Nagyszüleink öregkora és a saját idős korunk

Nagyszüleim a kertjükben

Mert ugye mi nem érezzük magunkat öregnek, de gyerekként mindent másként láttunk.

Az eltelt 60-65 év alatt nagyot fordult a világ kereke, de egy valami változatlan: nagyszülőnek lenni boldogság. Nincs az az áldozat, amire ne lennénk képesek unokáink öröméért, jólétéért, megfeledkezve fizikai korlátainkról is. A cserébe kapott mosoly, ölelés a legnagyobb ajándék számunkra.

Nagyapa és unoka

Ha párhuzamot vonok nagyszüleim és a saját „régiségkorom” közt, a különbséget leginkább az azóta eltelt őrült tempójú technikai fejlődés hatásában látom, kezdve a cipelést megkönnyítő gurulós eszközöktől, a számítástechnika ...

A sors ajándéka a pótunokám

Barátnőm fia, a fiam barátja. A fiúk együtt cseperedtek, nőttek, nődögéltek, szakmát tanultak, felnőtté váltak. Ma már az élet iskolájában folytatják tanulmányaikat, ki-ki egyéniségének megfelelően – meséli húgom, pótnagymamává válásának történetét.

- Ha a sors külön utakra is terelte a fiúkat - folytatja - a barátságuk megmaradt, ahogyan a mi barátságunk is a barátnőmmel. Barátnőm kialakuló, majd súlyosbodó betegsége folytán, unokája megszületését követően elvállaltam kisbabájuk ellátását hétvégenként, hogy a fiatalok szusszanjanak néhanapján kettesben. Akkoriban még aktív dolgos életet éltem, az egészségügyben dolgoztam, csecsemőgondozásban kezdtem pályámat.  De ...

Két órára bezárva

Rutin reggel. Kávé, később reggeli, mindez szabadidő ruhaszerű hálóingben. Tanakodás magammal, mit is csináljak, mielőtt este átköltözöm pár napra az unokáimhoz, pótmamának. Benézek majd 1-2 boltba, ebédelek, főzéshez még ezt-azt veszek..., terveztem.

A hétvégén megyek a temetőbe, már megvettem egy félig élő, félig száraz virág kompozíciót, kiteszem az ajtó elé, mert úgy látom, mintha, pár molylepke lenne rajta. Kivittem, kergettem a molylepkéket és ami 20 év óta ELŐSZÖR fordult elő velem..., becsapódott mögöttem a dupla biztonsági-záras ajtó és én hálóingben, papucsban a bejárati ajtóm és a 2 méterre lévő rács közé kerültem. Se ki, se be. Síri csend a panel folyosón. (Pedig néha ...

Jó átélni a gyerekkori emlékeket

A Valéria téri játszótér

Egy hajdani bérház lakói – ma már nyugdíjasok – rendszeresen találkoznak egy kis nosztalgiázásra a gyermekkorukat visszaidézve. Olyan jó a közös emlékeket újra átélni, hogy 3-4 hónapos gyakorisággal már keressük egymást, és a szilvesztert is mindig együtt töltjük. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva nem sikerül,  pótszilvesztert tartunk. Aktív dolgozó korunkban még nem gondoltuk ezt ennyire fontosnak, úgy látszik, hogy ehhez egy kicsit meg kellett öregednünk.

Ilyenkor visszamegyünk a gyermekkorunkba, és a már eltávozott szülőkről is megemlékezünk. Emlékeinkből előkerül a tejporból otthon készített csokoládé és szaloncukor-főzés, amit Édesanyáink ...

               Kép forrása: Fortepan - Schmidt Albin

Sorozatunkban bloggereink emlékeikben kutatva azt járják körül, milyen volt régen, és milyen most idősnek lenni.

A 40-es évek végén születtem, nagyon akart, nagyon várt gyermekként. Már nem egészen fiatal szüleim minden lehető módon kényeztettek volna a maguk szerény eszközeivel.

Abban a háború utáni időszakban ez nem volt egyszerű, faluhelyen pedig még kevésbé. Semmi különleges dolgot nem lehetett kapni, de nekem mégis volt egy szép babám, amit ki tudja, hogyan szereztek. Öt-hatéves koromban már nagyon szerettem volna szép ruhákat az én szép babámnak... de nem voltak ruhaanyag-maradékok. Nem készültek új ruhák, nem volt maradék anyag. És itt jött a ...

