A negyvenedik év - avagy, sérüléssel született kisfiam életútja
Nagy dózisban adagoltuk a gyógyszertárban nem kapható gyógyszereket: a szeretetet, az odafigyelést, a türelmet, minden sajnálkozás, kényeztetés nélkül.
Akinek nem tetszik, csinálja jobban – válaszolom a kipirosodott arcú, csillogó szemű fiam „Jó, amit csinálok?„ kérdésére. Nézem az arcát, a csillogó szemeit, a hihetetlen optimizmust, a kedvességet, ami sugárzik belőle. Egész lényéből árad a tenni akarás, amivel meg akarja mutatni a világnak, hogy ő ugyanolyan értékes ember, mint aki egészségesen született. Mert ő, születési körülményei folytán fogyatékossággal kell, hogy élje életét, immár negyedik évtizedét taposva.
Nagyon régen volt már, de a tudatalattimban mindig is ott cseng a kisdedkorában ...