások, a ...

Egy sokat szenvedett asszony csodálatos festményei

A kor gyermekei, jobban mondva "Régiségei" vagyunk, mi nyolcan. Ha jól emlékszem, a 40. érettségi találkozó után határoztuk el, hogy "megalakulunk" mint baráti kör. Van köztünk gyermekorvos, pedagógus, gazdálkodó-üzlet asszony, adminisztrátor, szóval vegyes az összetétel, de az érdeklődési kör, az értékrend körülbelül azonos. Együtt nőttünk fel, a gimnáziumban  egy osztályba jártunk, sőt hárman az óvodától érettségiig  társak voltunk. Tíz év az nagy idő, össze is szoktunk, a kommunikációnkban komoly szerep jut a számítógépnek. Esténként, ha valakinek eszébe jut valami, máris ír az chatbe: Van itt valaki?  Természetesen mindig van, aki válaszol, és beindul a ...

Alig múltam negyvenéves, amikor - Van valami hézag nyanya? -  kérdéssel találtam magam szemben a sétálóutcánkban mellettem  motorral elsüvítő, a tinikor elejét taposó kiskamasz jóvoltából, miután motoros útvonalát kifogásoltam. Egy pillanatra elállt a lélegzetem a nyanya szó hallatán, és minthogy tojáshéjjal még a fenekén tovasuhant az ifjonc, mosolyogva konstatáltam magamban, hogy oké, ezt is megértem. Kuncogva, frissen, üdén lépdeltem tovább, úticélomhoz érve el is felejtettem a történteket

Most, huszonnyolc évvel később villant fel emlékeimben ez az eset, amikor az eltelt időn morfondíroztam. Az itt fáj-ott fáj, a vérnyomáscsökkentő és némi ránc ellenére lelkemben még fiatalnak, vagy mondjuk  fiatalosnak érzem magam. ...