     Quintz Jeans, a nagyméretű férfiruhák webáruháza

Barátnőimmel egy összejövetelen arról beszélgettünk a minap, hogy férjeinknek hol veszünk (azaz hol nem kapunk) ruhát. Miközben párjaink a TV előtt ülve valami sporteseményt kommentáltak nagy hangon, mi azt vitattuk meg, hogy manapság a bevásárló központok többnyire a divatos szabású, fiatalokra való, szűk szárú, műszálas  nadrágokat árusítják, a kínai üzletek nem gyártanak nagy méreteket, így nem könnyű a korral megpocakosodott párjainkra való nadrágot találni.  Kicseréltük azon tapasztalatainkat is, hogy oldalbordáink mennyire nem szeretnek  ruhafélét vásárolni.

Ekkor kapcsolódott a beszélgetésbe Klári barátnőnk, aki akkor érkezett a ...

A bölcsességnek vannak határai, az ostobaság határtalan!

Szeretem a bölcs gondolatokat. Csodálom tartalmukat. Tanítanak, segítenek tájékozódni, az érthetetlent érthetővé varázsolni.

Igen ám, de az emberiség elenyésző százaléka rendelkezik csak e kiváló tulajdonsággal, már mint a bölcsességgel, a többségre ez nem vonatkozik.

Nem lehet mindenki Deák Ferenc, a haza bölcse, aki joggal kiérdemelte ezt az elnevezést.

Miután jó-magam is a nagy többséghez tartozom, így megelégszem a hozzám közelálló kis emberek tapasztalatából nyert apró „bölcsesség-morzsákkal”, ám ha azok ráadásul fel vannak ruházva a humor köpenyével, számomra már igazi élvezetet jelentenek.

A mindennapi élet, az írások, a ...

Egy sokat szenvedett asszony csodálatos festményei

A kor gyermekei, jobban mondva "Régiségei" vagyunk, mi nyolcan. Ha jól emlékszem, a 40. érettségi találkozó után határoztuk el, hogy "megalakulunk" mint baráti kör. Van köztünk gyermekorvos, pedagógus, gazdálkodó-üzlet asszony, adminisztrátor, szóval vegyes az összetétel, de az érdeklődési kör, az értékrend körülbelül azonos. Együtt nőttünk fel, a gimnáziumban  egy osztályba jártunk, sőt hárman az óvodától érettségiig  társak voltunk. Tíz év az nagy idő, össze is szoktunk, a kommunikációnkban komoly szerep jut a számítógépnek. Esténként, ha valakinek eszébe jut valami, máris ír az chatbe: Van itt valaki?  Természetesen mindig van, aki válaszol, és beindul a ...

Alig múltam negyvenéves, amikor - Van valami hézag nyanya? -  kérdéssel találtam magam szemben a sétálóutcánkban mellettem  motorral elsüvítő, a tinikor elejét taposó kiskamasz jóvoltából, miután motoros útvonalát kifogásoltam. Egy pillanatra elállt a lélegzetem a nyanya szó hallatán, és minthogy tojáshéjjal még a fenekén tovasuhant az ifjonc, mosolyogva konstatáltam magamban, hogy oké, ezt is megértem. Kuncogva, frissen, üdén lépdeltem tovább, úticélomhoz érve el is felejtettem a történteket

Most, huszonnyolc évvel később villant fel emlékeimben ez az eset, amikor az eltelt időn morfondíroztam. Az itt fáj-ott fáj, a vérnyomáscsökkentő és némi ránc ellenére lelkemben még fiatalnak, vagy mondjuk  fiatalosnak érzem magam. ...

Így támogathatjuk szervezetünk energia-anyagcsere folyamatait

Mivel életem olyan szakaszához érkeztem, amikor eddig nem tapasztalt bajok kezdenek jelentkezni, jónak láttam elmenni a háziorvosomhoz. Amikor előadtam neki hogy enervált vagyok, lassú és állandóan fáradt, kimerült, szokatlan terápiát ajánlott. A gyógyszeres szekrényéből elővett egy nagyobbacska dobozt és a dobozból egy ismertetőt húzott elő. Olvassa el -mondta-, nagyon ajánlanám ezt az étrend-kiegészítőt a panaszaira!  

A dobozon a felirat: Bio-Quinone Q10 Super 30 mg . Az étrend-kiegészítő  koenzim Q10-et és C vitamint tartalmaz. Nahát! Növeli az energiaszintet? Ez kell nekem, mert kezdek enervált csigához hasonlítani! Hozzájárul a fáradtság és ...

