Tizenegyszer jártam Amerikában

Forrás: realton.com

50 éves koromig Amerika egy ködös, távoli ország (földrész) volt számomra, ahova – gondoltam magamban – én soha nem jutok el. Nos, ahogy mondani szokás, az élet nagy rendező, meg „Soha ne mondd, hogy soha” - ez nálam nagyon bejött. 1997 óta, ha jól számolom, 11-szer jártam az Egyesült Államokban.

Úgy alakult, hogy a fiam a feleségével kiköltözött, s később ott születtek a gyermekeik. Három városban laktak eddig – New Yorkban, Richmondban és Chicagóban. Mindháromban jártam és időztem egy-egy alkalommal 3-4 hétig.

Meg kell, hogy mondjam, Amerika nem az én világom. Sok mindenben különbözik Európától. Most csak néhány olyan érdekességről szeretnék ...

                 Szeretetből sosem lehet eleget adni és kapni

Az embernek úgy lesz állatunokája, hogy a gyerekének lesz kutyája, macskája, vagy más állata. A párhuzam az unokával  annyiban áll fenn, hogy a kis állatot, akár a gyereket, a  nagyszülő csak „kölcsön” kapja, azaz csak egy kis időre és nem véglegesen. Szeretni is nagyon lehet, akár a gyerekunokát.

Folti

A kutyaunoka fogalmáról először egy barátnőmtől hallottam, aki lelkendezve jelentette, hogy egy hétre megkapja fiáék kutyáját, Lizit,  amíg elutaznak, és már előre nagyon örül neki, hisz imádott unokái már nagyok és sajnos nincs már gyakran szükség a nagymamai gondoskodásra. Nagy bánatára a kutyus nemrég  elköltözött az élők ...

Nem okoznak több balesetet az idősek, mint a többi korosztály

Forrás: profimedia

A megállíthatatlan időkerék pörög, pörget minket is, előbb a hatvanas éveink vége felé, majd hetvenkedésre hívogatóan. Hetvenkedünk a korunkat illetően szó szerint, de vajon a szó átvitt értelmében - kérkedik, henceg – is jellemző-e ez ránk, amikor kocsiba, a volán mögé ülünk? Melyikünk így, melyikünk úgy.

Tehetjük is, tesszük is, hogy közlekedünk, hiszen elődeinkhez képest fiatalosabban, lendületesebben élhetjük, éljük az életünket. Egyikünk gyalogosan, hátizsákkal vág neki kirándulásoknak, másikunk távolabbi világrészek felé veszi az irányt ismerőseivel, sokunk otthon tesz-vesz, és bevásárláshoz, ügyintézéshez pattan autóba. ...

Az éledő városi természet

A tavaszi eljövetelének  már az ősember is kultikus jelentőséget tulajdonított és beköszöntét azóta is, évezredek óta megünneplik a különböző kultúrákban, különböző rítusokkal. Csillagászati értelemben a tél  a tavaszi napfordulóval ér véget, idén ez március 20-ra esett.

Fantasztikus a természet megújulását szemmel kísérni még itt, a nagyvárosban is.  Ezt az évente megújuló csodát  idén sem akartam kihagyni.  Imádok ilyenkor sétálni és bekukkantani a kertekbe, nézelődni a köztereken. Nekem ez a tavaszköszöntő rítusom. Nem vagyok növényszakértő, csak műkedvelő természetimádó. Tartsatok velem zuglói sétámon, segítsetek néven nevezni azokat ...

Könyvek, képeslapok, porcelánok bűvöletében

Móra Ferenc: Tulipántos láda című könyve faládikóban

Amikor gyerekeink felnőnek, vagy legalábbis megnőnek, elvégzik az iskolákat, legtöbben saját kedvteléseink, akár álmaink megvalósítására fordíthatjuk felszabadult időnket, energiánkat.

Így történt ez húgommal is, aki egy helybéli néprajzkutató közeli ismeretsége folytán tudatosabban figyelte, tanulmányozta szépséges városunk nevezetességeit, összekötve az itt élt híres írók, művészek, vagy akár múltbeli mesteremberek munkásságával, híres, de mára kihalt mesterségek felkutatásával. Kvázi néprajzkutatóvá fejlődött autodidakta módon. Gyűjtőszenvedélyét is ez az újfajta lelkes érdeklődés ...

