Egy nyugdíjas háztartási trükkjei
Lassan el kell pakolnunk a kertből, teraszról, udvarról a nyáron használt bútorokat, és egyéb tárgyakat, hogy fedett, védett helyre, téli pihenőre kerüljenek. De mielőtt elrakjuk, tegyük rendbe, azaz tisztítsuk meg a szezon alatt rárakódott portól és egyéb szennyeződésektől.
Én egy igen egyszerű és praktikus módszerrel takarítom a fonott és műanyag bútorokat: slaggal, azaz a vízsugár erejével.
Mindezt legjobb szép napos, száraz időben végezni. Az ötlet úgy jött, hogy azon törtem a fejemet, hogyan lehetne a kerti fonott székeket megtakarítani a rájuk telepedett rovaroktól, pókhálótól. A sok apró résbe szinte lehetetlen belenyúlni. Akkor jött az ötlet, hogy slaggal, ...
Szüleim esküvői képe
Drága Apukám!
Akár meg is érhetted volna ezt a kerek évfordulót (1917. szept. 22-től), de Neked még 30 évet sem adott a sors. Mégis elég volt tiszavirágéleted arra, hogy a világra születhessek.
Sajnos már nem örülhettél jöttömnek, mert elfáradtál a kórral vívott harcodban, és három héttel születésem előtt örökre lehunytad a szemed. Így én sem tudhattam meg, milyen az igazi simogató, védelmező apai kéz, jóságos tekinteted, félszeg mosolyod, kedvesen becézgető, majd okos, bölcs, tanítgató szavaid.
Néhány fénykép, és egy Általad hátrahagyott naplótöredék alapján rajzolódik ki Alakod, Személyiséged, rövid életed néhány momentuma előttem. Naplót kezdtél írni 1943 ...
Füstölgés édes anyanyelvünk használata kapcsán
Az a véleményem, hogy ma Magyarországon nem szégyen műveletlennek lenni! Nem szégyen, ha valaki magyartalanul, hebehurgyán fejezi ki magát, nem olvas irodalmi műveket (semmilyet!). A mai fiatalok, középkorúak, ha olvasnak egyáltalán, legfeljebb az Internet rövid híreit, a néhány perc alatt emészthető - és felejthető – információkat nézik, olvassák. Mélyebb gondolatokat kifejtő vagy gondolkodásra késztető műveket csak kevesen olvasnak. Verseket szinte soha. Ebből következik az is, hogy szegényedik, sorvad a mindennapokban használt magyar nyelv is. Egyre redukáltabb, szegényes szókinccsel fejezik ki gondolataikat az emberek. Gyakori a szóismétlés, a nyelvi panelek ...
Christian Krohg festménye
A dolgok között volt két szelet, szépen becsomagolt kenyér, korábbi reggelijéből félretéve.
Nehezen fogok tollat (azaz klaviatúrát), amikor benyomásaimat, intuícióimat papírra vetem. A benyomások mélyek, talán mindennél mélyebbek, mert – nálunk és a Szentírásban is – a kenyér valamiféle élettel összefüggő dolog, annak nélkülözhetetlen jelképe.
Történt ugyanis, hogy Anyósom (aki 93. évét töltötte be akkor) ugyan kisebb tünetekkel, a sürgősségi betegellátási klinika döntése szerint kórházba került. A sürgősségi beavatkozások után, oxigén-palackos légúti kezelést és további otthoni gyógyszeres terápiát írtak elő. A kórházból kihozva néhány napot nálunk ...
Hajós kaland a Canal de Midin – 3. rész
Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a zsilipek igen sűrűn követik egymást, van, amikor 400 méterenként, van, amikor 600 méterenként, ritkán van olyan szakasz, amikor 2-5 km-t is meg lehet tenni zsilipelés nélkül. Az is meglepő volt számomra, milyen sok feladattal jár egy ilyen zsilipelés, ez ugyanis az én feladatom volt. Minden alkalommal, egy zsiliphez érve, 200-500 méterrel a zsilip előtt partra kellett ugranom a kötelekkel és rögzíteni a 10 méteres hajónkat a fa-, vagy kőcölöpökhöz, ...
Emlékek a Pacsirta utcából
Ida már négyévesen egyedül járt a Pacsirta utcai óvodába. Akkoriban, az ötvenes évek legelején, a város nagyobb utcáin sem volt forgalom, más gyereket is elengedtek egyedül. Nyakába akasztott kis uzsonnás táskájával reggel indult az oviba és délig volt ott, ebédre már várta haza nagymamája.
Szeretett óvodába járni. Egyke volt, és örült, hogy végre más gyerekekkel is játszhat. Az udvarban nem voltak se hinták, se homokozó, mégis jó volt kinn lenni, fogócskáztak, bújócskáztak, kiszámolósat, vagy körjátékokat játszottak és közben sokat énekeltek. A kerítés tövében édes gyökér termett, ha sokáig rágcsálta az ember, édes íz jött ki belőle. A lelőhely titkos volt, csak ...
Az amerikaiaknak is ízlik Erzsike néni csigatésztája
Aranyoskáim, de messze sodort tőlem benneteket a sors vihara!
- Bár ha csak egyikőtök is itt lenne a közelemben, mindjárt szívesebben várnám a pirkadatot, no meg a napnyugtát is!
Eképp méltatlankodik Péter nagypapi, akit több, mint 80 éve szólítottak Petikének. Kis falusi házában él azóta is, immáron egyedül. Az a ház soha meg nem próbált helyet változtatni, még csak megmoccanni sem, miközben országot cserélt. Lecsatolták az Óhazáról, mint egy kinőtt nadrágszíjat. Talán a gyermekek is ezért keresték és találták meg boldogulásukat olyan messze a szülőföldtől.
-No, hát ha ez van, ezt kell szeretnem! Gyere Burkus, egyetlen hű szolgám, aki szintén érzed gazdaasszonyodnak, az én drága ...
Kelly digitális rajza
Ilyen volt az élet a tanyán, az ötvenes években
3. rész
Búbos kemence- Jonás T. festménye
Vékony kislány voltam, így elfértem a kemence sutban, ott aludtam. Amikor azt kinőttem, a kemence padkáján ágyazott nekem a nagynéném. Csodálatos volt, amikor sor került 3-4 hetente a kenyérsütésre. Igen 3-4 hétig lehetett enni a kenyeret és nem morzsálódott. Mint írtam, ott csak a rozs termett meg, a nénémnek biztos megvolt a maga módszere, amivel ezt elérte. Az előkészületek és a sütés úgy zajlott, ahogy Zádori István is leírta a cikkem első részéhez írt kommentjében:
„ Anyám pénteken elkészítette a kovászt. Hajnali három órakor kezdett dagasztani közben egyik gyerek befűtött a kemencébe. Mikor megdagasztotta, a ...