Így jutottunk lakáshoz
Óh, azok a boldog hetvenes évek!
Férjemmel a közös életünket egy 18 m²-es albérleti szobában kezdtük, annak minden hátrányával, magas költségével, a folytonos kiszolgáltatottsággal, alkalmazkodással. Mert mindig csak a lakás tulajdonosának lehetett igaza. Saját otthonról legfeljebb álmodozhattunk. A „házinéni” kikötötte, hogy csak kettőnknek adta ki a szobát… Bármennyire is vágytunk gyermekre, az albérletbe nem érkezhetett.
Intenzív spórolásba kezdtünk. Számoltunk és kalkuláltunk: mennyit tudunk félretenni havonta. Egyikünk teljes havi fizetését bankba tettük, ahhoz nem nyúltunk, semmiféle szükség esetén sem. A másik fizetés 70 %-át tette ki az albérleti díj, töredék összegből kellett gazdálkodni, megélni. ...