A trolin utazva történt ...

Ülök a trolin, bambulok az ablakon kifelé, mikor az egyik megállóban felszáll egy idős, erősen kopaszodó úr. A mellettem lévő ülésen jó hangosan, örömmel rákiált egy hasonló korú férfi: iskolatársam!!! Az új felszálló összerezzen, nézi a kiabálót, szólítja a nevén, hangosan örvendeznek egymásnak.

Boldogságuk határtalan, úgy vélik, kb. 25-30 éve nem találkoztak egymással. Sorolják a gyerekeik számát, egészségi állapotukat, a közös ismerősöket, egyszer csak azt mondja az egyik: te István, úgy gondolom, mi most találkozunk utoljára. A másik nagyot néz, kérdezi, hogy gondolja ezt. A kopaszabbik elcsöndesedve mondja: 84 évesek vagyunk, nem valószínű, hogy újabb 20 év még ...

Történet egy nagyapáról és az unokájáról

Volt egyszer egy kis Peti és egy nagy Papi.

Legtöbbet együtt múlatták az időt. Nem csoda, hiszen időből nekik volt a legtöbb, amit ki kellett tölteni hasznosan, kellemesen. Ebben sem volt hiány. A nagy Papi olyan érdekességeket talált ki, ami a kis Petinek fölöttébb elnyerte a tetszését.

Ilyen volt a színes hintalóval való száguldás, árkon-bokron, nagy vizeken, bérceken át olyan módon, hogy a kis Peti nyakába akasztott gyeplő a nagy Papi kezében biztonsággal irányította lovasát. Néha még a kozmoszban is száguldoztak a kis Göncöl görbe rudjához fogott hintalóval.

Bárhol jártak, bárkivel találkoztak, azokkal szívesen elegyedtek szóba, még a fekete bőrű emberkével ...

Ezek mind különféle kimcshik

Betévedtünk egy koreai étterembe

Régóta nézem a Travel TV csatornán a Házvadászok című műsort, mert nagyon szórakoztatónak találom a családok új otthon keresését szerte a világon. Hogy hogyan vezet a történet innen a kimcshihez? Olvassátok el  az írásomat, és megtudjátok!

Egyik ilyen műsorban egy nagyon rokonszenves koreai család - apa, anya, két cserfes kislány - kerestek egy európai országban házat. A  segítőjük, az ingatlanügynök is kedvesnek találta őket, és kérdezgette a két kislányt, mit sajnálnak a koreai életükből, mi hiányzik nekik legjobban. A kislányok harsányan, kórusban csiripelték: a kimcshi!  Az ingatlanos nem kérdezgetett tovább, de bennem ott maradt a ...

Kopott ajtó, sérült kád, foltos fal javítása

Minden háztartásra érvényes, hogy a használtban lévő dolgok elkopnak, elszíneződnek, elhasználódnak. Olyan esetekre gondolok, amikor a változás többnyire nem érinti a használhatóságot, inkább csak esztétikai problémák vannak, rossz ránézni naponta a kopott, fakult, foltos, stb. tárgyakra. A gondos háziasszony agya ilyenkor elkezd járni és azon túráztatja elméjét, hogyan lehet ideiglenes megoldást keresni a problémára, úgy hogy pénztárcát érintő, nagyobb beruházásra, cserére, átalakításra ne legyen szükség.

Az évek során nálam is kialakult néhány megoldás, amelyek hirtelen ötletként indultak, majd kipróbálásra kerültek és beváltak. Közreadom ezeket a tippeket ...

Egy kis örömködés és visszatekintés

Kedves Facebook követőink, kedves Régiségeknek blog Olvasóink !

Nem olyan régen még a 2000-dik kedvelőnek is nagyon őrültünk a Facebook oldalunkon. Azóta eltelt pár év, sok hónap, még több nap és mi fáradhatatlanul, szünet nélkül, minden nap ontjuk a bejelentkezéseket.

FB csoportunkban az élet nagyon vidám és sokoldalú. Beköszönünk reggel és teázunk, kávézunk, beszélgetünk a napi tennivalókról, megbeszéljük az időjárást, megmutatjuk kedvenc kávés-, teás bögrénket, megosztjuk véleményünket a modern és rusztikus konyhák berendezéséről.

Délben, saját írásainkkal tesszük színessé, változatossá az oldalt. Visszamegyünk a múltba, emlékezünk ...