Marokkó természeti csodái, 2. rész - videóval

A forró Marrakesh után enyhet adó kirándulásokat kerestünk Agadir közelében, ahol a szállásunk volt egy hétig. Így jutottunk el Legzirába és a Paradicsom-völgybe, mindkettő a természetes vizek látványát, élvezetét ígérte. Lételemem a víz, főleg nyáron.

Mint minden kirándulásnál, legzirai utunk előtt is volt egy kis üzleti bemutató, de végre nem fűszerekből, argánolajból. Egy kerámiaműhely munkájába kaptunk betekintést a korongozástól, a festésig, zománcozásig, és természetesen a bolti színes szuvenírek özönében való gyönyörködésig.

Agyagtermékek műhelye és  vására

Lányomék majdnem elvesztek a műhely előtti nyers agyagtermék-tengerben. ...

Hogyan kerül a fáról a spájzba a gyümölcs?

Egy  kellemes, meleg szeptember eleji napon szüretre voltunk invitálva közeli rokonunk kiskertjében. Nagyon örültem, amikor megcsörrent a telefonom és Katika megkérdezte, nincs e kedvünk leszedni az almát a kiskertjében, mert rengeteg a termés és sajnálná, ha tönkre menne.

Örömmel mondtam igen, és a párom se ellenezte. Szinte csak röptében ebédeltünk, átöltöztünk és már indultunk is. Mikor beültünk az autóba, (gyalogosan ugye nem tudjuk hazahozni az almákat) támadt egy ötletem, hogy vegyünk  valami finom sütit az utunkba eső cukrászdában, mert milyen jó lesz munka után leülni, beszélgetni egy kicsit és közben süteményezni.

Bár a szüret szó kimondottan a szőlő ...

Egy tengerparti nyaralás álma valóra vált

Adva van egy majdnem 70 éves régiség asszonyság, aki rollátorral (4 kerekű, fékezhető járókeret) közlekedik, bél problémákkal, asztmás státusszal küzd, és nagy-nagy önsajnálattal néz naponta a tükörbe. Az érem másik oldala viszont, hogy van egy jó humorú, empatikus, szerető férj, sikeres, megértő gyerekek és 5 tündéri, egészséges unoka. A mérleg két oldalát összehasonlítva kétségtelenül az utóbbi lett a nyerő. Mindezeket összevetve az önsajnálat helyett elkezdtem gondolkodni, hogy minek tudnék örülni.

Tekintettel arra, hogy 7 éve ki sem mozdultunk jóformán a lakásból, eszembe jutott a tenger nyújtotta örömök széles skálája.  A gondolatot és az óhajt tett követte. ...

Sétaút az egykori sínpálya helyén

Forrás: Wikipedia

2 km hosszan elnyúló parkosított sétány a belváros belvárosában, a manhattani felhőkarcolók között, 3 emelet magasságban: ez a High Line.

1980-ban felszámolták a Chelsea negyedben az 1934 óta, a 10. sugárút fölött futó magasvasutat. Addig tehervagonokkal szállították ide az állati tetemeket a belváros éléskamrájába, a Meatpackers’ Districtbe, vagyis a Húsrakodó negyedbe, a hűtéshez a jeget a közeli Hudson folyó szolgáltatta. Attól fogva azonban kizárólag teherautókon szállítottak, a sínpályából pedig koszos, gyomos szemétlerakóhely lett. Ez egészen addig tartott, amíg a város föl nem karolta néhány lelkes new yorki kezdeményezését. Így nyílt meg ...

Cárminka, Puluka és a többiek

Lányom megkért, hogy utazásuk alatt vigyázzak féltett kincseire, a cicáira, így erre az időre beköltöztem hozzájuk. A  hat cica ellátása, jólétének biztosítása, már többször volt a feladatom, nem is jelentett gondot. Ám mégis adódott néhány olyan eset a 10 nap során, amelyekkel régebben nem találkoztam, ezeket szeretném megosztani veletek.

Aki igazi macskabarát az tudja, ezek a mélyen érző állatok mennyire ragaszkodnak a gazdájukhoz. Ismertek engem is, el is fogadtak, de a gazdasszonyukat csak hiányolták... Az első nap, mikor odaköltöztem, elfelejtettem a papucsomat magammal vinni. Sebaj, majd ott találok egyet! Találtam is, a lányom piros fejű fapapucsát, amit rögtön fel is akartam ...