Két hét egzotikum Thaiföldön  3. rész - videóval

Railay beach (Pixabay)

Bangkoki szállodánkból, csomagjaink felét a recepción hagyva, a Lion Air helyi járatával másfél óra alatt az Andamán tenger délnyugati partjára, Krabira repültünk. Megbízható transzferünk előre foglalt hotelünkbe szállított, ahol a recepción feldíszített műkarácsonyfa, mennyezetről lebegő rénszarvasok, a háttérben a kerti medence, és napágyakon barnuló vendégek látványa fogadott bennünket. Egy szép thai lány telefonjába a Jingle bellst énekelte angolul, valószínűleg a barátjának. Kérésemre kedvesen megismételte a dalt. Szürreális élmény volt. Kis várakozás után elfoglalhattuk szobáinkat, kettőnké a szemközti muszlim ...

Szalmacsutak, petróleumlámpa, gémeskút

C ivilizált világunkban kevésbé ismertek ezek a kifejezések. Most elődeink életéből elevenítek meg néhány dolgot, amit mai szóval újrahasznosításnak, energia- és víz takarékosságnak nevezhetnénk.

Azzal  tisztába vagyunk, hogy egyetlen Földünk levegője, vizeink tisztasága, valamint az energiát szolgáltató atomreaktoraink és áram ellátóink nem csak megkönnyítik életünket, de veszélyt is hordoznak magukban.

Amiket ma  energia- és víz takarékosságnak nevezhetnénk, az az elmúlt századokban megszokott mindennapi tevékenységnek számított. Ide tartozott még az „idő” értéke, annak takarékos beosztása is. Mindez csupán a falvak népeinek életében volt megvalósítható.

Lássuk ...

Az Antelope Canyon és a Monument Valley

Csodálatos utazásunkról az Amerikai Egyesült Államokban több bejegyzésben számoltam be ( itt , itt és itt ). Az alábbi, befejező részben az arizonai canyonok legérdekesebbjéről, az Antelope Canyonról és a westernfilmekből ismert, ugyancsak arizonai Monument Valley-ről lesz szó.

Az Alsó és Felső Antilop Kanyonok közül mi az utóbbit láthattuk. A bejárata semmi különöset nem ígér.

Antelope Canyon

Annál nagyobb a meglepetés, amint beérünk a szűk folyosóra.

Antelope Canyon

A kanyon a navajo indiánok rezervátumában található, csak az ő vezetésükkel lehet látogatni. A homokkő dombba az áradások és az esővíz vájta a hasadékokat, a keskeny hasadékon ...

Férjem hobbija a hímzés és a varrás volt

Sokan nem is gondolják, hogy nem csak a nők tudnak és szeretnek hímezni, hanem férfiak is. Igen, ne tessék csodálkozni, mert a teremtés koronái között is vannak jó páran, akiknek a hímzés-varrás a hobbijuk. Természetesen nem szívesen dicsekednek vele, hiszen ez annyira nőies dolog.

Kezdem az elején. Amikor a férjemmel  megismerkedtem, tudtam, hogy jól varr, de hogy kötni és horgolni is tud, azt nem. Akkor derült ki, amikor születésnapomra kötött egy szép, virágokkal díszített kardigánt. Bevallom, egy kicsit furcsálltam, mikor először láttam kötőtűkkel a kezében, de aztán megszoktam. Az iskolában, ahova járt, egy apáca tanítónő foglalkozott vele, és tanította meg a ...

Télvégi kiskerti híradó

Olyan facebookos „hűha” kifejezés ülhetett arcomra november közepén, amikor  kiskerti ibolyám félálmában eltévelyedve felöltötte kékes lila ruhácskáját. Hetek teltével tavaszt érző virágom úgy, ahogy volt, színes virágában álomra hajtotta fejét a hótakaró alá bújva.

December, január hónapokat elhagyván, a februári hatvankilencedik születésem napját követően,  hetvenkedős léptekkel a kiskertemben találtam magam. Apropóját egy ismerősöm facebookos fényképe adta, amelyen az udvarán kinyílt hóvirágokat posztolt. Írnám, hogy, mint akit darázs csípett meg (de még szunyókálnak azok is),  a tavasz íze érintett meg olyannyira, hogy felpattantam a székemből hóvirág-ügyben szétnézni ...